„GECI(K)
Elszabadultak a dilettánsok, blogot írnak és fikáznak, mert nekik lehet. Van hozzá joguk, alanyi. A tehetségtelenség falován, rozsdás fakarddal üvöltöznek. Onnan ismered meg őket, hogy nem értik az iróniát: a durvát se, a szelídet se, a könnyűt és a bonyolultat se. Főleg a bonyolultat nem. Mert. Mert nem érik el. Nem áll kézre nekik. Egyszerűen.”
Bitang.prae.hu link
Itt volt nekünk a NapiSzarVers blog, amit végül elsöpört a kortárs költészet indulata. A blog egyszerű volt, mégis zseniális. Azt mondta, hogy minden nap fog egy verset, ami szerinte szar, odadobja a nép elé, és akkor végre lehet cincálni. Kár lenne tagadni, hogy ez simán lehet legalább olyan örömteli foglalatosság, mintha összehúgyozott hógolyóval dobálnánk egymást. Sőt, még jobb, mert a kultúracsináló szakmunkásnak csaphatjuk az arcába a megalázót, amiért ő helyenként szart produkál.
Nem kell aggódni, József Attila sem írhatott naponta egy Eszméletet.
És nem is az volt a blog címe, hogy NapiSzarKöltő. Csak valahogy a kortárs irodalom fenegyerekei között előfordulnak, akik ezt magukra veszik, megsértődnek, és… már majdnem azt mondanák, hogy akkor ők nem írnak, mert retardált a közönség. Szegények (ők) nem tudták még feldolgozni, hogy versüket útjára bocsátották, beletaszították a dilettáns olvasó zsíros kezébe, hogy az értetlenül fogdossa intim helyeken, és aztán lehető legmegalázóbb módon magáévá tegye, mint egy rongyos kurvát.
Pedig ez ilyen. Ha az irodalmi produktum kikerül az irodalom szűk (nagyon szűk) közösségéből, akkor bizony jönnek majd a kritikák, és nem egy értetlenül fog állni azelőtt is, hogy a szerző nem használ vesszőt. Ez van, ha nem tetszik, akkor értelmetlen szánakozni azon, hogy milyen belterjes és kicsiny az irodalmi élet nézőtere, mert lám, amint kitágul, jönnek az értetlenek.
A NapiSzarVers is megkapta, hogy csak fikázik, meg destruktív, meg megnemértettzseni írja. Nem is volt ezzel baj, várható következmény. Csakhogy fölbukkant valami egészen különleges téma is a szarversek között. Kiderült, ezzel lehet pénzt keresni. Egymillát! HE’’’!
Konkrétan, jelezték a kamikáze bloggerek, hogy Pollágh Péter egymillió forint alkotói támogatást kapott A cigarettás munkacímmel futó projekt megvalósítására (lásd itt), majd mellébiggyesztették A cigarettás című költeményt (vagy szemelvényegyveleget a kötetből) mint NapiSzarVerset.
A bejegyzés kikerült az Index címlapjára, így a nagyközönséghez is eljutott az égbeprüszkölt, ragadós csula, ami aztán reakcióba lépett a szakmával, és elszabadult a pokol.
A hömpölygő felháborodás állítólag fenyegető leveleket generált, és a bátor bloggerek kénytelenek voltak meghátrálni a gyilkos költők tolla láttán. Ugye semmi sem lehet olyan ijesztő, mint a frappáns prózapoétikai eljárásokat felvonultató allegorikus fenyegetőlevél.
Végül a blog nem frissült tovább, aztán a bejegyzéseket is eltávolították.
Engem ez egy kissé zavarba ejtett.
A végső vita arról szólt, hogy jár-e pénz a költőknek, és ha igen, akkor honnan, mennyi, miért.
