“today we withhold porn, tomorrow it's clean bandages.”

Diétás énblog - Idiet

Na ugye, mucus!

2009. március 08. - Bbundi

A nőnapi perdita-ciklus befejezése.

III.

Már eddig is sokat megtudhattunk a perditaságról. Mesét és filmet néztünk, de ezek a vizsgálódások mégiscsak ahhoz hasonlítanak, amikor egy proktológus szakmai érdeklődésből kikockázza a pornófilmek anál-jeleneteit. Ez bizony a visszafojthatatlan szakmaiság szempontjából mindenképpen érdekes, de a teljesség oldaláról tekintve aggályos az ilyen irányú ismeretszerzés, mert ha kép és hang van is a filmen, az elmaradhatatlan főszereplő elmarad, mert a szag nem szivárog a képernyőből.

Mi is foglalkoztunk mesével, filmmel, illetve filmbéli dallal, de az irodalomba éppen csak belekóstoltunk. Közben arra ment ki a játék, hogy a perditaság krisztusi vonásait lássuk. A megváltó és önfeláldozó szerepet próbáltuk kidomborítani.

Most sem lesz másképp

A költő, akinek a művével mindjárt jókat fogunk játszani, Szilágyi Géza. Ő amolyan Ady Endre-light. Ezt azért is mondhatjuk, mert hasonló szerepet tölthettek volna be, de végül nem így lett. A kor irodalmi megújulása egy vezéralakért kiáltott, a lehetséges indulók között Szilágyi is ott volt, de ő nem volt vezér, ellenben Adyval, aki meg nem kicsit volt az.

Szilágyi jogot végzett, és igen frappánsan irodalmi felemelkedését is a jognak köszönhette, méghozzá azért, mert jól beperelték Tristia című verseskötete miatt. A vád erkölcstelenség volt, mert az említett kötetben a testi szerelem nagyszerűségéről „értekezik” a költő, és az akkoriban még huj-uj. Persze volt már előtte Vajda, Komjáthy meg Reviczky, de azért tekinthetjük őt is Ady elődjének, mert Ady be ismeri, hogy nem kis hatással volt rá Szilágyi bátor költészete.

 

Szilágyi Géza

A jó Isten
(Egy utcai lány meséli)

A kapu alatt volt az első nászom.
Akkor még szűz voltam talán,
Ugy mint az a sok úri lány.

Nem volt anyám, ki rám vigyázzon,
Mindig kocsmában hált apám
Csak a jó Istennek volt gondja rám.

A jó Isten hatalmas és erős,
De ha a szerelem egy lányt legyőz:
A gyönge lányt Isten nem védi meg.

Ha csókot hall – a jó Isten süket,
Ha ölelést lát – ezer szeme vak,
Hadd élvezzen a gyönge lányka csak.

Engem se védett, nem volt szive hozzá.
Hát megesett, mi el ugysem marad.
Mindegy: ágyban vagy a kapu alatt.

Látod, mucus, igy lettem én is rosszá:
Nem volt anyám, kocsmában hált apám,
Csak a jó Istennek volt gondja rám...

 

Ez egy elég jó mű, és itt most nem lesz hely minden porcikáját atomokra bontani, nem megyünk bele freudista asszociációkba. Mindössze arra próbálunk választ találni, hogy ebben a műben hogyan jelenik meg a prostituált megváltósága.

Az első strófában a prostiság nyitányával találkozunk, méghozzá a szüzesség elvesztésének formájában. De ez máris pontosítás után kiált, mert az első nász alkalmával a versben megszólaló utcai leány nem szűz volt, hanem szűz volt „talán/ Ugy mint az a sok úri lány”. Ezen elgondolkodva arra is juthatunk, hogy az úri lányok csak szűznek látszottak, a masszív családi háttér gardedámként őrizte a jó hírüket, és csak felügyelet mellett találkozhattak férfiakkal. Lehet ez utalás arra, hogy a vágyat csak konkrét férfiaknak illet feléleszteni nőkben, az hogy magától megjelenjen, nyilván sátáni bűnnek számított. Viszont hormonok és ösztönök nemtől, kultúrától és vallási hovatartozástól függetlenül léteztek (és léteznek), csak az úri lányoknak volt stábjuk, akik segítettek fenntartani a látszatot. Tehát csak valamennyire volt szűz a megszólaló, nem szüzebbek nála az úri lányok, ugyanolyan vágyaik voltak nekik is. Meg egyébként az úri lányok lehettek ártatlanok a felszínen, aztán otthon, az ágyban, takaró alatt, ki tudja, ki hova nyúlkált.

