„Ismerem magam, és tudom azt, hogy tudok önnek segíteni.” - említette Zoltán, a Bp TV reiki mestere, mialatt megmondja azt is, mikor vannak a karmikus napok.

Nagyszerű. Odakinn vérkuss honol. A levegő tisztaságának még az öblös pezsgőböffentések sem tehettek be. Igazán friss és téli. Nem tudom, hogy az intelligens isteni energia közvetítésén alapul-e a pozitív hozzáállásom, de mindjárt elmegyek bringázni is, csak találjak elég ruhát.

Már érzem, ahogy vadul megmarkolja bokámat éles leheletével a tél, majd kitágítja orromat, ami levegővétel szempontjából mindegy, hiszen levegőt venni ilyen időben úgy is fáj. Elég gyorsan megdermed bennem minden, aminek folyása szükséges lenne az élethez, közben ennek ellentmondva kipirul az arcom, hogy aztán eltakarhassa a ráfagyó fehér dér. És majd lesznek kóbor kutyák, akik nem bírták a pirománok elméjének éjjeli kimenőjét, biztos barátkozni akarnak, de én nem.

A várható csúcspont mégis az, mikor megtalálom annak a volt osztálytársamnak a petárdaszakított karját, akitől gyerekkoromban féltem, és először majd arra gondolok, hogy mennyire boldog lesz, hogy végtagját visszaadom neki, sértetlen, a fagy által tartósítva.

Többször nem nézem meg az Amerikai pszichót reggeli előtt. Hasonlót sem.