Hosszú bejegyzés! Sisakot föl!
Nem tűntem el, csak nagyon elmélyültem. Most kaptok egyszerre egy tucat bejegyzésre valót.
Ma is irodalom lesz a főétel. Amolyan diétás, kortárs. Ráadásul rap. Ugyanis eljött az ideje, hogy Ludditákat boncoljunk, mert ki ne lenne kíváncsi, mi rejtezik e két dögben. Hát most alászállhatunk rejtelmeikbe1.
Elmélkedtem én már itten más művekről, hol felületesen, hol kevésbé felületesen, de ennyire még egyszer sem kellett megfeszülnöm. Szó szerint napok óta azon töprengek, hogy mit tudok felfogni egy-egy szövegből, amik ráadásul további szövegekre utalnak, és azon is töprengek, hogy a sok lehetséges olvasatot hogyan hámozzam le az igazi Idiet-olvasatról. Mert az elemzés most sem marad hagyományos mederben, és én nyilván ezt, és csak ezt fogadom el helyesként.
A dal (itt meg is hallgathatod)
öngólem
Az élet pokol, kín, kóma,
érett Stockholm-szindróma:
akkor erogén, amikor lerabol,
de ami derogál: amikor araszol.
Akkor a rabból jól smasszerra váltok:
mér éljem a filmet amit előre látok?
Holttér benn, míg kinn ragyog a tok,
Alapélmény, hogy csak vagyogatok.
Ne fogazz, csak szívj, mert bagó a szó,
ne ragozz: az igazi szadomazó!
Ó, állok a gangon, vagyis a robot áll,
a megszokott szabotál, a punk sem provokál.
Káoszt se! És semmi rendet!
Ambientet hallgatok, de nem pihentet.
Holttér benn, míg kinn ragyog a tok
alapélmény, hogy csak vagyogatok
Ahogy szex után zárok be a szétterpeszből,
a rolót le! Kifogytam a B-tervekből.
Egy életlen fényképre kerültem véletlen,
úgy visz el a turista, hogy nem látott az életben.
Úristen, most hív elő, sűrűn rámles,
az arcomból japán hűtőmágnes…
Holttér benn, míg kinn ragyog a tok,
Alapélmény, hogy csak vagyogatok.
Mint a presszóban az összetolt kerek asztalok,
nonstop kapaszkodnék, de nem passzolok.
Baszki, a pejoratív dumámért egy forintot se adnak,
nincs bélyegem: hogy írjak a korinthosziaknak?
Mélezz! Mélázás, lazaság, a light étrendek,
egy Buddhát addolok Myspace-friendnek.
Holttér benn, míg kinn ragyog a tok,
Alapélmény, hogy csak vagyogatok.
A hátamon megtorpan egy verítékér,
megyek az utolsó vacsin pótterítékér’.
Tessék: privát szféra, magánszektor,
a pitvaron, a kamrán a szárnyas vektor:
az Úrjézushoz szállnak, ő a Védegylet
erős srác, csak elbír még egyet.
Holttér benn, míg kinn ragyog a tok,
Alapélmény, hogy csak vagyogatok.
Azt máris előrebocsátom, hogy ez a mű a szexről szól. Nagyjából azt az atmoszférát mutatja be, amiben létjogosultsága lesz a vibrátornak, csak hogy lelőjem a poént. Persze van e kijelentésnek is alapja.
A cím: öngólem
Bizony, így kisbetűvel. Ez az első, ami feltűnő, jobban mondva nem feltűnő. A nagybetűs írás azért vonatkozik a címekre, hogy kiemelje azokat a szövegkörnyezetből, így a szabályos írásmód elmaradása nyilván jelentésképző funkcióval bír. Ha jól tippeljük, akkor ami elvész az egyedítésből azáltal, hogy nincs kiemelés, az fog többletként megjelenni a mérleg túloldalán, vagyis ami nem egyedi, az szürke és monoton, így a kisbetűs címadás rémszürke és rémmonoton világot jelez nekünk előre, elvileg. (Egyébként ezt a rémszürkeséget támasztja alá a szöveg előadásmódja is, vagyis a majdnem suttogás, amit ráadásul üveghanggá torzítottak.)
