Eredetileg egy szörnyűséges péniszt akartam képként alkalmazni a poszthoz, de annyira prűd vagyok, hogy nem. Az is elég, ha csak ráutalok valamivel.
Mert ugye mik is a mesék? Valamik, amit a gyerekeknek szánunk, hogy kevésbé legyenek gyerekek később. A nevelési folyamat fontos eszköze, mondhatnánk a szocializáció esztergapadja. A mesevilágok lesznek az elsők, melyeket egy gyermek átlát, megtölt fantáziájával, és fel is használja a benne látott, és tudatalatt felfogott törvényszerűségeket. Ott szépen meg van mutatva mi a jó és mi a rossz, hogy kell bánni a lányokkal, hogy ugye őket mindig meg kell menteni, mert attól nagyon férfias a főhős. Szóval ilyen kis egyszerűségekkel nevelünk fiú gyerekeket jó modorra, lovagiasságra, miközben elhitetjük a lányokkal, hogy a fiúk így működnek. Elvetjük a párkapcsolati hajlandóság első magvait a mesék által jól megtrágyázott földbe.
Szóval a lányok aranyosak és szendék, a fiúk meg igazi dszentlemanok, és aztán találkoznak, és… és kiderülhetne, hogy a lányokra olyan erős hatással volt az erkölcsi nevelés, az önmegtartóztatás morális piedesztálra emelése, hogy ők bizony semmilyen körülmények között nem hajlandóak ahhoz hozzányúlni.
Ezt a megrázó traumát elkerülendő alkotta meg a magyar filmművészet az egyik kedvenc mesémet, a Süsü, a sárkányt. A Süsün szocializálódott nők barátai sokkal elégedettebbek, sőt jobban tanulnak, dolgoznak, és magasabbra is tudnak ugrani.
A Szerelem Iskolája I. fejezet
Adott ugye a kitaszított, egyfejű, pikkelyes és gusztustalan sárkány, akit meglátva az emberek zöme remegve elszalad, annyira ijesztő. Pedig látjuk, hogy nem kell félni. Szépen bánik a lepkékkel, imádja a virágokat, és ő igazán az emberek barátja. Egyértelmű az üzenet a lányok felé. Nem kell félni a pikkelyes szörnytől, mert látod, kedves, és nem bánt, ugye hogy szereti a pillangókat!
Persze kicsit vicces, amikor a behemót sárkány az etikettről beszél, de ez is csak azért van, mert nem azt várjuk el süsütől, neki nem kell illemtan. Ő egyszerűen a kis királyfi legjobb barátja és segítője. Ő a kis királyfi kukaca.
Meg vagyon ez is írva!
Szeretnék közbevetni egy irodalmi utalást. Jókai Mór Az arany ember című művében világít rá arra, amire most én is próbálok. A jelenetben Tímár barátkoztatja össze egy csúf békával Noémit. Ha bárkinek kétsége támadna arra vonatkozóan, hogy a béka fallikus szimbólum, akkor szeretném közölni, hogy miután Noémi megszerette a békát (onnantól számítva 9 hónap múlva), gyereke lett. Tessék ezt így olvasni!!!