Az ugye teljesen világos, hogy ez a művészeti ág egyszerűen képtelen fönntartani saját magát. Állami segítségre szorul. Ha nem kap, akkor eltűnik, vagy láthatatlanná zsugorodik. Viszont a pénzt valakik szétosztják valakiknek.
Mármost itt a kommentelők egy része nehezményezte, hogy érthetetlen versekért fizet az állam. Ezzel nincs baj, nehezményezni lehet, viszont a művészi értékességnek nem mérőszáma az, hogy mekkora közönséget vonz, illetve mennyire érti a közönség az adott művet. Egyszerűbben: lehet az a vers jó, amit alig néhány ember tud elolvasni, megérteni.
Ezért aztán jellemzően (remélhetőleg) olyan emberek osztanak támogatást, akiknek hivatásuk az irodalommal való foglalkozás. Azt, hogy kinek és miért adják a pénzt, rájuk bízhatjuk, viszont valamiféle indoklást elvárhatunk. A tudomány ugyanis nem demokratikus, így a szubjektivitástól nem mentes irodalomtudomány sem az. Ha az egyszerű ember közvetlenül beleszólhatna a tudomány támogatásába, akkor nem lehetne kizárni, hogy milliárdokat költsünk a magyarság szíriuszi eredetének bizonyítására, örökmozgó feltalálására és hasonló hajmeresztő teóriák „igazolására”. A tudomány területére a hozzáértés a belépő. Az, hogy nem értjük a Maxwell-egyenleteket nem jelenti azt, hogy beleugathatunk a fizika tudományába, azt meg főleg nem, hogy pusztán a nem értéstől a Maxwell-egyenletek hibásak (persze ez utóbbi igazolhatóan helyes és használható, ellentétben mondjuk a A cigarettás című költeménnyel).
Ezek olyan körülmények, amik kínozzák a fizikusokat. Nem érti a világ, hogy éppen mit piszkálnak, és éppen mire kérnének pénzt. Előttük áll az a kihívás, hogy el kell magyarázni a laikusoknak az EPR-paradoxont. A másik lehetőség, a szuper atomerőmű föltalálása. Azt sem értenénk sokan, de jönne belőle az áram.
Az irodalom nem ilyen. Abból nem lesz áram. Mondjuk ki, gyakorlati haszna nincs, vagy legalábbis láthatatlan (kézzelfoghatatlan). Nem tud GDP-t termelni. Egyedül csajozni lehet vele, de az most nem számít.
Ezért az irodalom előtt csak az az út látszik, hogy nekiáll elmagyarázni azokat a műveket, amik szerinte értékesek. A feladat nehéz, szinte lehetetlen, de becsületbeli ügy. Jó mulatság, férfi munka.
Muszáj lesz nekilátni, mert hiába belátható, hogy a kultúra megérdemli az állami támogatást, az állam én vagyok, és mindenki. Egyenként dobjuk össze a költők hosszú lépését, és ha nincs párbeszéd, akkor majd jön egy párt egy olyan programponttal, hogy a kortárs irodalom éves támogatásából ő épít egy hatalmas, olcsón használható vidámparkot mindenki örömére. Tudjátok, alul víznek árja.
Nem elegáns fenyegetni egy blogot, ha megfogalmazódik az a kérdés, hogy miért kap akár egy több kötetes költő hangzatos tervre pénzt. Miért nem csak a kész művekért jár, ahol könnyebben védhető eljárás a pénz odaítélése? Nyilván van rá válasz, tessék azt leírni, ahelyett, hogy az állami támogatás témáját valamiféle szent tehénnek tekintve megfenyegessétek azt, aki előjön vele.
A kérdés felvethető, és az nem érv, hogy mert különben kicsinállak titeket, gecik!
A törölt anyag természetesen fellelhető, mert az internet ilyen.
Az idetartozó NapiSzarVers-bejegyzések még megjelennek a google-tárban:
Itt elkezdődött.
Itt folytatódott.
Itt meg Game over.
Legközelebb játszani is engedd!
