“today we withhold porn, tomorrow it's clean bandages.”

Diétás énblog - Idiet

Fényterápia a Parlamentben

2009. október 20. - Bbundi

 

Semmi sem lehet annyira felemelő, mint amikor a politikus belelát a lényeg velejébe, mi meg az ő veleje lényegébe. Bizony. Einsteini gondolatok visszhangoznak a parlament hűvös kövezetén, mikor a nagy tudású magyar képviselőelit mondja bele a kamerába, hogy kell-e több napsütés vagy sem. Így pompázik a szinte teljes magyar pártpaletta, és rögtön meg is nyugszom, hogy jó kezekben vagyok. Finom és otthonos az állam oltalmazó öle, csak egy kicsit izzadságszagú.

Most nem arra próbálok célozni, hogy az Őszi chanson (Chanson d’automne) valójában egy bizonyos Verlaine műve, mert arról lehet itt inkább szó, hogy a Mikola úr bizonyára úgy gondolta, Tóth Árpád annyira jól fordította le a verset, hogy az az eredetit magasan felülmúlja, például a csak mély magánhangzókat tartalmazó, a képviselő úr által is idézett első versszak lévén/miatt/(fieszta). Ha pedig mégsem így gondolná, akkor is, kit érdekel, tévedni emberi dolog.

A politikus is ember

Onnan látszik ez, hogy tévedni, azt tudnak. Mert vajon mit jelenthet az a fránya időzóna, és mi is történne, ha megugranánk? Ráadásul pont Románia felé? Miért is csatlakoznánk mi bárkihez? Há’ nem a nyugatra tartunk, ecsém!

Legalább egy lenne köztük, aki visszakérdez, hogy ő ezt nem is érti, mert azt elvárni, hogy leessen nekik ennél több, már tényleg egyházi hatáskör. Belegondolni, hogy a ma délután ötórai nap sugarai ugyanazok lesznek akkor is, ha mi átnevezzük azt a pillanatot délután hat órára, az phúúú, az ilyen akadémiai bravúr ám. Olyan fény nem csillan minden sarkában a parlamentnek, ami ilyesmire ráviláglik.

Meg lett tanítva a párttréningen, hogy nem tesz jót, amikor bután néznek a kamerába, úgyhogy bármi történik, tessék válaszolni, legfeljebb nem arra felelnek a politikus urak, ami kérdezve lett. Vagy lesz, időzóna függvényében. Mert a délutáni fiesztát(!) nem menő ám estére tenni, bele a sötétbe, az ő fejébe neki. Már mennének is megszavazni a több napsütést és a jókedvet, aztat ő támogassa.

Vagy a másikak meg nem szavaznák meg, mer az öncélú beavatkozás a természet rendjébe. Felborítódnának a prérifarkasok biológiai órái, ha mi egy órával rátekerünk, őszerinte. Nem nyílik majd a virág, meg ilyesmi. (Egyébként óraátállítás hamarosan!) És mennyire rendben van, hogy legalább ebben egyetértenek az olyanok az amolyanokkal. Csak az egyiknek a természet rendje a vesszőparipa, míg a másiknak az a véleménye, hogy a Jóisten megszabta napjárást átalakítani az durva normaszegés.

Igaza van! Anómia*, az! Meg antidepresszáns tévé, és vidám színes fények.

* a társadalmi viselkedést meghatározó normák meggyengülése, az élet értelmének elvesztése, elmagányosodás, előtérbe kerülő deviáns viselkedésformák.

House=Lucifer

 "(...) A két megátkozott gyümölcsfán olyan gyümölcsök teremnek, amik elfogyasztásával isteni képességeket birtokolhatnak Ádámék. A hiúság pedig a paradicsomi kényelmen is felülkerekedik, és már tépik is a tudás fájáról (!) az almát. (...) Vagyis az ember evett a tudás fájáról, és kiüzettetett. (...) Mondhatnánk, elkezdett gondolkodni, és rögtön nyomorult lett."

Rontás a pénzen

Az MR1-Kossuth Rádió Magánhangzó című műsora beszámolt egy 2009-es „boszorkányperről”. „Éjfélkor a keresztútnál Gusztávó leveszi a rontást! – ígérte két büntetett előéletű „boszorkány” a csongrádi üzletekben az eladóknak még 2005 és 2008 között több esetben.” (Itt olvashatod, és meg is hallgathatod a hírt).