A kapu alatt volt az első nászom.
Akkor még szűz voltam talán,
Ugy mint az a sok úri lány.


A következő strófa rámutat: nemhogy nem volt úri az utcai leány, de még a feltörő vágyakat eltitkolni képes családi stáb is hiányzott. Anyja nem volt, apja kocsmában hált. Mondom hált! Nyilvánvaló az utalás arra, hogy apja több „anyahelyettessel” rendelkezett, ám közel sem arra a szerepre szerződtette őket, amit lánya elsősorban értékelni tudott volna, vagyis azzal, hogy ezt a tevékenységet a mű kocsmai környezetbe helyezi, egyértelműsíti, hogy nem olyan társat keresett az (egyébként részegessé árnyalt) apa, aki szülői feladatok ellátásában lett volna partner.

Viszont az oltalmazó család helyett, ott volt neki az oltalmazó jó Isten. Már itt elkezdünk gondolkozni azon, hogy vajon miért válik valakiből prostituált, akire a jó Istennek van gondja!

 

Nem volt anyám, ki rám vigyázzon,
Mindig kocsmában hált apám
Csak a jó Istennek volt gondja rám.

 

Majd jöjjön a következő strófa:

A jó Isten hatalmas és erős,
De ha a szerelem egy lányt legyőz:
A gyönge lányt Isten nem védi meg.

Van olyan elemzés, ami már itt elsüti a valláskritika patronjait, de még korai. Önmagában ezek a sorok valóban isteni impotenciát mutatnak, hiszen a szerelemmel szemben nem védi Isten a lányt. Úgy tűnik, ha van is Isten, aki hatalmas és erős, van nála erősebb, méghozzá a szerelem, jobban mondva —és a szüzesség elvesztését továbbgondolva—, a hormonok. Így győzedelmeskedhet a materializmus, de persze nem erről van szó kizárólag.

Mert a következő strófában az impotencia képe megerősödik az omnipotencival szemben (süket és vak az Isten, vagyis komoly fogyatékkal jelenik meg), de ezek fel is oldódnak a strófa utolsó sorában, amiben kiderül, Isten nem tehetetlen a szerelemmel szemben, hanem hagyja azt érvényesülni. Nem fogyatékos, süket vagy vak, hanem egyszerűen elfordul.

Aztán kezd érvényessé válni a valláskritika, annak a vallásnak a kritikája, amelyik álszemérmesen erkölcstelenséggé fokozza az élvezeteket, ugyanis ebben az Isten-képben Istennek az lenne a feladata, hogy megakadályozza az élvezetet, de csak az egyházi elvárás szerint, mert nem ez történik. Isten nem tesz eleget az egyházi erkölcsösség kívánalmainak. A műben a megszólaló Isten lányának szerepében áll előttünk, és Isten nem hajlandó „úri” lányként védelmezni a prostituáltat, nem gátolja az élvezetben, engedi az ölelést és a csókot.

Ha csókot hall – a jó Isten süket,
Ha ölelést lát – ezer szeme vak,
Hadd élvezzen a gyönge lányka csak.

 

És újra tisztul előttünk a kép. Azzal indul a következő versszak, hogy az Isten nem védte a lányt, mert „nem volt szive hozzá.” Hihetnénk, hogy szívtelenségről van szó, de sokkal valószínűbb, hogy ahhoz a kegyetlenséghez nem volt szíve Istennek, amit az élvezet megvonása jelentett volna. Ez egy alapvető szülői reflex. Olyan tiltást nem alkalmaz a mindenható, ami nem jár előnyökkel és értelmetlen. Az önmegtartóztatás értelmetlenségét továbberősítendő azt látjuk, hogy az aktus, az ártatlanság elvesztése elkerülhetetlen („el ugysem marad”). Ráadásul az teljesen mindegy, hogyan történik, ugyanaz az ösztön hajtja az úri lányt is a jó meleg otthoni ágyban, mint a kapu alatt a cédát. Pontosan ugyanaz a motor minden szemérmesség ellenére.

Engem se védett, nem volt szive hozzá.
Hát megesett, mi el ugysem marad.
Mindegy: ágyban vagy a kapu alatt.


A vers zárlatában újra a családi háttér kerül elénk, viszont újdonság a versből való kiszólás. Az utcalány „megnevezi” a személyt, akinek eddig mesélt: „mucus”. Ez a becéző megszólítás azt sugallja, hogy a hallgató ártatlan (tiszta) teremtmény, vagy gondolhatunk univerzálisabbra is: a hallgató maga az emberiség vagy a vallásos emberiség.