Aztán az is gyanús, hogy ilyen szó nincs is. Mégis nem sokára meglátjuk, mennyi lehetőséget hordoz magában a kifejezés. Mindenek előtt kiszeleteljük a szóból az egyik, szokványos nyelvhasználat alkalmával is előforduló tagot: (ön)gólem.
A gólem
Gólem tulajdonképpen egy agyagból készített lény. Lőw (/Loew) rabbi kreálta jó négyszáz évvel ezelőtt Prágában, és a teremtény történetében rengeteg szimbólum található. Elsőre úgy tűnhet, hogy a legfontosabb vonása a legendának, hogy Lőw rabbi azért alkotta meg az agyagembert, hogy segítsen népén, mert nemcsak agyon dolgozták magukat, hanem rendszeresen üldözték és zaklatták őket. A gólem jó védelmezőnek bizonyult, és a munkát is vidáman végezte, így tekinthetnénk rá úgy is, mint egy kétségbeesett nép megmentőjére.
De persze ennyire nem egyszerű. A gólem egyik igen fontos tulajdonsága az együgyűség. Annyira, hogy gazdájának minden szavát teljesíti (amíg fel nem lázad ellene, mint a legendában is, de azt most hagyjuk). Tehát a gólem gazdáját szolgája. Parancsra cselekszik az életre kelt agyagbábu (míg meg nem tanul olvasni, mert akkor annyira emberivé válik a gondolkodása, hogy lesznek igényei).
Egyébként nem új jelenség a csajok munkásságában a gólem. Már az előző, Porcogó címet viselő lemezen is megjelent a sehova tanúi2 című, szintén nagy hatású műalkotásban, azzal a különbséggel, hogy ott még volt valamiféle közösségtudat a műbeli szereplők világában. Itt ez már nem adatik meg, nem egymás gólemeiről van szó, hanem öngólemségről, egyetlen személy saját magához fűződő viszonyának milyenségéről. Az ugye nagyon szomorú, ha nincs társ, és saját magának is csak együgyű, buta szolgája lehet az ember. Még csak az sem jut ki, hogy mást szolgáljon az egyén.
Ebből eddig levonhatjuk, az öngólem kifejezés arra utal, hogy valaki saját magát szolgája, hogy ne menjek a dolgok elébe – csak egy kicsit – saját maga kedvére tesz.
Aztán egy másik kihámozható kifejezés a címből:
öngól(em)
Ezt azért is engedhetjük meg magunknak a nyilvánvalón kívül (mi bármit megengedhetünk magunknak), mert ez a szám a tizenegyes című albumon szerepel, tehát nyugodtan turkálhatunk metaforákat a labdarúgás világából. Én rögtön mondanám is, hogy a gól, a találat azt jelenti, hogy sikerült örömöt szerezni a partnernek, de úgyis jönne legalább valaki, aki közli, hogy én csak belemagyarázok. Ám most sem vagyok egyedül, elegendő ismét visszanyúlni a lányok előző albumához, azon belül is a mínuszban című nótához, amiben egyértelműen jelenik meg a góllövés3 mint jól elkapott szexuális pillanat, egészen pontosan orgazmus, melyet férfi váltott ki női partneréből szeretkezés közben.
Ennek fényében mondhatjuk, az öngelem cím utal a maszturbálásra, hiszen a saját magunk szolgájaként magunknak szerzett öröm mi más is lehet, mint szexuális öröm, főleg, ha hozzáadjuk az egyenlethez mindazt, amit a gól (ez mindkét szeletelt tagban közös) jelentése tovább tágít (tágít, hi-hi!).
Így első blikkre ennyi elég lesz a címről, rátérhetünk arra, mit is mond a
szöveg
Az élet pokol, kín, kóma,
érett Stockholm-szindróma:
akkor erogén, amikor lerabol,
de ami derogál: amikor araszol.
Akkor a rabból jól smasszerra váltok:
mér éljem a filmet amit előre látok?
Emitt, az első versszakban máris szembe találjuk magunkat egy jókora szerepzavarral közvetlen azután, hogy leszögeztetett: az élet szar (pokol, kín, kóma stb.). Mert az élet nemcsak szar, hanem érett Stockholm-szindróma is.
