A nőnap megérkeztével érdemes újra a nőkről elmélkedni, ám a téma túl nagy, ezért érdemes szűkíteni, és mivel megszállottan rajongok a hagyományokért, így ott folytatom, ahol tavaly abbahagytam, vagyis a nőknek egy kisebb halmazáról, a kurvákról lesz szó. Igen, idén is perditázunk nőnap alkalmából!

A tudás anyja

Már a 2009-es perdita-ciklusban is arra próbáltam utalni, hogy prostituáltnak lenni milyen különleges áldozat, és hogy a prostituáltságnak van el nem vitathatóan tiszteletreméltó minősége. Kutyákat formáltak meg vonásaikból (Lábhoz, Ribanc!), férfiak támaszává tették őket amerikás filmben („Nem ereszt a kereszt”), sőt, az Isten-képen is tudnak módosítani (Na ugye, mucus!).

A tavalyi termés arra próbált rámutatni, hogy mennyi érték lelhető fel a legalantasabb „szakma” művelőinek vonásai között. Egészen odaáig jutottunk, hogy ha a megváltó nő lenne, akkor őt nem megfeszítené a világ, hanem kurvává tenné, mert nőként az a legnagyobb áldozat: a nőség árubabocsátása.

Ma elméletben erre az árura kivetjük az áfát, és még szja-t is szedünk.

Beárazva

Idén nem terveztem filozofikus mélységekig leásni, és még az imádott irodalmat is mellőzöm. Ellenben arra próbálok választ keresni, hogy hogyan képes egy nő biológiai esszenciája gazdasági értéket teremteni, és hogyan tökéletesedhetne ennek az árunak a forgalma, hogy aztán a kitaszított perditát még gazdaságilag is megsarcoljuk annak rendje és módja szerint.

Vagyis, hogy ne csak virágnyelven fogalmazzak, arra próbálok választ keresni, hogy mit gátol a prostitúció tiltása. Mert az gondolom világos, hogy prostitúció van, pedig elvileg nem szabad neki lennie.

A nemiség egyértelműen lefordítható valamilyen értékre, értsd: valahány forintra. Azokat szokás kurvának nevezni, akik ezt kiárusítják szépen felvonalkódozva. AktusX=n1 forint; aktusY=n2 forint és így tovább. AktusX, Y, stb. esetünkben különböző szolgáltatásokat, esetleg extrákat jelölnek, melyeknek n1, n2, stb. áruk lehet.

Mielőtt elítélnénk a „dolgozó” lányokat, nézzünk az álszent, prűd bensőnk mélyére, és tegyük fel a kérdést, hogy mi kell ahhoz, hogy egy árucikk fönnmaradjon a piacon. Vagy zárt piac, ami esetünkben azt jelentené, hogy aktust csak pénzért lehet vásárolni, ami nyilvánvalóan nem igaz, amíg van nő, akivel átélhetjük pusztán az öröm kedvéért, vagy pedig létezik tényleges piac. Olyan „vásárlók”, akik valamilyen megfontolásból hajlandóak lemondani valamennyi haszonjószágról (pénzről például) az adott gazdasági jószágért cserében.

Az első „vállalkozó”

Nem tudnám megmondani, hogy hogyan is indult a prostitúció. A piac volt-e előbb vagy a kínálat? Mind a kettő elképzelhető. Az biztos, hogy kellet valaki, aki hajlandó volt végrehajtani aktusX-et n1 mennyiségű pénzért (vagy bármilyen éppen hasznos jószágért. Mi az egyszerűség kedvéért ezt végig pénznek nevezzük, pedig lehetne tojás vagy akár szállás is.), és kellett még valaki, akinek aktusX megért n1 mennyiségű pénzt.

Minden termelővállalat arra törekszik, hogy maximalizálja profitját. Vagyis ha a prostituáltat egy termelővállalathoz hasonlítjuk, akkor belátható, hogy miben lehet érdekelt: vagy aktusX számosságának növelésére, vagyis a minél több eladott aktusX a cél, vagy n1 mértékének növelésére, tehát az egységnyi aktusra jutó bevétel maximalizálására, vagy egyszerűen mindkettőre egyszerre.

Egyszerűsített modell

Tegyük fel, hogy egy magányos prostituált 5 aktusX-et képes egy nap megtermelni, tehát bevétele 5n1, havonta 150n1 (esetünkben minden hónap harminc napos, és nem számolunk a „kimaradó” napokkal). Azért csak ennyit képes megtermelni, mert sokáig tart levadászni az ügyfeleket. Mondjuk a potenciális piaci tagok eloszlása meglehetősen ritka.