Az Idietnek természetesen van hozzáfűznivalója: az emberek ostoba idióták. Bizony. 

Az egész úgy nézett ki, hogy csongrádi boltosokhoz, akikről legalábbis feltételezhető, hogy mondjuk írni és olvasni tudnak, meg állnak is néhány lábbal a földön, mégiscsak boltot vezetnek, szóval csongrádi boltosokhoz bebattyog néhány csapzott hajú, misztikus tekintetű „jós”, megfogja a kezüket, majd rémült arcot vágva beleböfögik a boltosok arcába, hogy rajtuk bizony rontás van. És mivel ebben a pillanatban nem szakad fel a boltosok gyomrából a legmegalázóbb hahotázás, nem teríti be az ezoterikákat a nevetéstől felszabaduló nyálpermet, még az is elhagyja a spiritualitásban jártas személyek ajakát, hogy a rontást a pénzről és az ékszerekről tudják levenni (nyilván), persze éjfélkor, hiszen akkor tud Gusztávó (muha-muha-muhaha!!!) segíteni rajtuk a harmadik keresztútnál (muhuhuhuhaha!!!!), mert ha nem, akkor a rontás miatt megbetegszik valamely hozzátartozójuk a derék boltosoknak.

Az ítélet

És ez olyannyira nem vicc, hogy még bírósági ítélet is született az ügyben.  Sikkasztás vádjában találtatott bűnösnek két elkövető (a harmadik közben meghalt), mert annyi mégiscsak volt néhány sértettben, hogy mikor odaadják a maguk 600-800 ezer forintját a „szakembereknek”, akkor csak írtak egy adósságelismerő nyilatkozatot. Az okozott kár egyébként nem térült meg. Ja, és nem tudjuk biztosan mennyi az okozott kár, mert megannyi sértett annyira szégyelli a történteket, hogy inkább nem folyamodott kártérítésért.

Tanulópénz, mondhatnánk. Meg aki hülye… de ezt már nem mondjuk, még valami rontásbasz utolér. A legmegdöbbentőbb, hogy tökre elég még ma is harmadik keresztutat meg diabolikus hangzású neveket emlegetni, az ember már ereszti is kezéből a megkeresett pénzt. Ne, ez háborít fel!

Jósok közt a látó

És a kedvencem a műsorban, mikor felhívják a Magyar Jósok Egyesületének elnökét. Ő például elmondja, azon fáradozik, hogy az ezotéria olyan magaslatra jusson, amit megérdemel. Ha ott lenne, akkor az ezotévés gyökerek már éhen haltak volna, és az utcán mindenki fennhangon megkacagná azt a sok nevetséges baromságot, amivel a mérhetetlen ostoba látók hülyítik azokat, akik még náluk is hülyébbek.

Még olyant is mond az elnök, hogy nekik mennyire rossz, mert a sok sarlatán, aki nem tud semmit, rontja a bizalmat velük kapcsolatba, pedig az ő egyesületüknél senki nem kókler, és nem is vámolják le a szellemileg hátrányos helyzetű kuncsaftot. Megjegyzem, nyilván csak olyan kuncsaft van.

És az is rossz ám neki, hogy mindenki jós már. Elvégez az ember egy egyéves tanfolyamot, és azt hiszi jós, pedig az nem úgy megy, hogy levizsgázik valaki, és máris látó ám. Náluk, az egyesületnél például nincs vizsga, ők anélkül is tudják, hogy mind látók, és amit leírnak, „az mind bejön”. De a legijesztőbb, hogy bedob egy példát, miszerint valakitől egy látó, „aki nem tud semmit” havi 500 ezer forintot kért azért cserébe, hogy ne haljon meg egyik közeli hozzátartozója. Ez a valaki ráadásul az ő egyesületükbe ment panaszkodni, hogy elárverezik a házát, hiszen a rontás miatt neki jelzálogot kellett fölvennie. Gratulálok!

Bejön

Van ám itt egy kulcsszó, miszerint amit ezek művészek mondanak, az „bejön”. Még az egyik ügyvéd is azt mondja, hogy védence szavai bizony igaznak bizonyultak, mire a riporter azért megjegyzi, hogy csak a büntetést nem látták előre. Ez az egyik legszebb riporteri húzás, és az anyag szerkesztői előtt amúgy tiszteletteljes főhajtás, egyrészt mert nem kacagták végig a műsort, másrészt mert tényleg szépen utánajártak.