Egyszerre nagyot sikoltott Noémi, s ideges rémülettel kapott a szívéhez: elsápadva tántorodott vissza, úgyhogy Timár kötelességének tartotta kezét megfogni, hogy el ne essék.– Mi az?Noémi eltakarta az arcát, s mint egy gyermek, félig nevetve, félig sírva az undor és a panasz hangján mondá:– Nézze ön, ott jön…– Mi jön?– Az ott, ni!Hát biz az egy tekintélyes nagy varangyos béka volt, aki csendesen lépegetve mászott végig a fűben; félszemével a közeledőket kémlelve, s készen tartva magát akkorát ugrani szükség esetén, hogy a legközelebb levő vízárokban eltűnhessen.Noémi szaladni sem bírt előle, úgy meg volt rémülve.– Hát ön fél a békától? – kérdezé tőle Timár.– Irtózom tőle. Meghalok, ha egy rám talál ugrani.– Ilyenek a leányok. A cicát szeretik, mert az szépen tud hízelkedni, a békától pedig irtóznak, mert az olyan rút. Pedig lássa ön, ezek minekünk éppen olyan jó barátaink, mint a madarak. Ez a megvetett, ez az irtózott állat a kertészeknek a legfőbb szövetségese. Ön tudja azt, hogy olyan lepkék, bogarak, hernyók is vannak, amik éjjel jönnek elő. Éjjel minden énekesmadár alszik, s nem véd minket. De előjön földhasadékaiból az undok béka, s a sötétben harcol a mi ellenségeinkkel. Ez emészti el az éjjel járó hernyókat, lepkéket, az esőférget, a cserebogár bábjait, a gyümölcsfapusztító csigákat. Gyönyörű azt elnézni, ahogy a béka vadászik a bogarakra. Maradjon ön csendesen, nézze csak, ez a rút varangy nem azért csúszik ott a fűben, hogy önt megrémítse. Távol van tőle. Szelíd, jó lelkiismeretű állat ez, aki önt nem tekinti ellenségének. Nézze ön, amott legyez a szárnyaival egy kék bogár, a legveszedelmesebb rovar a pagonyban, ez a fafúró, aminek egyetlen hernyója elég egy fiatal fát megölni. Ez a mi ripacsos barátunk azt szemelte ki magának. Ne zavarjuk meg. Nézze, most összehúzza magát, ugráshoz készül; vigyázzon oda. Most nagyot ugrik, hosszú nyelvét sebesen kiölti: a fadarázs el van nyelve, csak a szárnyai állnak ki a varangy szájából. No ugye, hogy nem megutálni való állat ez a mi jó barátunk azért, hogy a csuhája olyan kopott?Noémi kedvtelten csapta össze a kezeit, s már nem borzadt a varangytól annyira. Engedte Mihálynak, hogy megfogja a kezét, s odavezesse a vízpartra, és magyarázza neki, milyen elmés állatok azok a békák, mennyi tréfa lakik bennük, milyen rendkívüliségeik vannak. Beszélt neki az égszínkék szurinámi békáról, minőt a porosz király egyet 4500 talléron vett meg; azután a világító békáról, mely éjjel villó fényt terjeszt maga körül, szeret a házakba belopózni, a gerendák közé elbújik, s éjjel kegyetlenül énekel; Brazíliában sokszor az operaházban elnyomja az énekeseket és a zenekart, mikor rákezdi a sok világító béka a színházban a maga nótáját.Noémi most már nevetett a borzasztó ellenség fölött. A nevetés már fele út a gyűlölés és megszeretés között.– Csak olyan rútul ne kiáltanának!– De lássa ön, ez az ő kiáltásuk az ő hízelkedő szavuk hölgyeikhez; a békának csak a hímje tud szólni, a nője néma. A békahím egész éjen át azt mondja a maga párjának: óh mi szép vagy! óh! mi bájos vagy! Hát lehet-e gyöngédebb lényt képzelni a világon, mint a béka?Noémi már kezdte érzékenyül venni a dolgot.– Azután a béka tudós állat is. Lássa ön, a levelibéka megérzi az időjárást; mikor esős idő jön, azt előre sejti; olyankor hangot ád, s feljön a vízből; ha szárazságot érez, akkor lemegy a vízbe.– Ah! – Noémi kíváncsi kezdett lenni.– Mindjárt fogok egyet! – ajánlkozék Timár. – Itt hallok egyet brekegni a mogyoróbokrokon. – S nemsokára visszatért, két tenyere között fogva a foglyul esett martalékot.Noémi reszketett és hevült; arca hol elpirult, hol elhalványult.– No, nézzen ön ide! – szólt Timár, tenyereit félig szétnyitva. – Hát lehet ennél kedvesebb állatot képzelni? Olyan szép zöld, mint a fű, apró lábacskái olyanok, mint egy miniatűr emberkéz. – Hogy piheg a szíve! Hogy néz ránk azokkal az okos fekete szép szemeivel, amiket aranykarika fog körül. Ő nem fél tőlünk.Noémi a kíváncsiság és félelem tétovázásával nyújtá felé repeső kezét, s meg csak visszakapta.– No, fogja meg ön. Nyúljon hozzá. Ez a legártatlanabb lény a világon. Tartsa a tenyerét.Noémi félve is, nevetve is tartá oda a tenyerét, de nem a békára nézett, hanem Mihály szemeibe, s megrezzent, midőn az a hideg állat legelőször érintkezett visszaborzadó idegeivel. Hanem azután egyszerre jókedvűen nevetett, mint a gyermek, aki sokáig fél a vízbe menni. S aztán úgy örül, ha benne van.– No, lássa ön, hogy meg sem mozdul a kezében: egészen jól találja ott magát. Majd elvigyük haza, egy befőttesüvegbe vizet teszünk, abba kis lajtorját faragunk, a fogoly békát beleeresztjük, s az feljön a létrafokon, ha esőt érez. Adja ide, majd én viszem.– Nem, nem! – mondá Noémi. – Nálam marad. Én viszem haza.– De hát akkor szorítsa össze a markát, hogy el ne ugorjék. Hanem gyöngéden. S mármost térjünk vissza; mert harmatos kezd lenni a fű.Aztán visszatértek a házhoz; Noémi előreszaladt, s messziről kiabált az anyjának:– Anyám, anyám! Nézd, mit fogtunk. Szép madarat.
