PAUL VERLAINE: TAVASZ
A szép, vörös nő súgja
a szőke, szende lánynak:
- "Engedj magamhoz újra,
kulcsold nyakamba lábad!
Nyílj meg, szerelmem, szépség,
hadd csókoljam, csodáljam
kagylócskád bíbor élét
az angyali mohában.
Hadd szívjam virágkelyhed
szirmai közt a nedvet
vonagló, duzzadt ajkkal,
míg homlokodon lázad
kigyullad, mint a sápadt
horizonton a hajnal."
/fordította: Faludy György/
Végre! Virágzó szimbólum, ami nem szorul kibontásra.
Az újszülöttek világrajövetele rendszeresen ismétlődő barbár invázió.
Munka után néha bekapok egy erősebb horgot a fáradtságtól, és az ágynak dönt. Ma sem volt ez másképp, dőltem az ágynak, ám egyszercsak kopogtak. Egészen pontosan az történt, hogy kopogás, majd ajtónyitás, majd Erik bejön, majd közlöm, hogy „gyere be”.
Erik az unokaöcsém, meg egyházilag is fel lett kenve keresztfiamnak. Ekképpen könnyen elképzelhető mily erős a kapcsolat köztünk, hiszen az nemcsak vérségi, hanem spirituális is.
Na, ezt használja ki Erik. Az annyira nem érdekli, hogy bejöhet-e a szobámba, a kopogás nem arra szolgál, hogy helyettesítse ez előbbi kérdést (bejöhet-e a szobámba), a kopogás az tulajdonképpen egy dudaszó, ami annyit jelent: „bejöttem a szobádba”.
Megkérdezte, mit is csinálok én pontosan, mikor ő meglátogat engem.
– Pihenek. – Mondtam neki.
Erre ő adott még egy párnát, sőt előtúrt még két takarót, hogy azzal is betakarjon. Már úgy tűnt, helyre tett mindent, de ekkor észrevette, hogy a fejem az nem pontosan a párnán van, így rámparancsolt, hogy azonnal használjam az ágyamat rendeltetésszerűen, és ne feledkezzek meg egyetlen tartozék funkciójáról sem. Tehát tegyem a párnára a fejem.
Persze engedelmeskedtem.
Aztán hozott papírzsebit, ha netán kifújnám az orrom, és arcomba állította az olvasólámpámat, hogy lássak. Ezt úgy értem, hogy 60 Wattal belevilágított a bal pupillámba. Mondom, éppen pihenésre adtam volt a fejem.
Aztán még pakolt egy kicsit, táskából ki és be, szétszórt egy-két ruhadarabot, majd jó éjszakát kívánt, és kiment a szobámból.
És nem, az ajtót azt nem csukta be.
Úgy érzem néha, csak annyit sikerült neki átadni, hogyan is kell nevelni.
Szóval a marketingesek nyilván hazudnak. Ez a dolguk, képzést kapnak rá. Erre születtek. Most viszont elvetették a sulykot. Nálunk a WC-ben figyel egy romantikus kert illatú légfrissítő. Mondom, RO-MAN-TI-KUS KERT.
DE tényleg! Most akkor ők úgy gondolták, hogy látva a zöldalmás és vaníliás bűzűző mellett a romantikus kert illatút, majd amellett dönt mindenki, mert akkor végre lehet a budin csajozni, vagy mi!?
A vízesésszagú legalább ironikus, de ezt nem tudom feldolgozni. Pedig már egy csomót kifújtam belőle, hogy megértsem a miértet. Valószínűleg fel kéne hívnom egy lányt a WC-be, hogy mondjon már véleményt rólam meg a légfrissítőről, csak még keresem az invitáló formulát. Mert az világos, hogy kézen fogva, meg átkarolva omlanánk egymás nyakába, hogy újra meg újra mélyre szívjuk a bódító romantikus kert virágainak illatát, csak az ide vezető út első lépésén töröm a fejem. Egyelőre dobogós a „nincsenek nálunk otthon, feljössz a WC-re?” kérdés, csak valami azt súgja, hogy némi finomítás nem ártana.