De vissza arra, hogy „bejön”. Maga a szó is jelzi, hogy ez kábé tippmix. Az is bejöhet, de az meg főleg, hogy emberek megbetegednek és meghalnak. Ez egy ilyen trend elég régóta, ezt megjósolni meglehetősen sima ügy. Arról nem is beszélve, mikor valakinél csakragyulladást és hasonló jellegű elváltozásokat diagnosztizálnak, ugyanis a naiv idióta, aki még a telefont is fölemeli, hogy debilekre hallgasson, az annyira megrémül a csakragyulladástól, hogy már a félelemtől fogja magát rosszul érezni, és gondolom a csakragyulladásnak is hasonló tünetei vannak, mint a hülyeségtől rettegés szindrómának. 

Statisztikailag győztes

A másik előnye az asztro-ezo-látó-mágusoknak a nagy számok törvénye. Ha leülsz végighallgatni egy gyakorló jóst, mondjuk félórában, akkor percenként egy-két állítás fogja elhagyni a száját. Betegség, gyerekszülés, váratlan kiadás vagy bevétel, esetleg évszakot is megnevez. Mindig olyan eseményeket, amik előfordulnak élő emberekkel. Betegségen mindannyian átesünk, akárcsak a hozzátartozóink, akik még ráadásul sokan is vannak, így elég valószínű, hogy valamelyikükre „bejön” a jóslat. Évszakból meg nálunk négy van, tehát a képlet: elég valószínű osztva néggyel, nem olyan nagy kunszt ez. Sőt! Nem is kell néggyel osztani, mert ha a jós azt mondja, hogy télen fog gyermek születni, akkor elég, ha csak hideg van, már bőven elfogadjuk a novembert meg a márciust is, ily módon majdnem az év fele tél. (Tehát 40 állításból elég, ha egy tucat bejön, osztva 4 évszakkal, még akkor is kapunk három pontos jóslatot, de valójában hatot bent fogunk látni, hiszen a november már lehet tél, mert az mégiscsak majdnem.)

Így jönnek be a jóslatok, és azért, mert arra figyelünk, ami bejön, nem pedig arra, ami nem. A nagy számok törvénye miatt van, aki nyer a lottón, de sokkal többen vannak, akik nem nyernek, és mindannyiuk közül Szemlédi András a leghíresebb.

Harmadrészt meg, ha nem jön be, akkor, ahogy az egyesület elnöke mondta, nyilván nem is igazi jósnak a szájából hallgattuk a tutit. Tehát vagy bejön, vagy kókler a jós. Ebből csak az nem jön ki, hogy a jóslás emeletes baromság. Azon csodálozom, vajon miért is érvelnek a jósok mégis ezzel!? 

Szerinted téves jóslat vagy kókler jós?

A végső kérdés az, hogy a nagyszámok törvénye alapján mennyire járok jól, ha boltokba bekopogva lóvét kérek, amiről leveszem a rontást. Mert mint látjuk, ha elég sok helyre kopogok be, találok néhány lebenysérültet, aki megdob a mesémért cserébe némi ékszerrel. 

Hozzád mehetek? Szavazz, aztán írd meg, hol laksz!

Új blog - houseseminar

Az Idiet egyedfejlődése megkezdődött. És ez most nemcsak amolyan ígéret, hogy majd próbálok még tutibb tartalmat közölni. Ez most egy kézzelfogható új ’rovat’. Értsd: blog.

Dr. House szeminárium

Eredetileg csak egy címkét szántam az idevágó gondolataimnak, de töprengve arra jutottam, hogy tematikus blog lesz belőle. Van mit rágni minden idők egyik legjobb sorozatán. Szóval coming soon, a beiratkozás már megkezdődött. Útjára indul a http://houseseminar.blog.hu/.

U.I.

Persze az Idiet sem fullad le. Üzemel, termel stb. A szokásos. Csak mostantól lesz egy plusz testrésze.  Keep reading!

Szolgálati közlemény

A természet törvényei nem ismerik a dobogós helyezést sem. Nemhogy az első százat. Ott győztes van meg vesztes, csak éppen máshogy hívják őket. Előbbit túlélőnek, utóbbit prédának, akinek maradványait dögkeselyűk falják. Csak a túlélő szaporodik. 

Ja, bizonyára leesett, nem nyertem meg a goldenblogot, ami a blogszféra szavannája, ahol bloggerek versengenek a tápláléklétra elismertebb fokáért (Emitt a top10).