A megszólítás nemcsak becéző, hanem lenéző is. Mintha ironázálná a vallásos hallgatónak az isteni gondviselést. Azért gondolhatjuk ezt, mert logikusan két konklúzió vonható le ebből a vershelyzetből, amennyiben Isten létéből indulunk ki. Az első, hogy Isten ugyanúgy gondolkozik, mint a kultúra, vagyis egyet ért az önmegtartóztatással, viszont ebben az esetben impotens, nem tudja lányát megvédeni a szerelemtől. A második, hogy Isten nem akarja lányát megvédeni a szerelemtől, nem tartja kívánatosnak a bigottságot, ekkor viszont az egyházi alapokon nyugvó vallási gondolat, a tisztaság őrizgetése Isten akaratával és gondolatával áll szemben. (Tehát vagy olyan Isten szolgálatában áll a vallásosság, akinél van nagyobb erő, méghozzá a hormonok és az ösztönök ereje, vagy pont ellenkezik a vallás tana Istennel, és nem is Isten szolgálatában áll.)

Látod, mucus, igy lettem én is rosszá:
Nem volt anyám, kocsmában hált apám,
Csak a jó Istennek volt gondja rám...

 

Lánya fivére

Még egy utolsó gondolat.

Az utolsó előtti és az utolsó strófa első sorai rímelnek egymással, így nyilván szorosabban is összekapcsolódnak (Engem se védett, nem volt szive hozzá…/… Látod, mucus, igy lettem én is rosszá:). Tetszik, nem tetszik nem marad el a Jézus-párhuzam. Isten a fiát is feláldozta, ahogy ebben a versben a ’lányával’ is teszi. Jézust sem hozta le a keresztről, megváltóvá nevelte, a tömeg megvetette, vagy talán pontosabb, ha egy másik irodalmi műre utalva annyit jegyzek meg, hogy egy bűnözőt szabadítottak meg a keresztfáról Jézus helyett.

Csűrhetjük és csavarhatjuk, ha lenne Jézusnak női megfelelője, ha lenne női megváltó, az perdita lenne.

Boldog nőnapot!

És akkor zárul a nagyszabású perdita-ciklus. Persze sok minden kimaradt. Hogy csak egyet említsek nem volt szó Éváról és Az ember tragédiájáról, pedig azt hiszem a londoni színben találkozunk vele, mint prostituálttal. És még egy csomó másról sem volt szó. Talán majd folyatatjuk innen. Akár jövőre.

Hát ennyi volt. A Diétás Énblog e szerény csokorral tiszteleg nőnap alkalmából. És reményem szerint senki nem bántódott meg az állandó „prostizáson és kurvázáson”, a cél inkább ezeknek a szavaknak a bókká emelése volt, akármilyen viccesen is hangozzék.

U.I.: Gyorsan iderakok még egy Reviczky-idézetet az ő Perdita-ciklusából, egészen pontosan a XI. rész egyik versszakát, illusztrálandó, hogyan is lehet a megaláztatást viselni.

Ismered a földi rendet?
Le van győzve, a ki szenved.
S a ki sebét nyitva hagyja:
Elvérzik az istenadta.

A bejegyzés trackback címe:

https://idiet.blog.hu/api/trackback/id/tr92989390

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gurcsion 2009.03.08. 18:45:10

Itt ragadtam a blogodnál, így kénytelen vagyok én is nőnapi ajándékot adni. Szépeket írni nem igazán tudok, de van három képem allin.fw.hu/

da boss 2009.03.09. 11:12:22

kurva jó. és most mi jön? uzsi-ciklus? :D

a francia oldalon mindjárt nyomom a pszichiátriát! ;D

da boss 2009.03.13. 01:04:04

jut eszembe, nem is említettem, miccccsoda rendszert találtam papa!

papok és kurvák party
kamionosok és kurvák party

/folytassa a sort!/

O.O

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2009.03.30. 19:06:29

Nagyon sok prűd ember van, aki rá van szorulva arra, hogy ilyeneket olvasgasson. Még mindig remek blog. Hiánypótló.

nur 2009.04.02. 14:09:51

@gurcsion: Rentend ??? Csak nem... ?

nur 2009.04.02. 14:21:30

Eszembe jutott erről egy hasonló tartalmú, bár formailag-nyelvezetileg kétségkívül gyengébb vers.
Mert a fenti profi szerző műve, az meglátszik (engem Faludi Villon-átköltéseire emlékeztet...)