Stockholm-szindróma
Ez egész egyszerűen annyit tesz, hogy túszok, fogvatartottak elkezdenek szimpátiát, esetleg szeretetet érezni fogvatartóik iránt. Ez magyarázható egyrészt azzal az érdekközösséggel, ami abból fakad, hogy a túsz esetleg úgy érzi, neki is jobb, ha a fogvatartó megkapja azt, amit szeretne, hiszen akkor ő maga kiszabadul, de előfordulhat az is, hogy a vonzalom azért támad fel a kínzó fél felé, mert az ad némi figyelmet. Pl. wc-re sem enged ki egyedül. Ez a fajta figyelmesség is generálhat együttérzést, méghozzá úgy, hogy fölébe nő annak a racionálisan elvárható haragnak, gyűlöletnek, aminek a kiszolgáltatott félben meg kéne születnie. De ugye azt sem sokan szeretnénk, ha rossz lenne annak, akinek ki vagyunk szolgálva. A Stockholm-szindróma tehát fogvatartók felé megnyilvánuló szimpátiát jelent.
Aztán szépen továbbomlik a metafora (az élet = érett Stocholm-szindróma), ugyanis az élet akkor erogén, amikor lerabol. Az erogén azt jelenti, hogy nemi izgalmat kiváltó, nemileg könnyen izgatható, vagyis az élet akkor igazán bizsergető, amikor éppen lerabol, teszem azt kifoszt, ami meg ugye elvileg szar. Valami olyasmivel állunk itt szemben, hogy élvezetet csak ilyen lerabló aljasságok árán kaphatunk, amit nyilván nem vállal racionális elme. Az ilyen lerabló jelenségek szeretete egyértelműen utal Stockholm-szindrómára.
Ezzel ellentétben meg kiderül, hogy a nyugodt, csordogáló, araszoló élet az meg derogál, vagyis nincs kedvére (méltóságán alulinak, jelentéktelennek érzi) a műben megszólaló személynek. Tehát ami nyugodt, az nem kell, ami nem nyugodt, viszont élvezetet hoz, az meg lerabol. Kinek melyik rossz tetszik?
Majd következik a rabból smasszerra váltás. A lírai én kezébe veszi az irányítást, méghozzá azért, mert rabként ugyanazt a filmet élné, amit előre lát.
Persze ez is szexuális utalás, mi más. A női szerep alapvetően kiszolgáltatott, valahogy a férfiak a smasszerek, és most ezt a szerepet veszi magára egy nő (szerencsére a Ludditák hangján is bőven szüremlik át nőiség). Az előre látott film pedig talán arra utal, hogy minden férfi ugyanúgy enyeleg, nem hoz újdonságot a beszélőnek, és mivel az araszolás (/maszatolás) nem menő, inkább ő lesz a góré, a maga góréja, mondhatnánk öngóleme. Majd ő dug saját magával/megdugja saját magát.
Refrén
Holttér benn, míg kinn ragyog a tok,
Alapélmény, hogy csak vagyogatok.
Refrénértelmezés no. 1.
ÉS akkor a legjobb. Nyilván azzal a kérdéssel fordulunk magunkhoz, hogy minek is van tokja, mondjuk a hegedűn kívül. És nyilván azt a választ kapjuk, hogy hát a kardnak. A kard pedig minden vitán felül fallikus szimbólum, gondolom ez már nem szorul további magyarázatra. És ugye mije van a kardnak? Hát hüvelye! Olyana még a nőknek is van, ezért e két dolgot mi mostan összekapcsoljuk, vagyis a refrén első felének első fele („holttér benn”) Idiet-fordításban annyit tesz: üres a vagina. És hogy tovább ízlelgessem, még bontogathatjuk a holttér kifejezést is. Ezt például autóvezetők jól ismerik. Az a terület, ami nem látható a visszapillantó tükörből. De van jobb is, édes Istenem! Szokás ezt használni nem hasznosítható (hogy ne mondjam: nem rakodható, nem megrakható) területre, mondjuk szállítóeszközökön. Vagy/sőt a holttér katonai kifejezés is: „fedezék mögötti terület, ahová lövedék nem csapódhat be.” Keservesebb vaginasors aligha létezik ennél: nem látható, nem rakodható, és lövedék (figyelem! fallikus szimb.!) sem csapódhat oda.