Az Idietet a dicséret nem motiválja, tudja magától, hogy amit művel, az jó, ellenben szuperösztönző a kudarc, ugye. Akkor bekapcsol a feltöltés, gyün a törzsfejlődés, és újragondolódnak a diótörés lehetőségei. Így lett némely madárnak kemény csőre, hiszen a puhacsőrűek nem tudták az értékes táplálékot meghámozni, aztán ebbe bele is haltak.

Idiet EVO II

Az Idiet életrevalósága megkérdőjeleződött. Tovább kell egyedfejlődnie, nincs mese. Hiszen valamit mégis rosszul csinál: nem törik föl minden dió, ami nemhogy kívánalom vagy vágy, hanem alapkövetelmény.

Ideje tehát csiszolópapírt ragadni, szobrászkodni, alkotni. Értesítés hamarosan. 

Csak a papok hisznek

A Diétás énblog az emberi tudat csiszolásával, pontosabb kifejezéssel élve és halva, az emberi tudat áramvonalasításával foglalkozik. Ez itt amolyan fordított pedagógia. 60-as csiszolópapír a ránk rakódott szociális máznak. Itt mindig van miről lemondani. Igazság, törvény, szerelem, szeretet, hit, az_úr és egyéb súlyfölöslegek néznek szembe a kíméletlen Idiet-aerobikkal.

Ma a hitélet magasztosságát fogjuk megtagadni. Belátjuk, hogy a világon majd mindenki ateista.

Tömör leszek és logikus.

Örök élet

A történelem során kimondatott, hogy a haláltól félni hitetlen egy valami, mert a halál az nem olyan fontos, szinte nincs is, méghozzá azért, mert az örök élet, az van.

Na most az örök élettel kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy annak hányad része a földi élet. Végtelen osztva néhány évtizeddel. Remélem mindenkinek az jött ki, hogy legalábbis elenyésző és lényegtelen. Egészen konkrétan nem számít semmit, amit itten művelünk az végtelenül kicsi, gyakorlatilag semmi örökélet-viszonylatban. Megnyugtató?

Ezt belátva megtehetnénk, hogy szarunk az egészre, úgy globálisan, influenzástól, következő generációstól, de valamiért mégsem. Valamiért leélődik a teljesen lényegtelen földi élet.

Az írás

Ráadásul az örök élet zsinatformált prospektusa még meg is szabja, hogyan kell viselkedni a teljesen lényegtelen földi lét alkalmával. Teli van parancsolatokkal, törvénykezésekkel, frissítésre szoruló navigációval. Például aztat írták belé, hogy a szerelmi együttlét célja az legyen az utódnemzés. Ez szokik amolyan érv lenni a fogamzásgátlással szemben, mert az gátolja a földi lét kibontakozását, ami ugye lényegtelen az örökléthez képest.

És akkor most a csavar.

A következő generáció felnevelése áldozattal jár. Azért vállalkozik rá az ember, mert fél a haláltól. Azt (mármint a halált) kicselezendő lesznek gyerekeink, akikben tovább élünk. Soká örökítődik a DNS, ily módon utódaink egy darabunkat mindig fenntartják. Ez tökre jó!

Most éppen ott tartunk, hogy aki fél a haláltól, az ateista, akinek van gyermeke, az fél a haláltól, tehát akinek van gyermeke, az ateista.

Így rajzolódik ki a nehezen feloldható ellentmondás, miszerint örök élet van, és azért szaporodj is, mellesleg. Ugye, ha van örök élet, akkor minek?

A tiszta papság

Az igazi bibliai humor, hogy bizonyos felekezetek rákényszerítik a papokat, hogy demonstrálják már, ők hisznek az halhatatlanságban. A cölibátus az örök élet marketingfogása. Aki azt megfogadja és betartja, annak nyilván nem lesznek utódai, nem hagy DNS-lenyomatot a távoli jövőbe bele, mert neki arra nincs szüksége. Neki ott van a mindörökké.

Ron seprűje

Utóvégre az ember is élőlény, és mint ilyennek vérében van a versengés. Mindenben versengünk. Igyekszünk nagyobbat mondani, több pénzt keresni, több búzát aratni, több nőt meg… szerezni.

Aki valamiben elég jó, az párválasztásnál előnyhöz jut. Több és jobb partnert birtokolhat.