A prostituált költségei: óvszer, kozmetikai termékek, pedikűr, szolárium, egészségügyi ellátás stb. havi szinten 100n1. Ez örvendetes, hiszen marad neki 50 n1, amit félre tehet. Látjuk, a prostitúció jó üzlet, csak úgy vonzza a pénzt. Ez sokaknak szemet szúr, akik kívánják a hasznot. Megjelennek a futtatók, akik választás elé állítják a termelékeny prostituáltat: vagy fizet, hogy tovább tevékenykedhessen, vagy nem hagyják tevékenykedni. A futtatók egyenként alkalmasak megvédeni a lányokat a többi futtatótól, ezért ők is versenyeznek (jó, ez most eléggé idealisztikus), és nyilvánvaló, hogy 50n1 fölött prostink nem tud fizetni, ezért lesz is, aki ennyiért futtat. Így a prostituált el is költi a teljes havi bevételét önfenntartásra és futtatásra.

Az történt, hogy a termelékeny prostituáltnak egyszercsak lett gazdája. Nemcsak hogy valós piaci igényeket elégít azzal, hogy aktusX-eket bocsát áruba, hanem életre hívott egy másik piaci szereplőt, akinek lehetősége van belőle megélni.

A prostitúció befektetési térképe

Érdekes lenne, ha mondjuk azt feltételeznénk, hogy a futtató igazi befektető. Például a prostituáltunknak meggyőződése, hogy ha elvégezhetne magán egy plasztikai műtétet, akkor minden aktust kétszeres áron értékesíthetne. Mondjuk a felépülés ideje 30 nap, a beavatkozások ára pedig 300n1, vagyis a befektetett összeg 400 aktusX-nek felel meg alapáron (eltekintünk attól, hogy nem vesz óvszert, stb a felépülés alatt). Ezt természetesen nem tudja előteremteni saját erőből. Banktól nem tud kölcsönkérni 400 aktusX értékű pénzt, hiszen nincs bejelentett munkája, meg a szabadságot is nehéz kicsikarni a futtatótól, ezért inkább kötnek egy üzletet. A futtató 8 hónapig „ingyen” futtat, így prostituáltunk képes félretenni 400n1-et, amiből 300 kell a műtétre és 100n1 a felépülés hónapjában felmerülő költségekre (hiszen amikor nem dolgozik nem kell a futtatónak pénzt adnia), viszont a strici ezek után mindig kétszeres pénzt fog kérni, amíg a mi prostink dolgozik. Belemenjen-e az alkuba?

Természetesen igen, hiszen így minden harmadik nap pihenhetne. Ugyanis a plasztikai műtét után ugye minden aktusX 2n1-et ér, vagyis a havi bevétel 300n1. Ebből 100 a prosti saját költsége és immár 100 kell a futtatónak, vagyis a termelékeny prostink vagy megelégszik azzal, hogy csak 20 napot dolgozik egy hónapban, vagy félretehet 100 n1-et, amit később befektethet esetlegesen egy újabb műtétbe, vagy bármibe, ami növeli a hatékonyságot.

Termeljen nekünk!

Mindezt csak azért írtam le, hogy lássuk, az átgondolatlan tiltással milyen befektetési lehetőséget hagyunk parlagon heverni. Az állam/társadalom beszállhatna a stricik versenyébe. A rendőrség védené az adófizető termelőket, ahogyan védi is a zöldségest, újságost stb. Vagy az is elképzelhető, hogy lennének legális stricivállalaltok, amik törvényes kereteken belül működnének. Nem kényszerítenek, nem emberrabolnak és nem bántanak. Olyanok lennének, mint a munkaerő-közvetítők, csak éppen nagy kopasz üzletvezetőkkel, akik amúgy jártasak az őrző-védő iparágban.

Adhatnánk hitelt a vállalkozás fölfuttatására, államit. Olyat, sőt jobbat, mint amit a strici adott műtétre. Kicsit hasonlítana a diákhitelre. Azt is azért veszik föl a hallgatók, mert amíg olyan képességet növesztenek maguknak, amiből később majd produktívabbak lehetnek, addig nem bírnák anyagilag. A plasztikai műtét, a szépészeti beavatkozás tulajdonképpen a kurvák diplomája. Egyáltalán nem látom annak okát, hogy ne az állam zsákmányalja ki az adót a prostitúció piacáról.

Pedig van oka. Csak azért nem teszi, hogy még kiszolgáltatottabb legyen minden perdita. Így maximalizáljuk a kitaszítást. Azzal, hogy tiltjuk a prostitúciót, lezavarjuk a perditákat az illegalitás bűzös csatornájába, igaz, szolgáltatásért is oda lehet járni. Mi szeretjük a mocskot.
 

Boldog Nőnapot kíván az Idiet!