És bár belül igen sanyarú a sors, azért kinn ragyog a tok. Nem vitás, hogy a funkcióját vesztett vagina tulajdonosa vonzó. Csinos és ragyog (Utalhat ez arra is, hogy a nagyon puccos csajoktól meg-megrettennek a hímek, viszont, ha nem puccos, akkor meg nincs rajongó. Hajrá! Lehet keresni az arany középutat.). De a tok lehet bármilyen kívánatos, mégiscsak arra a célra jött e világra, hogy kardot fogadjon be. Ebben rejlik a tragikum. Vagyis a kard befogadásával járó öröm tűnik visszásnak, mert ugye akkor erogén, amikor lerabol. Az, hogy üres tokkal állunk szemben azt bizonyítja, hogy a lírai én nem vállalja a lerablást, hiába a Stockholm-szindróma, ami segít együttműködni, sőt megszeretteti a rablót, ő valahogy üres marad.
A refrén második sorának kulcsa az alapélmény: vagyogatok. (Ha meghallgattátok, akkor tudjátok, hogy ez a szó ráadásul mantraszerűen ismétlődik a refrén végén.) Vagyogatok, nem egyenlő élek. De nem is holt, legalább kívül ragyog. Zseniálisan mutatja a gyakorító képző (-gat), hogy a létezés szaggatott, nincs állandóság és igazi lüktetés sem. Sőt, az igaziság hiányzik. Például mikor valaki azt mondja, hogy találkozgat valakivel, az egyértelműen jelzi, a kapcsolat nem komoly, csak úgy összejárnak az egyének. Ugyanez jelenik meg itt is, csak a létezés válik komolytalanná, erőtlenné. A lírai én nem él, dugás nélkül mindössze elvan.
Refrénértelmezés no.2.
Nem szívesen mennék el egy másik lehetséges olvasat mellett, hamár diétás énblog. A refrén (na jó, az egész mű is akár) ugyanis megjelenít egy diétázó nőt, mondjuk. A belül tátongó holttér utal arra, hogy az illető nem evett, aminek folyománya a ragyogó tok, társadalmilag ideálisnak vélt sovány test. És ugye a külső vonzalom megteremtése valamiért belsőnk sanyargatásával jár. Egészen döbbenetes megjelenítője ennek a refrén rímpárja, amiben mindössze egyetlen hang eltérés van: ragyog a tok — vagyogatok. Hogy ne mélyedjek bele jobban, mindössze annyit jegyeznék meg, a nem dugás és a nem evés ugyanúgy okoz dopaminéhséget, mint már egyszer írtam róla. Dopamin hiányában pedig depressziósak leszünk, mondhatnánk: nem vagyunk jól, csak vagyogatunk.
És nem csak azért engedhetjük meg magunknak a diétás értelmezést, mert én mondom, meg mert erre is tudok utalni egy másik szöveggel, amit szintén Fiáth Titanilla írt4: „Üres a belsőm, mint nélküled a diszkóporond – jó, megcsúsztam a szénhidrátnapra esett disznótoron –, de bizton mondom, mer a hízópara hangja int: pár potom fotont csak, s egy csodálatos mandarint ettem!”, hanem azért is mert erre a jelentésre is stimmel a szöveg.
Kijön ez az első versszakból is. A Stockholm-szindrómába belefér bőven, hogy együtt érzünk a sanyargatással. Diéta alkalmával mégiscsak a magunk smasszerévé válunk, tartózkodunk az étel adta örömöktől. És itt ismét felhívnám a figyelmet egy ellentétre, méghozzá rabló és smasszer között. A lerablás van párhuzamban az erogénséggel. Ez mondjuk az, amikor egy jót eszik az ember (ekkor jut bőven dopaminból és szerotoninból), viszont a tok nem lesz éppen ragyogó, ami meg lehangol. Így megvilágosodik a Stockholm-szindróma is, vagyis arról van szó, hogy nem kéne engedni a kísértésnek, de a Stockholm-szindrómás vonzalmat érez a rabló iránt, akármilyen irracionális. Majd jön a fordulat: smasszerra váltás a Stockholm-szindrómás rabból. És míg a Stockholm-szindrómás rab szereti a rablót, a smasszer bezárva tartja, nehogy a világ közel kerüljön hozzá, vagyis bebörtönzi az erogénségét a lírai én, kezdődhet az örömök megvonása. Szerintem a világon senki nem tudná ennél szebben lefesteni a diéta aktusát.
