„S rajtam kívül még több millióan értik, hogy mire gondolok, amikor azt mondom: Anyám tyúkja.” /A Soproni Sörgyár sörrekláma/
Persze, hogy sokan értik, hiszen már a másodikos gyerekek ezen tanulják a versolvasást, és Petőfitől nem is nagyon szabadulnak. Nemzeti dal, tájleíró költészet, Szeptember végén mind-mind végigkíséri az iskolásokat. Szóval Petőfit nagyon értjük. Még meg is csömörlünk belé.
Aztán újra felfedezzük magunknak. Vagy nem. Az mindenesetre biztos, hogy több millióan értik a pr-es úr mire is gondolt, mikor a reklámember szájába beleadta a fenti, mára klasszicizálódott mondatot, ami aztán több átiratot élt meg, mint… na mindegy, többet.
Tehát több millióan értik, mire gondol. Legfeljebb rosszul értik.
És ezért hívódott életre az Idiet, hogy hamarjában megmagyarázza, mire kell gondolni, hogy segítsen eligazodni a sok magától értetődő jelenség között. Tehát jobb is lesz rögtön nekivágni.
Anyám tyúkja
Ej mi a kő! tyúkanyó, kend
A szobában lakik itt bent?
Lám, csak jó az isten, jót ád,
Hogy fölvitte a kend dolgát!
Itt szaladgál föl és alá,
Még a ládára is fölszáll,
Eszébe jut, kotkodákol,
S nem verik ki a szobábol.
Dehogy verik, dehogy verik!
Mint a galambot etetik,
Válogat a kendermagban,
A kiskirály sem él jobban.
Ezért aztán, tyúkanyó, hát
Jól megbecsûlje kend magát,
Iparkodjék, ne legyen ám
Tojás szűkében az anyám. –
Morzsa kutyánk, hegyezd füled,
Hadd beszélek mostan veled,
Régi cseléd vagy a háznál,
Mindig emberűl szolgáltál,
Ezután is jó légy, Morzsa,
Kedvet ne kapj a tyúkhusra,
Élj a tyúkkal barátságba’...
Anyám egyetlen jószága.
/Petőfi Sándor/
Alapszimbólum
E blog rendszeres olvasóinak már nem nagyon kell magyarázni a termékenységi szimbólumokat. Ez a vers meg a tyúk és a tojás körül forog. Egészen tömören arról van szó a műben, hogy a tyúk tojást termel, amiért ő kiváltságokat élvez. Mivel könnyen belátható, hogy a tojás összefügg a nemiséggel (abból lesz a kiscsibe), a műben meg összefügg az anyagi javakkal („A kiskirály sem él jobban.” Pl.), azt is beláthatjuk, hogy a mű arról fest képet, hogyan lehet nemiséggel anyagi javakat keresni. Remélem érthető volt a matek!
A tyúk
A főszereplőt nem árt alaposan megvizsgálni.
Például a köznyelvben előszeretettel használják ezt a kifejezést nőkre, néha jelzős szerkezetként (hülye tyúk). Ekkor nyilván a megbélyegzett hölgy és a nevezett haszonállat közös tulajdonságaira igyekszik fölhívni a figyelmet a szúrós a nyelv. Mert a tyúk elsősorban haszonállat. Egyszerű baromfi, amit hasznot hozó lényéért tartunk, nem a szépségéért vagy szeretetből.
A házi tyúkok ősei még tudtak repülni, de annyit vagdosták vissza a szárnyukat, hogy idővel nem növesztettek. Meg ugye az udvaron maradt tyúk jobb eséllyel szaporodott, mint a kóbor kutyákkal viaskodó szárnyas szökevény. Neki nem jutott ki az utódnevelésből.
Tehát a tyúk az nem tud repülni, mondhatnánk, megvonatott tőle a szabadon szárnyalás. Nem érvényesül a szabad akarata, nem mehet akárhová, és mindezt azért, hogy elkobozzuk a tojását (ami ugyebár összefügg a nemiséggel). Érdekes.
Kitérő
Gyerekkoromban ámulatba ejtett, mikor a tyúkól eseményeit szemléltem. Egy ideig volt kakasunk is, ami félóra alatt több tyúkot is megmászott, majd mindig megborzolta tollazatát, és továbbállt. Némelyik tyúkban élt az ellenkezés csírája, de eleve nem futottak olyan gyorsan, mint a kakas, aztán meg már nem volt visszaút. A nagy horgas csőr és a sarkantyúk meggyőző eszköznek bizonyultak a baromfik „csábítására”.
Prostitúció
Mert van egy hasonló szakma. Legalábbis sok vonását tekintve hasonló. Nem nagyon érvényesül a szabad akarat, nem mehet a dolgozó akárhová, akárkivel, és mindezt azért, hogy valaki elkobozza tőle a megtermelt javakat. Összefügg a nemiséggel. Érdekes
Elemezzünk!
