Már meg éppen kereszténygyalázás helyzete forgott fenn/kereszténygyalázás volt folyamatban. Méghozzá a Klubrádió hullámhosszán. Bezony. Ez már csak ilyen. Címlapon hozta a Magyar Hírlap is. Mivel Klubrádiót éppen nem hallgatok, ezért reájuk támaszkodva idézem Para-Kovács Imre szavait: „Egy gyerek fejlődését két dolog tudja délelőtt tönkretenni, a kereszténység és a pornográfia.”
Így aztán most összkerék hajtású skandalum van a kereszténység minden szegletében. Az ORTT már majdnem vizsgálta is, hogy szabad-e ilyet mondani, és egy komoly médiasokaság igyekszik odazavarni Para-Kovácsot a mikrofonhoz, hogy kérjen már bocsánatot.
Nekem persze gőzöm sincs. Mármint arról, hogy mi a helyes. Úgy általában sem tudom megítélni, hogy mikor kéne korbácsolnia az ORTT-nek, de ez nem is posztom. Inkább felkínálok az ORTT-nek, meg a kereszténységnek, ami állítólag egységesen meg lett gyalázva újabb anyagokat, amiket nem ártana sürgősen kivizsgálni.
(Meg)idézem a magyar irodalomtörténet egyik érdekes alakját, mert ő olyat, de olyat írt 1905-ben, amit én biztosan nem mernék. A szerző az igen érdekes életet megélt Csáth Géza, akinek a hittantanítással kapcsolatban voltak aggályai több mint száz éve. Álljon itt néhány részlet két publicisztikájából.
A Hittantanításról
Magyarországban, a könnyelmű és rosszhiszemű hátramaradottság hazájában, senki sem csodálkozik azon, hogy egy szépirodalmi folyóirat egy ilyen című tanulmányt közöl: Az egységes hittani tanterv. Ez a folyóirat a Bácsország. Idő: XX. század. Akik azt mondják, hogy: "Nos és mit akarok, hiszen ezt az elfogultságban is tiszteletre méltó, de érdektelen pedagógiai tanulmányt a kutya se olvassa és mi okom van rá, hogy belekössek?", azoknak azt felelem, hogy az a tény maga, hogy ez az írás nyomtatásban megjelent, igen, hogy szó is lehet arról, hogy ilyen írás megjelenjék - ez a mi hátramaradottságunk. E sorok írója nem vallás ellen, hanem bármilyen deizmus ellen beszél.
Burke fölfedezte a radiobot, életet állított elő, a tudomány az ismeretek kincsesbányájába újabb és újabb tátongó tárnákat fúr... és mi megengedjük, hogy valaki a hittan tanításáról, vagy ami pokoli gúny: e tanítás reformjáról értekezzék. Megengedjük azt, hogy egy ócska rozsdavájt alkotmányt támasztgassanak, tisztogassanak, holott egy percig se szabadna megtűrni és le kéne rombolni, mert a butaság és szűklátókörűség béklyóiba veri ama élő szervezetet: a tanulóifjúságot, mely ez idő szerint még ennek a kiszolgált, vén alkotmánynak összeroncsolt, kivénhedt, kukacos oszlopain fejlődik és él. Vigyázzatok! Óriási baj fenyegeti ezt a drága élő szervezetet. Nem fáj ez a baj senkinek másnak, csak Magyarországnak, mely jelenleg tétlenül kénytelen nézni a nagy veszélyt egy másik nagyobb veszély miatt.
…Néhány gyakorlati példát. A kisfiúnak már a második-harmadik osztályban gyónni kell. Akár akar, akár nem. S ha az apja - felvilágosult ember létére - nem engedi, kiteszik a fiúcska szűrét az iskolából. Az első elemista hatéves fiúnak minden vasárnap és ünnepnapon misét kell hallgatni. Ott állani, térdelni, állani, térdelni, ahogy a tisztelendő úr parancsolja. Istentisztelet ez? Nem! Sohase bocsátom meg annak a vallásnak, melynek papja keresztelt, hogy az isten házában mondatta ki velem először ezt a szót: Unom magam. Sohase bocsátja meg érző és gondolkodó ember, hogy az agyvelejét hülyeségekkel tömték tele, hogy a fiatal idegrendszerét és képzelőtehetségét a szent borzalmakkal és a túlvilágról szóló könyörtelen, undorítóan embertelen és természetellenes eszmékkel megmérgezték. Ez a méreg ideig-óráig, de néha egész életre is vallásbolonddá teszi a gyerekeket. Hány nehéz, félig álmatlan éjszakát köszönhetünk mi szegény, könnyű álmú gyerekek az ördög, a pokol rikító groteszk gondolatainak. Emlékezzünk csak vissza! S milyen nehéz volt a szabadulás e természetet, emberi gondolkodást megszégyenítő eszméktől.