Mindenesetre, amíg ezen morfondírozok, addig kialakítok egy tolómarketing-kampányt az új ötletem mögé. Szerelmes méhekkel fogok romantikus virágmézet gyűjtetni. A reklámban majd lesz egy tömör love story a here és a királynő köré építve. Ráadásul nyugodtan lehet szar a méz, mert majd rámondjuk, hogy ez milyen durván afrodiziákum. Ja. Jó lesz ám.
Ma kitöltöttem egy tesztet. Egy jó tesztet. Nem ilyen kozmo-szinglis hülyeséget, hanem igazi tudósok által összeszerkesztett igazmondó tesztet.
Tulajdonképpen saját magamat rúgtam arcon, és most egy kicsit sírhatnékom van. Persze nem fogok sírni, de csak azért, mert genetikailag képtelen vagyok ilyesmin meghatódni. Ez jött ki mint eredmény.
A teszt itt van. (előfordulhat, hogy rossz karakterkészletben jelenik meg az oldal. Ekkor kattints a „szerkesztés” fülre, majd mutass a kurzorral a „kódolásra”, és az előgördült lehetőségek közül válaszd a közép-európait!)
Akit a cikk vagy a tudományos eredmény jobban érdekel, az olvasgathat nyugodtan a megadott linkről továbblinkelve, de azért tömören én is leírom.
A brit Cambridge University autizmussal foglalkozó kutatóközpontjának vezetője összeállított egy tesztet (bizonyos Simon Baron-Cohen). A teszt azt méri fel, mennyire férfias, nőies, illetve kiegyensúlyozott az agyunk. A nőies agy az empatikus képességek meleg otthona, míg a férfias agy nem az, de legalább jól lehet vele rendszerezni. A kiegyensúlyozott az egy kicsit mindkettő.
Önmagában egyikkel sincs baj, viszont az extrémitások érdekesek lehetnek. Az extrém beleérző agyról még nem sokat tudunk (talán nem is találtak olyat), viszont az extrém rendszerező (extrém férfias) agy autizmusra utal, de legalább Asperger-szindrómára.
Röviden: az aspergeresek nehezen alakítanak ki jól működő szociális kapcsolatokat. Ez az autizmus egy enyhébb változata.
Volt egy „legjobb” barátom (Vele már nem tartom a kapcsolatot. 15-16 évesen azt mondtam neki, hogy kopjon le.), és amikor őszintén elmondtunk magunkról valamit, akkor azt egyszer ő véletlenül úgy nevezte, hogy „önismerő bevallomás”.
És ha már énblog, akkor most én is megteszem a magamét, előadom itten az önismerő bevallomásomat. Ezt olyan formában, hogy közlöm a tesztek pontos eredményét (a pontos válaszok persze titokban maradnak). Lássuk!
Az első teszt az érzelmi intelligenciát hivatott felmérni.
Idézem az eredményt.
A pontszámod: 24(!!!) A nők átlagosan 47, a férfiak 42 pontot érnek el. A legtöbb Asperger szindrómás, vagy súlyosan autista 20 pont körül teljesít. A pontszáma alapján Ön az átlagosnál szerényebb képességekkel rendelkezik mások érzéseinek megértése, és az azokra való helyes reakciók terén.
Nem szeretném ezt agyonkommentálni. 20%-ra vagyok az autizmustól. Nem nagy ügy, csak egy kicsit csavar mag facsar itt belül valami. Majd elmúlik. Biztosan elmúlik.
A második teszt a rendszerező intelligenciát hivatott mérlegre tenni.
Íme az eredmény:
Ön 36 pontot ért el.
A nők átlagosan 24, a férfiak 30 pontot érnek el. Az Ön rendszereket elemző, feltáró, megértő képessége átlagos.