A versengés legnyíltabb pillanatai a sportban lelhetőek fel. Gyorsan kell futni, úszni, gyalogolni, vagy törpejárásban ugrálni, mindegy, ugyanarról szól az egész. Mozgósítja megmaradt ösztöneinket, demonstrálja a lehetséges partnerek felé, hogy meg lehet menekülni az oroszlántól vagy a krokodiltól, hogy senki nem szalad el olyan gyorsan az antilopvelővel, mint én. Ekképpen vívjuk ki az ellenkező nem tetszését.

A sportokról egyenként belátható, mit mozgatnak meg a fantáziában. A gerelyhajító jó katona, a sakkmester biztosan jó hadvezér, az úszónak áramvonalas a ruhája, a sportlövész bármelyik galambot leszedi a puskájával. Bár szoros értelemben ezekre a képességekre már nincs szükség a túléléshez, döglött állatokat már árulnak gyorséttermek és a háborúk sem a legtisztábban pisilő dárda- vagy gerelyhajításain múlnak. Mink mégis kívánjuk a sikeres sportolókat.

Mert minden sport szexuális verseny is egyben, az evolúció egyik utolsó szelekciós motorja.

És utóvégre a varázsló is ember, tehát neki is kell a versengéshez tér és szabályok. Meg is alkotta a kviddicset, a varázslóvilág bajnokok ligáját.

Ebben a játékban nehéz felfedezni azt a motívumot, ami a túlélést szolgálná, vagy evolúciósan látszólagos előnyt biztosítana. A varázslóknak jószerivel nincs természetes ellenségük, ők egymással versengenek.

Aki látta A félvér hercegről szóló részt, annak nem újdonság, hogy Roxfortban tombolnak a hormonok. Mindenki kavar mindenkivel, a filmben az egy percre jutó csókok mennyisége kimagasló. Bájitallal csábítanak, aztán lépcsőn szomorkodnak a növendékek. Ó, a szerelem légköre neki!

No, ebben a környezetben új jelentést nyer a kviddics. A középpontban Ron fog állni mint fogó. Már eleve hatalmas a verseny, hiszen akivel meg kell küzdenie a posztért, az egyúttal igyekszik elcsábítani Hermionét, és ez ottan valahogy össze is függ. A csajok nyilván imádják a sikeres fogókat, vagy ilyesmi.

Ron fallikus szimbóluma

Persze Ron lesz a fogó, de a nagy meccs előtt ideges, úgyhogy Harry ad neki valami szerencseszérumot. Vagyis úgy tesz, mintha adna, valójában placebo volt az üvegben, viszont Ronnak ettől megjön az önbizalma, és olyat alakít a mérkőzésen, hogy öhm.

Önbizalommal teli, emígyen örül sikerének. Ez amolyan fordított gólöröm. Nem a felsőtől szabadul meg Ron, hanem kihangsúlyozza seprűjét, amivel mesterien játszott. Üneppelt sztár lett. És népszerű pasi is.

Minden csaj elpirult a moziban. Láttam. Nem kéne ezt engedni tizennyolc év alatt. 

A témában még: Potter pálcája

Update!!! Ron igaziból örző. Nem fogó, mert az Harry. Bocsánat!

Azt mondom: Anyám tyúkja

 „S rajtam kívül még több millióan értik, hogy mire gondolok, amikor azt mondom: Anyám tyúkja.” /A Soproni Sörgyár sörrekláma/ 

Persze, hogy sokan értik, hiszen már a másodikos gyerekek ezen tanulják a versolvasást, és Petőfitől nem is nagyon szabadulnak. Nemzeti dal, tájleíró költészet, Szeptember végén mind-mind végigkíséri az iskolásokat. Szóval Petőfit nagyon értjük. Még meg is csömörlünk belé.

Aztán újra felfedezzük magunknak. Vagy nem. Az mindenesetre biztos, hogy több millióan értik a pr-es úr mire is gondolt, mikor a reklámember szájába beleadta a fenti, mára klasszicizálódott mondatot, ami aztán több átiratot élt meg, mint… na mindegy, többet.

Tehát több millióan értik, mire gondol. Legfeljebb rosszul értik.

És ezért hívódott életre az Idiet, hogy hamarjában megmagyarázza, mire kell gondolni, hogy segítsen eligazodni a sok magától értetődő jelenség között. Tehát jobb is lesz rögtön nekivágni.