…
"De hát vallás csak kell!" - mondják azok az emberek, akiket telt gyomor, alacsony gondolkodásmód és a körülményekkel való abszolút megalkuvás jellemez. Ez a tömegember. Az ő ügye az, amiről itt írunk, s így meg kell adni rá neki a feleletet. Hittan helyett erkölcstant kell tanítani. Az erkölcs nem valami állandó: változik. Megfelel a kornak, s így semmiképp se jő ellentétbe a józan ésszel, az emberi törvényekkel.
Középkorban középkori etikát tanítsunk! De a XX. században ibseni és nietzschei elveket kell adni a jövendő férfiaknak. Önök összecsapják a kezeiket. Nos tudják meg, hogy Mózes, Krisztus, Mohamed voltak az óvilág Netzschéi és Ibsenei. Nekik is kevés követőjük volt, de a követőik száma éppúgy rohamosan szaporodott, mint ezen elmeóriásoké, s munkájuk, hivatásuk is - lényegében - ugyanaz vala.
…
Akkor lesznek nálunk is olyan könyvek, mint a francia elemi iskolában. Nyissunk ki csak egy ilyen könyvet. 22. lecke. Szeretni és tisztelni kell a nagy embereket.
"Mindenkinek közülünk joga van, hogy legyen vallása, vagy hogy ne legyen. Mindenkinek közülünk joga van imádni az Istent vagy azt hinni, hogy Isten nincs. De mindnyájunknak tisztelni és szeretni kell a nagy embereket, vagyis azokat, akik lángelméjükkel, munkájukkal és erényeikkel az emberiséget boldoggá tették..." Ezután következik a megmagyarázása annak, hogy micsoda is a nagyság, s kik a nagy emberek. Irigylésre méltó egy társadalom, ugye? S bárki előtt világos lehet, hogy az ilyennek egészen másképpen kell fejlődnie, mint a miénknek, mely az iskolában ellenkezőleg ezt tanulja:
"...Az Istenben hinnünk kell, mert aki nem hisz, elkárhozik... S a pokolban kénköves lángokban örökké ég. (Mindig?) Igen, még a feltámadás után is: örökkön örökké! Aki pedig hisz Istenben, s megtartja az ő parancsait, az a mennyországba jut, ahol örök boldogság lesz osztályrésze."
Biz ez szomorú olvasmány, mert a levét mi isszuk meg az ilyen hülyeségnek. A mi szociális testünket mérgezik meg ezek az ostobaságok.
A teljes írás itt található.
Még egyszer — és utoljára — a hittantanításról
A hittantanításról és nem a vallásról! Ez utóbbiról ugyanis nem vitatkozom.
*
Egy kitűnő gondolat jött kapóra - és most olvasom -, mellyel a célomat megmagyarázhatom, mert félreértettek. A gondolat Nietzschéé és így szól:
"Ha azelőtt a himlő tette próbára a test erejét és épségét és azon embereket, akik a próbát nem állták ki, megölte, úgy ma bizonyára a vallási fertőzés szolgálhat próbájául a szellem erejének és épségének. Vagy győzedelmeskedik fölötte az ember, vagy szellemileg tönkremegy."
Nos, mi azt mondjuk, hogy ennek a vallási infekciónak nem szabad kitenni az ifjúságot. Nem szabad, mert 50%-nál több nem állja ki a próbát. Két kirohanásomnak tisztán ez volt a tárgya.
*
A szabadgondolkodás követeli, hogy a vallás degradáltassék le államilag engedélyezett orvosi rangjából azzá, ami - kuruzslóvá. A gyógyítást ne tiltsuk meg neki. Aki akar, akinek nincsen jó dolga, menjen hozzá metafizikai lélekorvosságért (mert a vallást ma csak a tömeg számára készült nagyon gyenge gondolkodási lábakon álló metafizikai filozófiának szabad tekinteni), de mellette működhessenek más metafizikai konyhák is - ha az ember már nem tud megélni az efféle táplálék nélkül -, teszem olyan előkelő cégek, mint Hegelé, Spinozáé, Kanté, Schopenhaueré, amelyeknek eledele jóval különb főzet. Vagy pedig a Spenceré és Du Bois-Reymondé, akik röviden kimondották - s ez a ma metafizikája -, hogy azok a dolgok az elme számára megismerhetetlenek és az egészséges eszű ember ne törődjék velük. "Ignorabimus." Azaz sohase fogunk azokról biztosat tudni. Soha.
…
De most jő a fő kérdés!
Ki meri állítani, hogy a gyermekeknek kell metafizika? Az érzéki világot sem ismeri még és már egy ködös, érzék fölötti birodalom nehéz és kábító képzetével terhelik meg fantáziájának ifjú és gyenge csikóhátát. Ez a bűn!
Ki volt az a természeten erőszakot tevő gazember, aki először kitalálta, hogy a gyermeknek metafizika kell?
…
A teljes írás itt olvasható.
Ha az ORTT illetékese véletlenül nem értesült volna róla, Csáth Géza (polgári nevén Brenner József, született Szabadka 1887. február 13. pszichiáter képzettségű pszichiáter, orvos és író) időközben meghalt, szóval a büntetést majd valahogy a túlvilágra kéne címezni.