Ha kiszámolta EQ és SQ értékét is, lássuk, milyen típusú agya van Önnek!
Átlagos, mi!? Faszom!
Már előre féltem, mi lesz az összesítésben.
És igen! Extrém S típus vagyok.
Ez ennyit jelent:
S típusú, férfi agy A rendszerezés képessége erősebb az empatikus képességeknél - az ilyen agyat nevezzük férfi agynak.
Extrém értékek A bal felső sarokba az extrém mértékben női aggyal rendelkezők tartoznak, Baron-Cohen szerint az ő agyműködésük pontosabb megismeréséhez további kísérletekre van szükség a jövőben. A jobb alsó sarokba az extrém férfias aggyal rendelkezők kerültek, közülük a 20 pont körüli EQ-val rendelkezők nagy valószínűséggel autisták.
Szóval éppen hogy beleesek (de beleesek!) a sötétvörös sávba (Eredményem függőleges: 24; vízszintes: 36.). Enyhe autizmus. Tehát Asperger-szindróma. Fasza.
Azért az egy kicsit még megnyugtat, hogy az aspergeresek nagy arányban képesek normális életet élni. Sokan nem is tudják, hogy valamiben mások, és soha nem is diagnosztizálják náluk az Asperger-szindrómát.
Én is képes vagyok normális életet élni, meg szeretni is. Tényleg.
Persze gyerekkoromban megöltem egy kiscicát, de …
Egyébként a legfelső kép egy érgekes oldalra mutat. Éhező modellek beszélnek többek között az Aspergerről. Ha már diétás énblog.
(Töltsétek már ki ti is a tesztet, és értesítsetek az eredményről! Akár komment formájában.)
A poszt befogadása legalább félórás, illetve 45 perces procedúra, ami megfeszített intellektust kíván. Ha kevesebb időt szán rá, gondolja újra.
Nemrég megint megnyilatkoztam fallikusszimbólum-ügyben. Valamire rájamondtam, hogy az már megint azt szimbolizálja. Konkrétan az történt, hogy Nagyszalontát (Arany János szülőhelye) hasítottuk keresztbe kirándulóbuszunkkal, és megláttuk a Toldi nevű ivót, mire én elkezdtem érdeklődni a kihelyezett petrencés rudak helyzete felől, hátha belátható, mivel is mutatta igazából Toldi az utat Buda felé. Meg előtte voltunk Temesváron, ahol láttuk Kós Károly emlékét, kinek is egyik művében (Varjú nemzetség) két szimbolikus jelentéssel megtámogatott férfi szereplő van. Az egyik a táncos lábú Maksai, a másik a késtkiválóan forgató Varjú Gáspár. Ugye nem kell magyaráznom, hogy a műt ismerő nők 100%-a a Varjút szeretné párjának! (Ezt közvéleménykutattam ki!!! Valid meg visszakereshető.)
Szóval felmerült a kérdés, hogy nem velem van-e baj, esetleg. Hogy talán én látom bele mindenbe a szexuális utalást, mert mindenbe azt keresem.
Természetesen nem.
Az igazság az, hogy a szexualitás van ott mindenben, és ha ott van mindenben, akkor már csak nem bűn meglátni. Nehogymá ne mondhassam meg Kalevipoeg (észt eposz főhőse) kardjáról, amit úgy választott ki, hogy még az üllőt, amin kovácsolták azt is széjjelhasította vele, hogy az fallikus szimbólum!
És igen, ezek a jelentéstelítő apróságok ott vannak minden műben. Plusz árnyalatot adnak egy ábrázolt személyiségnek, és ezek az árnyalatok központi jelentés- és értelemképző erővel bírnak. Mert a pina és a fasz az annyira fontos az emberiség történetében, hogy azok szakadatlan találkozása nélkül már nem is lennénk. Ez az egyetlen magyarázat arra, hogy élünk. Az elektromosságban is az a lényeg, hogy kell a pozitív meg a negatív töltés, aztán két lehetséges út van:
1, vagy annyira nagyon megnő a feszültség (potenciál!), hogy a köztük lévő távolságot (vagy bármilyen szigetelő közeget!) áthágva megtörténik a kisülés,
2, vagy annyira közel kerül egymáshoz a két töltés, hogy áthágva a köztük lévő távolságot (a legideálisabb közelség esetében zéró) megtörténik a kisülés.