2. versszak
Ne fogazz, csak szívj, mert bagó a szó,
ne ragozz: az igazi szadomazó!
Ó, állok a gangon, vagyis a robot áll,
a megszokott szabotál, a punk sem provokál.
Káoszt se! És semmi rendet!
Ambientet hallgatok, de nem pihentet.
De jó lesz haladni most már. Az első sorhoz nem kell önmagában nagydoktori. Főleg az első feléhez, ami ugye a szopásra utal (itt már volt róla szó bővebben), viszont egy kicsit bezavar a képbe, hogy bagó a szó. Mert a bagó, ami szlengül egyrészt cigi, szintén szívandó valami, másrészt viszont szokik arra is mondani, mikor valaki valamiért kevesli az anyagi juttatást, teszem azt, nincs megelégedve az általa írt szövegek pénzre váltott értékével. Ezt erősíti a folytatás is: ne ragozz, vagyis ne magyarázd a mondandód, ne bonyolítsd.
Ám ez a két sor is olyan állat ellentétet hordoz magában, hogy csak na. Ugyanis, rímelnek a sorok elől hátul, és a rímeltetett szavak mindig összébb tartoznak egy kicsit. Tehát a ne fogazz és a ne ragozz sorkezdések egybejátszák a szövegíró lány és a szopó lány képét. Összemosva annyit tesz: szövegírni szopás, egyrészt nem jár érte csak bagó, másrészt meg kéne kezdeni valamit ezzel a szadomazósággal. Valószínűleg arra mehet ki a játék, hogy a szopás eleve megalázó (a szövegírás eleve megalázó, mert nem kapsz pénzt sem), de ha szépen térdre esel és nekilátsz, akkor is belepofáznak olyanokat, hogy ne fogazz (a szövegíró ne ragozzon), és azért pofáznak bele, mert a fogazás fáj. Jó kis kép, fáj a szopó és a szopott félnek is. Az egyik nem kap fogazatlan szöveget, a másik meg nem írhat fogazott szöveget, csak hogy összemossam a két képet (a képek egyikében az mc lány dolgozik a szájával, a másik fél, akinek a szövegek készülnek, mondjuk a publikum pedig másmilyen orális technikákat kíván, hogy konkretizáljak).
A következő négy sort is az ellentétek tartják egybe. Arról szól, hogy semmilyen életérzés nem nyújtja a megszólalónak az élet élményét. Nem akar sem káoszt, sem rendet. A punk nem provokálja, pedig az arra van, az ambient meg nem pihenteti, pedig az ilyen erdei meg tengeri zajokból tákolt már-már relax rétegzene, amire elvileg baromi jól el lehet mélyülni. Még azt jegyezném meg, hogy a megszólaló személy, aki a gangon áll milyen szépen pontosítja öndefinícióját: „állok a gangon, vagyis a robot áll”. Az jó, mert a robot nem él, de még azért is jó, mert ez újabb rájátszás a gólemségre, ugyanis létezik egy bizonyos GOLEM-terv a világon. (Genetically Organized Lifelike Electron Mechanics = genetikailag szerveződő életszerű elektromechanikai szerkezet). Ez olyan kutatásokat tartalmaz, melyeknek az a célja, hogy létrehozzanak önfejlesztő robotokat. Na, a megszólaló már egy ilyennek érzi magát, vagyis fejlődni képes, ráadásul saját magát fejleszti (öngólemség!), de nem élőlény.
3. versszak
Ahogy szex után zárok be a szétterpeszből,
a rolót le! Kifogytam a B-tervekből.
Egy életlen fényképre kerültem véletlen,
úgy visz el a turista, hogy nem látott az életben.
Úristen, most hív elő, sűrűn rámles,
az arcomból japán hűtőmágnes…
Újra szexuális utalás. Annyira értelmetlen az élet, mint széttenni a lábakat. Legalábbis a lírai én szerint. Azzal, hogy nincs több B-terve, utalhat arra is, többet nem nyílik meg („rolót le!”), bezárkózik a világ elől. Pont úgy, vagy azzal együtt, hogy a lábát sem teszi szét újra. Úgy látszik e kettő együtt jár.
