Volna itt ez a BKV-sztrájk. Azért történik, mert valakik keveslik a pénzt, amit a munkájukért adnak. Szakszervezkednek, és bátran demonstrálják, hogy ők pótolhatatlanok, nélkülük tessenek sétálni az urak és a hölgyek. Hozzájuk képest a munkaadó azt mondja, hogy azért nincs pénz, mert elfogyott. Ennyi jut. Konflikt.

Nem tudom feltűnt-e, de ez itten egy szép játékelméleti szituáció, amit a kiváló Mérő László, ha jól emlékszem, gyáva nyúl féle játszmának nevezett a Mindenki másképp egyforma című kötetében. Ez megfelel az amerikai filmekben látható csibesprint nevű elfoglaltságnak.

A gyáva nyúl

Ebben a játékban a konfliktusba keveredett felek, úgy próbálják eldönteni a vitás kérdést, hogy beülnek egy-egy autóba, szépen eltávolodnak egymástól, majd a lehető legmagabiztosabban elindulnak egymás felé. Aki elrántja a kormányt megrémülvén az ütközéstől, az a gyáva nyúl, vagyis a vesztes.

Jelen sztrájk is egy ilyen játszma. Azt mondja a dolgozó, hogy ő ennyiért nem dolgozik, a munkáltató meg nem ad többet. A sztrájk megkezdésének pillanata már az az állapot, amikor mindketten koppig nyomot pedállal süvítenek egymás felé. De jó, ha tudjuk, a játszma nem itt dől el.

A gyáva nyúlban úgy lehet nyerni, ha az ember látványosan befogad egy üveg jóféle töményet beszállás előtt. Sőt, eleve úgy esik be a volán mögé, hogy gyaníthatóan nincs magánál, és már csak arra fussa maradék szellemi kapacitásából, hogy föltekerje az I Don’t Want To Miss A Thing című nagyszerű nótát, a célból, hogy később, a futam alatt csukott szemmel énekelhessen. Ezt látva összefossa magát az ellenfél, és el fogja rántani a kormányt.

Legyőzhetetlenül részeg

Ilyesféle pszichikai hadviselést nemigen látunk a sztrájkoló felektől, ugyanis az ittasodás aktuálisan kábé úgy nézne ki, hogy azt mondja az egyik vagy másik fél, hogy ő nem tárgyal meg babrál. Tudod öcsém mit kérek, vagy adod, vagy cső gáz.

Csakhogy ez a játszma egyáltalán nem ilyen egyszerű. Ugyanis itt a játékos három különböző kimenetellel számolhat a játszma végén. Az egyikben nyer, a másikban veszít, a harmadikban pedig mindenki meghal, mert senki nem rántotta el a kormányt. A sztrájkok gyakran végződnek így.

Műszaki hiba

A példa kedvéért most legyen a dühöngő, részeg sofőr a szakszervezet, vagy inkább a sztrájkoló tömeg. Csákánnyal kúrja be az ablakot, lehányja a pólóját, és beton béléstesttel kitámasztja a gázt: ő lóvét akar bármi áron. Így is áll hozzá az igazi játékos.

Galiba akkor van, ha a munkaadó esetleg igazat mondott, és tényleg nincs pénz, amit nem nehéz elképzelni, mert mondjuk elfogyott tanácsadásra, végkielégítésre, miegymásra. Ugyebár. Ez a játékban az a helyzet, amikor elmegy a fék, és eltörik a kormányrúd. Már rég elrántaná a gyáva nyúl, de nem tudja, mert nincs eszköz, miközben az a másik megrészegülve üvölti Aerosmith líráját a levegőbe.

Ilyenkor hoppá van.

Ha túlélik a résztvevők az eseményt, akkor bizony azzal a tudattal kell kivágni őket a roncsokból, hogy ez a móka talán mégsem érte meg. Már több kárt okozott a sztrájk, mint amennyibe az eredeti követelés került volna. Sőt, kiderülhet, kár volt követelni, hiszen fék nélkül tényleg nem lehet megállni.

He’! Én is jövök!

Hogy ebben a játszmában milyen szerepe van a MÁV-nak, és az ő szolidaritási vagy mi’faszom sztrájkjának? A vasutasok megfeleltethetőek egy olyan retardált gyökérnek, aki látva, hogy ketten nekifeszülnek a csibesprintnek, ő is kedvet kap, és elindul egy harmadik irányba. Viszont arra betonfal van fiam, vagy fa. Az nem mozdul, akármilyen vagány vagy. Arra nincsen út, gyökér! Neked csak a legrosszabb eshetőség van fenntartva ebben a játszmában. Kár beszállni, hidd el!