Anyám tyúkja

Ej mi a kő! tyúkanyó, kend 
A szobában lakik itt bent? 
Lám, csak jó az isten, jót ád, 
Hogy fölvitte a kend dolgát! 

Itt szaladgál föl és alá, 
Még a ládára is fölszáll, 
Eszébe jut, kotkodákol, 
S nem verik ki a szobábol. 

Dehogy verik, dehogy verik! 
Mint a galambot etetik, 
Válogat a kendermagban, 
A kiskirály sem él jobban. 

Ezért aztán, tyúkanyó, hát 
Jól megbecsûlje kend magát, 
Iparkodjék, ne legyen ám 
Tojás szűkében az anyám. – 

Morzsa kutyánk, hegyezd füled, 
Hadd beszélek mostan veled, 
Régi cseléd vagy a háznál, 
Mindig emberűl szolgáltál, 

Ezután is jó légy, Morzsa, 
Kedvet ne kapj a tyúkhusra, 
Élj a tyúkkal barátságba’... 
Anyám egyetlen jószága.

/Petőfi Sándor/

 

Alapszimbólum

E blog rendszeres olvasóinak már nem nagyon kell magyarázni a termékenységi szimbólumokat.  Ez a vers meg a tyúk és a tojás körül forog. Egészen tömören arról van szó a műben, hogy a tyúk tojást termel, amiért ő kiváltságokat élvez. Mivel könnyen belátható, hogy a tojás összefügg a nemiséggel (abból lesz a kiscsibe), a műben meg összefügg az anyagi javakkal („A kiskirály sem él jobban.” Pl.), azt is beláthatjuk, hogy a mű arról fest képet, hogyan lehet nemiséggel anyagi javakat keresni. Remélem érthető volt a matek!

A tyúk

A főszereplőt nem árt alaposan megvizsgálni.

Például a köznyelvben előszeretettel használják ezt a kifejezést nőkre, néha jelzős szerkezetként (hülye tyúk). Ekkor nyilván a megbélyegzett hölgy és a nevezett haszonállat közös tulajdonságaira igyekszik fölhívni a figyelmet a szúrós a nyelv. Mert a tyúk elsősorban haszonállat. Egyszerű baromfi, amit hasznot hozó lényéért tartunk, nem a szépségéért vagy szeretetből.

A házi tyúkok ősei még tudtak repülni, de annyit vagdosták vissza a szárnyukat, hogy idővel nem növesztettek. Meg ugye az udvaron maradt tyúk jobb eséllyel szaporodott, mint a kóbor kutyákkal viaskodó szárnyas szökevény. Neki nem jutott ki az utódnevelésből.

Tehát a tyúk az nem tud repülni, mondhatnánk, megvonatott tőle a szabadon szárnyalás. Nem érvényesül a szabad akarata, nem mehet akárhová, és mindezt azért, hogy elkobozzuk a tojását (ami ugyebár összefügg a nemiséggel). Érdekes.

Kitérő

Gyerekkoromban ámulatba ejtett, mikor a tyúkól eseményeit szemléltem. Egy ideig volt kakasunk is, ami félóra alatt több tyúkot is megmászott, majd mindig megborzolta tollazatát, és továbbállt. Némelyik tyúkban élt az ellenkezés csírája, de eleve nem futottak olyan gyorsan, mint a kakas, aztán meg már nem volt visszaút. A nagy horgas csőr és a sarkantyúk meggyőző eszköznek bizonyultak a baromfik „csábítására”.

Prostitúció

Mert van egy hasonló szakma. Legalábbis sok vonását tekintve hasonló. Nem nagyon érvényesül a szabad akarat, nem mehet a dolgozó akárhová, akárkivel, és mindezt azért, hogy valaki elkobozza tőle a megtermelt javakat. Összefügg a nemiséggel. Érdekes 

Elemezzünk!

De most már nézzük a verset is. Ugye a cím: Anyám tyúkja, birtokos jelzős szerkezet. A tyúk a megszólaló anyjáé, ami annyiban érdekes, hogy nem osztozik rajta a család, vagyis nem a család tyúkjáról beszélünk. Még a tojás is az anyáé („Iparkodjék, ne legyen ám/Tojás szűkében az anyám.”). Pedig az anya a tojást csak kitenné a közös asztalra, nem? Nyilvánvaló, a tojás metafora, mögöttes tartalommal bír, vagyis vélhetően nem ehető, inkább ehetőt lehet venni rajta.