Gondoljunk csak a villámra!
DE eljött az ideje, hogy bemutassam ezt egy irodalmilag kevésbé értékes, ám mélységek tekintetében versenyképes művön keresztül is.
Elemezzük az Ámokfutók által kreált Szomorú szamuráj című 90-es években született hatalmas sláger szövegét, és figyeljük meg a klip képi világának a szöveggel harmonikus, és szimbiózisszerűen egymásra épülő rétegeit! Evégre is értelme nemcsak a Kispálnak lehet.
Figyelem!
A klipet először csakúgy magában érdemes végigélvezni, majd utána az értelmezéssel párhuzamosan is.
A nyitányban a fekete-fehér városi képbe gyalogol bele egy szamuráj láthatóan 14. századi szerelésben. Ez viszont senkit nem zavar. Az emberek mennek munkába, át a zebrán, és szürkék maradnak. Bármilyen furcsa is, a szamuráj része a tömegnek. Nincs más színe, csak a kardok okoznak feltűnést, de azok is csak nekünk, befogadóknak. Persze felcsendül a „sláger”!
Vágás után egy lepedővel takart nő hever előttünk, és a kép is színessé válik. Így bontakozik ki az alaphelyzet. Valami lesz a feltüzelt csaj és a szamuráj között!
Némi vonaglás után végre Kozsó és társa is felkerülnek a képernyőre, hogy 0.38-nál felhangozzon az:
Ihn nikho! Mahna nikho mha nahna e rei! Mha nahno mha nahna rikho! Ihni Kohei!
Na, ennek minden bizonnyal semmi értelme sincsen. Ez szart sem jelent, mondhatnánk, önmagában, de a szöveg egészét tekintve interpretálhatjuk egy olyan elidegenítő elemnek, amely funkcióját úgy tölti be, hogy előrevetíti a súlyos szimbolikus utalások várható megérkezését, és sugallja: nézzünk a nyelv elsődleges jelentése mögé, lássuk a konnotációt, értsük azt, ami anyanyelvünkön szól, de mégis lefordítandó anyanyelvünk más szavaira.
Aztán 0.48-nál nagy lézerágyúefekt közepette a szamuráj előrántja fényes kardját. A zene bepörög, és erősödök a katarzis felé hömpölygő feszültség.
Újra vonaglik a szőke csaj, és énekli (igen, tudom, hogy az más hangja, csak most nem bonyolítom tovább!) a refrént:
Imádlak! Szomorú szamuráj! Csak harcolj értem! A szerelem vár! Szomorú szamuráj! Földön, égen!
Tehát ő imádja a szamurájt, ráadásul azt akarja, hogy harcoljon érte (nyilván a kardjával).
A földön, égen, mintegy új gondolat jelenik meg, mely később fog szemantikailag kiteljesedni, viszont addig ízlelgessük a szomorú szamurájt!
A refrénben kétszer is visszatér ez a hangalakjában is jelentős és alliteráló szintagma. Minden bizonnyal komolyabb gonodolkodásra vagyunk késztetve ezáltal. Figyelnünk kell minden olyan jelentésre, mely a szamurájságot és a szomorúságot hívatott feltölteni.
Előzetesen annyit azért már tudunk, hogy a szamuráj városban járkál, egy pucér csaj vágyik rá, és éles kardja van. Ja, meg a szerelem is vár rá, ami fontos, hiszen ebből rögtön következik, hogy arra vágyik (bocs!).
Hol volt, hol nem volt: élt egy szamuráj! Igazi mesemondó nagy király! Nagy az, aki nagy, aki kicsi, az kicsi! Hiszi a piszi, aki elhiszi!