Aztán egy turista ellopja őt fényképen, és tehetetlenül is a világ túlfelén találja magát egy hűtőmágnesen. Csak megjegyzem, mennyire hasonlít ez az aktus, mondjuk egy prostituált el(ő)hívására. Mert a kurvákkal megesik gyakran, hogy idegenek elviszik őket, akiket addig nem is láttak (perditaságról bővebben itt). Ez itt amolyan lelki prostitultság. Egy darabot elvisznek a lírai énből egy életlen képen. Az Úristen kiszólás pedig egyértelműsíti, hogy ez a darab igenis fontos a beszélőnek, ráadásul a sűrűn ráleső japánról valami perverz kép alkotódik, hiszen les. Mintha kukkolná a lírai én magánéletét. Mondjuk a zuhanyzóban lesné meg, vagy bármilyen bensőséges helyzetben.
4. versszak
Mint a presszóban az összetolt kerek asztalok,
nonstop kapaszkodnék, de nem passzolok.
Baszki, a pejoratív dumámért egy forintot se adnak,
nincs bélyegem: hogy írjak a korinthosziaknak?
Mélezz! Mélázás, lazaság, a light étrendek,
egy Buddhát addolok Myspace-friendnek.
Az összetolt kerek asztalok között üreg van, csak egy-egy ponton érintkeznek egymással, vagyis nem passzolnak. Állat kép. És ami ezután van, az még állatabb. Arról lesz szó, hogy nem adnak pénzt a pejoratív (rosszalló, lekicsinylő) dumájáért a lírai énnek (mondhatnánk, bagó a szó), sőt, nem írhat a korinthosziaknak. Ez bibliai utalás5. Pál apostol ebben a levelében beszél arról, hogy ő szeretet nélkül semmi. Legyen bármilyen jó mc a megszólaló én, szeretet nélkül ő semmi. Szeretet nélkül hiába tesz bármit a líra én, hiába dug, hiába bármi, csak semmi marad (sem káosz, sem rend; élettelen élet, mint az életlen fényképen stb.).
És ugye észrevesszük az mc-apostol párhuzamot!
Aztán kép utal a spirituális világgal való kapcsolat milyenségére is. Egyrészt már nincs bélyeg a levelezéshez, ami eleve modernebb megoldás lenne, mint az apostoli, hanem mélezni kell. Lazaság van, meg light étrendek, ami erősíti a diétás értelmezés létjogosultságát.
A nagyon ütős utolsó sor: „egy Buddhát addolok Myspace-friendnek”. On-line kapcsolata van a műben megszólalónak Buddhával. Mindössze annyi közük van egymáshoz, mint két Myspace-friendnek. Ráadásul ez nem a Buddha, ez egy Buddha. A határozatlan névelő általánosítja a jelentést. Nincs egy igazi Buddha, sőt, a Buddhaságot értelmezhetjük még tágabban, így megszemélyesíti bármely vallás főszereplőjét. Tehát bármely vallással barátkozol is, csak Myspace-friendek lehettek. Hívőnek lenni önmagában nem megoldás. De azért megpróbálod, legalább Myspaceileg nem leszel magányos.
Utolsó versszak
A hátamon megtorpan egy verítékér,
megyek az utolsó vacsin pótterítékér’.
Tessék: privát szféra, magánszektor,
a pitvaron, a kamrán a szárnyas vektor:
az Úrjézushoz szállnak, ő a Védegylet
erős srác, csak elbír még egyet.
A pótteríték az utolsó vacsira ismét zseniális. Az mc lány a 13. apostol. (Csak a spekuláció kedvéért megjegyzem, szerintem itten fontos a 13-as szám, hiszem Pál apostol levelének minden bizonnyal a 13. részletére utalt fentebb a szöveg. Lásd a lábjegyzetben!)
Az utolsó négy sorban pedig ismét ellentét lakozik. A Védegylet egy reformkori egyesület, amit hazai ipar védelmére hoztak létre. Tagjai azt vállalták, hogy az itthon felmerülő igényeket hazai termelésből látják el egészen addig, amíg az ellátható hazai termelésből. Ez egy kicsit lehet jó a hazai magánszektornak, mert lesz neki védett piaca, ahol nem kell versenyezni a külföldiekkel, viszont ez bezártsághoz vezet. Aztán csinál ilyet a külföldi is magának, és akkor mi sem mehetünk oda, míg végül azt nem látjuk, hogy mindenki magára zárta a kamrát, és magányosan eszegeti a lekvárt.