Így lesz a gusztustalan varangyból — ami éjszaka a legnagyobb barát, mert akkor ő vigyáz ránk — szép kismadár!
Aztán a fiúknak is tartogat fontos leckét Süsü. A következő jelenetben bemutatja, hogyan kell bánni a BŰVÖS VIRÁGGAL.
Cirógatni kell, meg becézgetni (a sárkány locsolja és simogatja!), és akkor ilyen egészségesen duzzadóvá nyílik, meg fénylik, és gyönyörű lesz. Ez Süsü ajándéka „gazdájának”. Süsü eléri, hogy a bűvös virág virágozva életre keljen szeretete által, aminek a kis királyfi nagyon örül.
Meg van itt még érdekes jellemkontraszt. Tanács a lányoknak, hogy milyen férfit kell választani. Nyilván a jó királyfit, Süsü gazdáját, mert itt alant megénekli a maga nagyszerűségét, és az a ő fallikus szimbóluma (Süsün kívül) egy bot, amin van tarisznya. Vagyis a királyfival érdemes együtt utazni, jóravaló, meg van elemózsiája, mint egy igazi családfőnek. KIRÁLY!
A jellemkontraszt a zsoldosakkal szemben nyilvánul meg, akiknek szép foltozatlan ruhájuk van, de nem dolgoztak soha, csak forgatták a maguk fallikus szimbólumát (borotvaéles kard). A jelenet mögöttes jelentése az, hogy hiába az éles harcedzett kard, Süsütől, a királyfi barátjától összeremegik magukat a csillogó páncélzatú naplopók. A lányok ne válasszák őket! Teljesen érzéketlenek, csak a fegyvereiket tudják élezni szívvel és lélekkel.
És itt van még a bús királylány, akin rögtön látszik, mennyire illene a királyfihoz. Mert az dominánsan piros, míg a királylány kék. Tűz és víz, plusz és mínusz, hideg és meleg, vagyis ez ilyen heteroságot erősítendő szál is egyben.
A királylány ugye a sárkány rabja. Ezt remélem, már nem kell lefordítani. Annyit jelent nimfomániás. Csak most keres valakit, aki még szereti is, és megmenti a sárkánytól.
Itt most némi ellentmondás tetszik kibontakozni, de semmi gond. Tulajdonképpen arról szól a mese, hogy a királylányokat nem megmenteni szokás a sárkánytól, hanem összebarátkoztatni kell őket.
Minden ilyen történetben az a katarzis, mikor a herceg, a legdélcegebb, legerősebb, leglovagabb lovag (lovon!) megmenti a szíve választottját a sárkánytól, sőt meg is öli a tűzokádót. De ez mind szimbolikus. A sárkányok megmaradnak, élnek, csak már nem ijesztőek többé, igazi társává vállnak a királykisasszonyoknak.
Várok megfejtéseket Torzonborzra. Lehet ő a züllött férfi is akár, de szerintem a hippi külsejű király valójában a nemi betegségek megtestesítője. Meg persze a péniszirigységé is. Aki legebb akar lenni, meg székre áll, az nem való társnak.
Minden jó, ha jó a vége!
„Paff hátára felült Jani”. A fiúkat az irányítja. Az van a fejünkben sőt, egyesek szerint konkrétan az eszünk helyén helyezkedik el.
Nem szabad őket (Janit és Paffot) szétválasztani. Gyerekkorban sem. Hadd játszanak.
Legközelebb azt bontjuk ki, miért szimbolizálja a tenger a nőket. Meg hogy micsoda is a fenti Jókai-idézetben a harmat meg az eső.