De most már nézzük a verset is. Ugye a cím: Anyám tyúkja, birtokos jelzős szerkezet. A tyúk a megszólaló anyjáé, ami annyiban érdekes, hogy nem osztozik rajta a család, vagyis nem a család tyúkjáról beszélünk. Még a tojás is az anyáé („Iparkodjék, ne legyen ám/Tojás szűkében az anyám.”). Pedig az anya a tojást csak kitenné a közös asztalra, nem? Nyilvánvaló, a tojás metafora, mögöttes tartalommal bír, vagyis vélhetően nem ehető, inkább ehetőt lehet venni rajta.
Az első két versszakban a lírai én csodálkozva és felháborodva szólítja meg anyja tyúkját, aminek semmi nem szent jó dolgában. Szaladgál föl-alá, ládára mászik, össze-vissza kotkodákol, de az igazi botrány, hogy bent van a szobában. Egy tyúk a szobában. Élek a gyanúperrel, hogy itt arról lehet szó, a megszólaló anyja ruhátlanul közlekedik a szobában, és a „tyúknak” a látványa éri váratlanul a lírai ént. Nyilván nem volt szokás tyúkkal a szobában korbácsolni az Ödipusz-komplexust, de nincs mit tenni, ha a tyúk tojja a tojást.
Galambom, galambom!
Dehogy verik, dehogy verik!
Mint a galambot etetik,
Válogat a kendermagban,
A kiskirály sem él jobban.
A harmadik versszak kapcsán szeretném felhívni a figyelmet egy hasonlatra. Úgy etetik, mint a galambot. Mármost a galamb szó mérsékeltebben hordozza magában a haszonállatságot, sőt leginkább szerelmes versek és dalok szereplőjeként tündököl. Vagyis a tyúk azt kapja, amit a szerelem is nyújtana, csak szerelem nélkül, mert ugye ő mégse galamb. Eltartják a szerelemutánzatért, hogy nyíltabban fejezzem ki magam.
A kendermagban válogatás pedig jelentheti azt, hogy ő szabja meg mit kér a tojásért (ami a nemiséggel összefügg). A tojás ilyeténképpen jelölheti magát az eladott aktust, hiszen később arra szólítja fel a megszólaló a tyúkot, hogy iparkodjék, nehogy tojásszűkében legyen az anya. És a tojás sem ehető (lásd fent), tehát az eladott tojásból lesz az étel, amiért megtűrik a tyúkot a szobában.
Az ember legjobb barátja
Morzsa kutyánk, hegyezd füled,
Hadd beszélek mostan veled,
Régi cseléd vagy a háznál,
Mindig emberűl szolgáltál,
Ezután is jó légy, Morzsa,
Kedvet ne kapj a tyúkhusra,
Élj a tyúkkal barátságba’...
Anyám egyetlen jószága.
A két utolsó versszakban feltűnik Morzsa, a kutya. És két nyelvi különbség veri ki a szemünket rögtön-azonnal. Morzsát egyrészt tegezi a lírai én tyúkkal ellentétben, másrészt a Morzsa már az egész családé („kutyánk”). Ez arra utal, hogy a viszony Morzsával nem olyan távoli, nincs benne távolságtartás. Meg ő régi cseléd a háznál, létezése megszokott, és nem okoz riadalmat, mint a tyúk megjelenése a szobában.
A kutya a férfi nemiség megtestesítője. Ő ugye „emberűl” szolgál. A férfiakra szokás mondani, hogy valamit emberesen művel, illetve nem csak rájuk szokás, de kábé a férfiasnak a szinonimája (pl szart egy embereset. Ez nem nagyon nőies. Pedig.).
Gyorsan rávágnánk, hogy Morzsa a strici, de persze nem erről van szó. Nem arra kérik, hogy „vigyázzon” a tyúkra, Morzsát a líra én felszólítja, hogy legyen jó, ne kapjon kedvet a tyúkhúsra és legyen barátságban a tyúkkal. Fordítom. Ne legyen huncut, ne akarjon dugni. Ugye a barátság az egy abszolút aszexuális kapcsolat. Abban nincsen dugás, nincsen pajkoskodás, mert akkor az már más. Nem tudom hallotta-e már más is az „inkább legyünk csak barátok” kezdetű episztolavariációk valamelyikét. Na, az azt jelenti: ne dugjunk.
A tyúkhús elfogyasztása pedig azzal járna, hogy a tyúk nem tudna tojni, vagyis nem lehetne tojást eladni senkinek. Tyúkot mi is csak nagyon öreg korában vágtunk, mikor már nem tojt. Na ezért kell elfojtani a kutya ősi vadászszenvedélyét. Nehogy a fiatal tyúk odavesszen tyúkságával és eladható tojásaival együtt.
Tehát eladott tyúktojás, galambként etetés, szobában kotlás, tyúkbarát kutya.
Magyarország, én így szeretlek!