Persze ez a szöveg többről szól. Itt az Úrjézus a Védegylet. A kereszténység zárja magára a diliház rácsos ajtaját, ám a képben benne van az, hogy lassan mindenki ennek a Védegyletnek lesz a tagja („erős srác, csak elbír még egyet”).
Végül csak egy maradhat, ami kiközösít minden mást. A lírai ént is. Neki csak pótteríték jut az utolsó vacsin, az ő dumája nem kelendő, ő nem passzol a képbe. Minden egy irányba tart (vektor), és ennek az a hozománya, hogy kiszorul a másság. Minden áru hazai, és ha mindenki az Úrjézus Védegyletébe tartozik, akkor mindenhol minden áru úrjézusi lesz.
Akkor most mi van?
Lehet, hogy még nem látszik, de eljutottunk valahová. Ezen a ponton mindent újraértékelhetünk. Először beláttuk, a lírai énnek maszturbálnia kell az örömökért (vagy diétázik, olvashatjátok úgy is). Majd beláttuk azt is, hogy a lírai énnek mint mc-nek sem jut sok öröm, sőt a helyzete szopás, pedig az mégiscsak egy hivatás lenne, amiből meríthetne valami értelmet. De nem. Aztán láttuk, a lírai én prófétai szerepet szán magának, de úgy kell odakuncsorognia pótterítékkel a vacsihoz. Majd az Úrjézus a Védegylet, aminek szerencsésebb a tagjává válni, mint nem.
Na jó, most már kimondom: szerintem a lírai én leszbikus. Ez az ő mássága, ettől nem passzol (mint ahogy passzol a kard a hüvelybe, férfi a nőbe). (Szerintem a háton megtorpanó verítékér is utalás egy félbehagyott szeretkezésre, ami ráadásul azért marad abba, mert a lírai én elbattyog az utolsó vacsira, hiszen nem akar az egyetemes Védegyleten kívül maradni, mert ottan kurvául nagy a magány, ha mindenki belül van.) Ez a magyarázata az élvezet nélküli szexnek, illetve a maga sanyargatásának, ahogy megpróbálja férfiakkal, aztán nem megy, viszont nem felvállalható a másság. A széttett láb után inkább lehúzza a rolót B-tervek híján. Marad a vibrátor. Az öngólemezés.
Utószó
Előre berekesztem a spekulációt. Nem a Ludditákról állítom, hogy leszbikusok vagy frigidek lennének, hanem a műben megszólaló személyről.
A Ludditákról az a véleményem, hogy KO-SSUTH-DÍJ! KO-SSUTH-DÍJ! KO-SSUTH-DÍJ!
Lábjegyzet
1 – „alászállhatok rejtelmeibe” – utalás József Attila Óda című költeményére. A mű vitathatatlanul a szerelmi költészet mérföldköve. Itt ugyanis a megszólaló szerelmes nem pusztán közel akar lenni szerelme tárgyához.
”Miféle lélek és miféle fény
s ámulatra méltó tünemény,
hogy bejárhatom a semmiség ködén
termékeny tested lankás tájait?”
Az a kívánság, hogy a távolság zéró legyen, vagy még kevesebb. A belsőséget kívánja meg a szerelmes hang. Vérkörök, vesék forró kútja és belek alagútja kell, bizony. Ez túl mutat a csókon. A szerelmünkhöz nem közel kerülni akarunk, hanem bele.
Benne levés. Na, ez a közelség maximuma.
2 – sehova tanúi:
„Mert nálunk édesebb az élet, mint a mangó leve,
szól tangózene, fogd a mankód, gyere,
itt mindenki mindenki góleme,
és a nevünk ugyanaz, ami a bolygó neve.”
3 – mínuszban:
„… hogyha dugod a nőd,
nem kell aggódnod, csak az egód nőtt,
ha gólt lősz, kösz, már a térdemen állok,
mert az élvezetemben csak az érdemed látod”
4 – Megjelent a Szomjas oázis című antológiában Kilóra címmel.
5 – Pál első levele a Korinthusiakhoz. Ennek egyik legismertebb részlete, amire a szöveg is minden bizonnyal utal (Kor 13. 1-13). „Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő ércz vagy pengő czimbalom”
Ludditák-szám elemzése a rapnyelven.