Ennek az alábbinak populárisabb, amatőrebb a formája és nyelve, tartalmilag viszont nem gyengébb, sőt... kicsit talán továbbgondolósabb is.

A NŐ FEMINISTA FOLYÓIRAT 1914

Éji pillék.

Szürke, ködös téli éjjel hidege csontig hatol.
Kihalt utcán félő-bátran éhes patkány szimatol;
Szürke hófelhők az égen, nagy némaság idelent,
Munka, erény, öröm, bánat pár órára elpihent.
Csak a bűn nem. Tolvaj surran. Ott egy korhely tántorog
S messze-messze céda nótát rikogat egy vén torok.
Aztán csend lesz. Lapult patkány megnyugodva bandukol.
De, ha?! Újabb veszély támad. Hangos beszéd valahol:
Tiltakozás, szitkozódás, kacaj, gúny – csúf zagyvaság,
S kávéház ajtaját rázza egy kituszkolt társaság.
Züllött, sápadt, lázas szemű satnya férfi egynéhány,
De legtöbb a cifraruhás, festett arcú ifjú lány.
S hogy sikítnak, hogy lázongnak, – pedig tudja mindenik,
Hogy záróra, – s nem egyéb ok, – amért őket kiteszik.
Ámde ott bent ég a lámpa s bárkinek jut jó meleg
Míg itt künnt a téli éjben – éji pille didereg.
S hová menjen? Otthonánál tisztább minden utcavég
S embertársak otthonától ő már el van tiltva rég.
»Étlen... szomján...« »Milyen élet!...« s hangjuk, nincs
már jaj de más,
Nincsen abban lázadás, csak félő, fájó zokogás.
»Hé, ti lányok! Nagyon fáztok?« – nevet most egy
idegen.
»Jó kedvem van. Szerencsém volt. Melyikőtök jő velem?
Mind?!... Nem bánom. Dínom dánom, kivirradtig s azután!...
«
Csodálkozva, összesúgva követi a sok leány.
Fényes lakás. Úri pompa. Terített nagy asztalok.
Melyekre a szolga népség ételt, jó bort halmozott.
Kitárt ajtó páholyában felberren a cimbalom.
»Mi a nótád te szép szőke? Hát neked kis angyalom?«
Széles a kedv, beszéd, kacaj mind lármásabb, szabadabb.
»Igyunk lányok!... Egyszer élünk!... bolond ki józan
marad.
Igyunk!... De hó!... Czigány, ácsi! – eszembe jut
valami
Mondjátok meg, – tudni vágyom, ki ki mért lett az
a mi?
Milyen mesgye volt az, amely az utcára vezetett?
Például te kis piszécske... Gyűlölt »ő«? – vagy szeretett?
Avagy volt egy gonosz asszony, holmi aljas mostoha?
Vagy csupán az ifjú véred volt tulon tul ostoba?...«
A lány némán nézi végig, – majd vállat von, s igy felel:
»Tudod-e te mi az éhség? te, ki sosem éhezel?«
»De, – nem igaz!« kiált raja túlsó végről egy leány
– Szeme lángol s haragjában arca izzón halavány –
Nem az vett rá, hogy éheztünk, – (ki éhes volt, lophatott.)
De hogy e rongy, kerek földön ránk vágyik a –
j ó l l a k o t t .
Millió és millió férfi, ki csak játéknak keres,
S unalomból, dicsekvésből új kalandra lesve les.
Ezeket verje az Isten! Atok-ember mindenik,
Mert szeszélyét, kívánságát világszerte tisztelik.
Törvény védi; szokás védi; szolgálják az államok,
S velünk szemben őt mentik fel birák, anyák és papok.
Kapzsiság, csalódás, éhség, rábeszélés, szerelem...

Mind mind igaz, – de még sem az végzett veletek
– velem,
Hanem az, hogy minden férfit –legyen bár csak
ekkora! –
Rátanítják, hogy mi hozzánk, – mert ő f é r f i , –
van joga.«
– Ejnye, de komoly beszéd ez!... Igyunk
lányok!
Húzd cigány!...
De csak bús fejbólintással, – csendes
Fojtott zokogással felel a sok utcalány.


Írta: SZIKRA

respecta /01 2009.04.04. 18:01:06

Bbundinak:

"-Ejnye, de komoly beszéd ez!..." - erre tényleg inni kell, mert az igazságra inni kell! Meg a gratulációhoz is szokás.
Még azért is, mert a "Még egy utolsó gondolat"-ban megírtad, amit akartam. Ezért elég ennyi.
süti beállítások módosítása