PAUL VERLAINE: TAVASZ
A szép, vörös nő súgja
a szőke, szende lánynak:
- "Engedj magamhoz újra,
kulcsold nyakamba lábad!
Nyílj meg, szerelmem, szépség,
hadd csókoljam, csodáljam
kagylócskád bíbor élét
az angyali mohában.
Hadd szívjam virágkelyhed
szirmai közt a nedvet
vonagló, duzzadt ajkkal,
míg homlokodon lázad
kigyullad, mint a sápadt
horizonton a hajnal."
/fordította: Faludy György/
Végre! Virágzó szimbólum, ami nem szorul kibontásra.