Végre kapunk egy jellemzést a szamurájról. Mesemondó, nagy király. Ráadásul már a róla szóló történet is mese, lévén „hol volt, hol nem voltba” van keretezve. Tehát ő a mesebeli mesemondó.
És akkor jöhet egy fókuszmondat, ami olyasmire utal, amit mások nem könnyen hisznek el:
„Nagy az, aki nagy…”
A klipben ekkor férfiak nézik Kozsót, a mesélőt. Ez egyértelműen a péniszirigység megnyilvánulása, és innentől végre kezd letisztulni a kép.
Egy mágustól lestem, festem a testem! Nyerő az erő, míg az ész felemelő! Agyam alatt az alap izmom, ha dagad... Abból fakad minden baj, ha egyszer elapad! Apropó! Én nem vagyok naplopó! Tele a markom! Tartom a kardom! Ha jó, ha nem, ha muszáj: Hívjatok úgy: Szomorú szamuráj!
Az agyalapi mirigy dagadására utal a 3. sor, és tudjuk, hogy a nemi vágy megszületésért többek között az is felelős. Megtudjuk azt is, milyen nagy baj, ha elapad e hormontermelő szervecske. És az ember akkor szomorú, ha baj van, ergo: a szamurájnak elapadt!!!
Persze azért mert nem kíván nőket még magához nyúl (“Tele a markom! Tartom a kardom!”) ((1.27-nél!)), és bizonyára ennek gyakoriságát hangsúlyozza azzal, hogy nem tartja saját magát naplopónak.
A „versszak” zárása egyértelművé teszi, hogy itt elhangzott a szomorú szamurájság magyarázata (Ha jó, ha nem, ha muszáj: Hívjatok úgy: Szomorú szamuráj!)
Újra refrén többször. Közben a csinibaba is magához nyúl (lassan mindenki!), és 2.00-tól gyorsulnak a vágások a szamuráj, a csaj, és a városi szamuráj képe között. Ráadásul 2.45-től elkezd kibontakozni a szamuráj személye öltönyben, nyakkendőben. Már biztos a szimbólum, a mögöttes tartalom egyértelmű. Párhuzam selyemfiú és japán harcos között. Mindketten a kardjukkal dolgoznak!
Nagy Őként lép be a többiek közé az eddigi szamuráj (2.27). A vonagló csaj most ruhában van, de eláll a lélegzete.
Mert nem az a vagány, kinek földig ér a lába, és a háta közepén kinőtt a szárnya... Vagy féllábbal fellábal minden földhányásra: A Csomolungmára... ...Emlékszem! Na de nem egészen! Volt, amikor legyőztem egy sereget éppen, És a hétfejű sárkányt úgy széttéptem: Kifizették rögtön készpénzben... !
Az utolsó strófa első felét értelmezve megtudhatjuk indirekt módon, hogy ki is a vagány. Itt a földhözragadtságot látjuk párosulva a hülyeséggel. Ugye akinek a háta közepén kinőtt a szárnya, annak tollas a háta, ennek köszönhetően negatív tartalommal töltődik fel a földig érő láb, és a lábbal megmászott Csomolugma, mint egyszerű, hétköznapi földhányás.
Most egy kicsit emlékezzünk a refrénre! A szerelem földön és égen is várja hősünket. Ráadásul ő a mesebeli mesemondó. Képes legyőzni egy sereget (a kardjával sok csajt!), sőt széttépi a hétfejű sárkányt (a sárkány az nyilván a női dögség extrémitását szimbolizáló lény!).
