Szóval a marketingesek nyilván hazudnak. Ez a dolguk, képzést kapnak rá. Erre születtek. Most viszont elvetették a sulykot. Nálunk a WC-ben figyel egy romantikus kert illatú légfrissítő. Mondom, RO-MAN-TI-KUS KERT.

 

DE tényleg! Most akkor ők úgy gondolták, hogy látva a zöldalmás és vaníliás bűzűző mellett a romantikus kert illatút, majd amellett dönt mindenki, mert akkor végre lehet a budin csajozni, vagy mi!?

 

A vízesésszagú legalább ironikus, de ezt nem tudom feldolgozni. Pedig már egy csomót kifújtam belőle, hogy megértsem a miértet. Valószínűleg fel kéne hívnom egy lányt a WC-be, hogy mondjon már véleményt rólam meg a légfrissítőről, csak még keresem az invitáló formulát. Mert az világos, hogy kézen fogva, meg átkarolva omlanánk egymás nyakába, hogy újra meg újra mélyre szívjuk a bódító romantikus kert virágainak illatát, csak az ide vezető út első lépésén töröm a fejem. Egyelőre dobogós a „nincsenek nálunk otthon, feljössz a WC-re?” kérdés, csak valami azt súgja, hogy némi finomítás nem ártana.

 

Mindenesetre, amíg ezen morfondírozok, addig kialakítok egy tolómarketing-kampányt az új ötletem mögé. Szerelmes méhekkel fogok romantikus virágmézet gyűjtetni. A reklámban majd lesz egy tömör love story a here és a királynő köré építve. Ráadásul nyugodtan lehet szar a méz, mert majd rámondjuk, hogy ez milyen durván afrodiziákum. Ja. Jó lesz ám.