Végre kitavaszodott! Csípnek a darazsak, csipognak a madarak és félek, mindjárt rákezdenek a macskák. Tavasszal minden megváltozik, például a fing nehezebben oszlik a langymelegben, legalábbis úgy tűnik.

Gyorsan felébred a természet, mozdul a város, mindenki tavaszi ruhát ölt: a miheztartás végett nudista strandnak tűnik az utca az egy héttel ezelőtti állapothoz képest. Most hirtelen mindenkinek jó lesz.

Na jó, azért nem mindenkinek. Például vannak olyan madarak, akik a telet szoláriumba töltötték, hogy hamarjában megmutathassák, ők télen sültek kéregbarnára. Nekik nem kell nap sőt, őket zavarja a nap, hiszen az nem kéken világít. Be kell újítani egy tavaszi napszemcsit, végre indokolt a viselet. Nekik ez a télből-a-nyárba-bele-projekt direkt olyan fejtörés lehet, mint másnak az adóbevallás. Például el kell dönteni a barnítókrémről, hogy kell e még, vagy pont le fog járni a szavatossága őszig. Temérdek átgondolnivaló.

Tehát van tennivaló. Hídmosás, kocsimosás, fogmosás. Meg izzadtságszag. Jha. Az a legjobb, de még mindig csak a második biztos jele annak, hogy tavasz van, mert az első az a fika. Olyanná válik az orrunkba összegyűlő nyálkahártya-válladék, mintha kiszáradt volna a sült sajt. Ez jellemzően a virágporkoncentráció-növekedésnek (wooow! Micsoda alakulat!) köszönhető.

Egyébként két dolgot tanultam az iskolában, illetve az iskola miatt. Az egyik, hogy szokik nőre mondani, hogy tutajos, méghozzá akkor, ha dög, bár a kifejezés használható egyetlen szervre is, például „tutajos szem”. És én csak most tudtam meg, hogy ez azért vicces, mert a tutaj fát szállít. (Folyamatos melléknévi igenévként: fa--sz--állító). Jó, mi?! Hiába, engem nem nagy kihívás boldoggá tenni, azóta is ezt élvezem, és nem tudom, hogy élhettem ideáig.

Aztán van még egy csomó nagyszerűség abban, hogy melegszik az idő. Például lehet sokat inni buborékos vízből, aztán lehet óriásit böfögni, tudjátok, vízilósat (vízilovasat). Olyan ez a gyomrunknak, mint a szobának a tavaszi szellőztetés. Mesterséges huzat.

És nyilván nem bírom ki tavaszos idézet nélkül. Igen, arról szól. Lángöl és dárdahegyezés. Remélem, nem szorul magyarázatra, hogy ez azt jelenti: tutajos.

„Te szivárvány-szemöldökű,
Napvilág lánya, lángölű,
Dárdának gyémánt-köszörű,
        Gyönyörűm, te segíts engem!”

Részlet Nagy László Himnusz minden időben című verséből

(A gyémánt az nagyon kemény ám, annyira, hogy csak saját magával lehet formázni, csiszolni, vagyis, nincs az a dárda, amit a gyémánt ne tudna megélezni. A tavasz a természet Viagrája. Ingyen, recept nélkül.)