Az első két versszakban a lírai én csodálkozva és felháborodva szólítja meg anyja tyúkját, aminek semmi nem szent jó dolgában. Szaladgál föl-alá, ládára mászik, össze-vissza kotkodákol, de az igazi botrány, hogy bent van a szobában. Egy tyúk a szobában. Élek a gyanúperrel, hogy itt arról lehet szó, a megszólaló anyja ruhátlanul közlekedik a szobában, és a „tyúknak” a látványa éri váratlanul a lírai ént. Nyilván nem volt szokás tyúkkal a szobában korbácsolni az Ödipusz-komplexust, de nincs mit tenni, ha a tyúk tojja a tojást.

Galambom, galambom!

Dehogy verik, dehogy verik! 
Mint a galambot etetik, 
Válogat a kendermagban, 
A kiskirály sem él jobban. 

A harmadik versszak kapcsán szeretném felhívni a figyelmet egy hasonlatra. Úgy etetik, mint a galambot. Mármost a galamb szó mérsékeltebben hordozza magában a haszonállatságot, sőt leginkább szerelmes versek és dalok szereplőjeként tündököl. Vagyis a tyúk azt kapja, amit a szerelem is nyújtana, csak szerelem nélkül, mert ugye ő mégse galamb. Eltartják a szerelemutánzatért, hogy nyíltabban fejezzem ki magam.

A kendermagban válogatás pedig jelentheti azt, hogy ő szabja meg mit kér a tojásért (ami a nemiséggel összefügg). A tojás ilyeténképpen jelölheti magát az eladott aktust, hiszen később arra szólítja fel a megszólaló a tyúkot, hogy iparkodjék, nehogy tojásszűkében legyen az anya. És a tojás sem ehető (lásd fent), tehát az eladott tojásból lesz az étel, amiért megtűrik a tyúkot a szobában. 

Az ember legjobb barátja

Morzsa kutyánk, hegyezd füled, 
Hadd beszélek mostan veled, 
Régi cseléd vagy a háznál, 
Mindig emberűl szolgáltál, 

Ezután is jó légy, Morzsa, 
Kedvet ne kapj a tyúkhusra, 
Élj a tyúkkal barátságba’... 
Anyám egyetlen jószága.

A két utolsó versszakban feltűnik Morzsa, a kutya. És két nyelvi különbség veri ki a szemünket rögtön-azonnal. Morzsát egyrészt tegezi a lírai én tyúkkal ellentétben, másrészt a Morzsa már az egész családé („kutyánk”). Ez arra utal, hogy a viszony Morzsával nem olyan távoli, nincs benne távolságtartás. Meg ő régi cseléd a háznál, létezése megszokott, és nem okoz riadalmat, mint a tyúk megjelenése a szobában.

A kutya a férfi nemiség megtestesítője. Ő ugye „emberűl” szolgál. A férfiakra szokás mondani, hogy valamit emberesen művel, illetve nem csak rájuk szokás, de kábé a férfiasnak a szinonimája (pl szart egy embereset. Ez nem nagyon nőies. Pedig.).

Gyorsan rávágnánk, hogy Morzsa a strici, de persze nem erről van szó. Nem arra kérik, hogy „vigyázzon” a tyúkra, Morzsát a líra én felszólítja, hogy legyen jó, ne kapjon kedvet a tyúkhúsra és legyen barátságban a tyúkkal. Fordítom. Ne legyen huncut, ne akarjon dugni. Ugye a barátság az egy abszolút aszexuális kapcsolat. Abban nincsen dugás, nincsen pajkoskodás, mert akkor az már más. Nem tudom hallotta-e már más is az „inkább legyünk csak barátok” kezdetű episztolavariációk valamelyikét. Na, az azt jelenti: ne dugjunk.

A tyúkhús elfogyasztása pedig azzal járna, hogy a tyúk nem tudna tojni, vagyis nem lehetne tojást eladni senkinek. Tyúkot mi is csak nagyon öreg korában vágtunk, mikor már nem tojt. Na ezért kell elfojtani a kutya ősi vadászszenvedélyét. Nehogy a fiatal tyúk odavesszen tyúkságával és eladható tojásaival együtt.

Tehát eladott tyúktojás, galambként etetés, szobában kotlás, tyúkbarát kutya.

Magyarország, én így szeretlek!

süti beállítások módosítása