A barátaimat megbántattam egy kommentben. Nem nagyon, kicsit.
Ebben a sorozatban egy tanárom szerint rendkívül izgalmas pragmatikai jelenségekre lehet figyelmes a néző. Epizódonként kb. fél tucatszor kérnek bocsánatot. És tudjátok miért?
A sorozat cselekményét biztosítandó, irdatlan mennyiségű konfliktust kell beleírni. Mindenkinek hátba kell döfnie valakit, hogy mindig legyen ott egy ilyen gyűlölendő személy. Az se baj, ha mindig más, kell a közös ellenség. Meg egyébként is, az intrika a legjobb a téma, arról lehet beszélni másnap a munkahelyen nyugodtan. Az olyan mozgalmas meg személyes.
I’m so sorry!
Szóval adott a szituáció e kiváló sorozatban, mindenki keresztbe tesz mindenkinek, hogy nézhető legyen. Így viszont egy hét alatt nem kommunikálnának egymással a szereplők, ha valós karaktert kellene megformálniuk. Mindenki elköltözne, és akkor nem lehetne továbbszőni a cselekményt. Tehát időről időre bocsánatot kell kérni a másiktól, hogy majd meg lehessen újítani a konfliktust szereplőváltások tömege nélkül.
F-I-K-C-I-Ó!
Csakhogy, így kicsit sem fog emlékeztetni egyetlen valós élethelyzetre sem a jelenetek zöme. De attól még király. Tulajdonképpen sci-fi, sőt fantasy! Olyat látunk, ami a valóságban nincsi is. A bocsánatkérés az nagyjából egy szinten van az időutazással, vagy Zsákos Frodó heteroszexuális kapcsolatrendszerével.
Kutyát a fűre vinni tilos!
A bocsánatkéréssel én speciel úgy vagyok, mint a kutyaszarral, illetve a kutyaszar felszedésével. Valahogy nincs az ínyemre. Mert az egész azzal kezdődik, hogy megbántok valakit. Ezt szimbolizálja a kutya székelése. Frissen ott gőzölög egy nagy rakás belőle, amivel nem ártana valamit kezdeni. Illene elmenni a zacsiosztóhoz, majd vissza a kupachoz, azt belekotorni/belekotrani, és szépen kidobni, így szarmentesítve a parkot. Ami jó, mert a park esztétikai állapotát helyes irányba befolyásoljuk ezáltal. De én akkor sem nyúlok hozzá, főleg frissen.
A szerves anyagok körforgása
Már csak azért sem, mert lebomlik az magától, és ha nem a szobába végeztetjük a jószággal a székelés rituáléját (értsd: ezt bárkivel nem lehet eljátszani), akkor a kaka trágyaként funkcionál a fű számára. Ha nem túl sok a szar, akkor a fű szép, üde zöld színe később még szépebb, még üdébb és még zöldebb lesz (értsd: elmélyül a barátság). A szarnak a természetben van a helye.
Nézz a lábad elé!
Csak arra kell figyelni, hogy olyan fűre pottyantson az eb, ami elbírja adott esetben az adott mennyiséget (ugye bárkivel nem lehet…), és azt se tegyük túl gyakran, mert akkor a fűfelület nagy hányada alkalmatlanná válik a meghitt séták lebonyolítására, hiszen lépten-nyomon belelépünk a tápláló trágyába (nem jó mindig felhánytorgatni a múltat), és akkor vagy végig büdös lesz, vagy csak a cipő takarításával tudunk foglalkozni.
Illetve jól meg kell nézni, hová lépünk.