Abból, hogy a földhözragadtágot így jellemzi a mű, joggal gondolhatjuk, hogy az igazi szerelem, társ csak fantáziánkban létezhet (a végére a klip is egyfolytában ugrálni fog gésa és vonagló csaj, meg szamuráj és selyemfiú között, mígnem megtalálják egymást), ám ezt kiegészíti az a szerelem, ami a földön várja a szamurájt refrénileg, megerősítve rengeteg tudományos (“földhözragadt”) utalással kezdve az agyalapi miríggyel. A kiegészítésből pedig logikusan következtethetjük ki, hogy az álmodozás jó, de a szamurájnak dugnia is kell. Ezt megerősíti a képi világ is, hiszen a szimbólumok közül kilépve az öltönyös selyemfiú végül megcsinálja a vonagló csajt.
3.06-nál a kettyintést sugalló képsorok közé beszalad Kozsó kivont karddal, így felállítva a párhuzamot harc és szerelmeskedés között, melynek végén halál és beteljesülés vár mindenkit, ugyancsak párhuzamosan.
Már csak a selyemfiúságot kell kibontanunk, de ez egyszerű. A hősnek a hétfejű sárkány széttépést rögtön kifizették. Készpénzben. (Zsoldos harcos, mi?!)
Végül az érthetetlen hülyeséggel zárul a szám, így keretbe foglalva teljes művet, és feloldva a szimbólumbeszédet is. Visszatérhetünk az elsődleges, denotatív jelentések szürke világába a kitekintés után.
Egy spontán évfolyamdolgozat-írás alkalmával, mikor bizonyára transzszerű állapotban felszínre tört belső hobbitja, a következő szöveget vetette papírra:
„A konfliktus gyakran nem közvetlen interakcióként valósul meg. Az oroszlánok arányaiban más macskafélékhez és az emberszabásúakhoz képest nagyobb herével rendelkeznek, mely nagyobb mennyiségű spermiumot termel. Szaporodásuk sikere nem attól függ, hogy milyen hatékonyan zavarják el a riválisokat. Utódaik száma annak függvényében változik, hogy milyen gyakran tudnak párzani, és milyen mennyiségű spermiumot tudnak a nősténybe juttatni.”
Egyéb hozzáfűznivaló:
Az állatok királya fittyet hány az evolúcióra. Párzási időszakban, ha egy hím megkörnyékezett egy nőstényt, akkor nincs mese, azt még két napig környékezni fogja legalább kétóránként. A nőstény nem válogathat. Nem mehet arrébb, nincs folyóból lefetyelés, meg „fáj a fejem”; a hím egyszerűen nem engedi el, nehogy egyéb hímek is belemaszatoljanak a szent DNS-örökítés procedúrájába. Ez nem annyira jó a nősténynek, mert így a megszületendő utódok egyetlen hím genetikai (jó)tulajdonságaiból válogathatnak (csak), de annyira a hímnek sem jó, mert amíg ő egyetlen nőstényt környékezget, addig egy csomót ugye nem, pedig neki evolúciós alapon az lenne a jó, ha több nősténnyel párzana, mert akkor utódai sokfélék lennének, és nagyobb valószínűséggel születne genetikailag az ideálishoz közelebb álló bébioroszlán.
Az oroszlán csillagjegy alatt született férfinemű alanyról így egyértelműen kijelenthető: HŰSÉGES!
Bár Róma, Flórenc és Velence Nője is édesen fecseg, Ha visz (főképpen az öregje) Szerelmi üzeneteket S bár a Lombard is hízeleg S mind, aki jön a Pó felől, S a genfiek is kedvesek: Nincs jobb, mint a párisi csőr!
Mondják méz a nápolyi nyelve S a német is nagyon pereg; Spanyol és egyiptomi szende Egyforma szépen csicsereg; Magyar közt bármelyik lehet, Magyar vagy más is legelől, Angolok és athéniek: Nincs jobb, mint a párisi csőr!
A breton és a svájci gyenge, Gascogne és Toulouse is beteg: A Petit Pont-nál feleselve Túlcsivogná mindegyiket Két ügyes kis nő; és jöhet Calais és Alsace hölgyeiből Akármilyen vidám sereg: Nincs jobb, mint a párisi csőr!
Ajánlás
A szép beszédben nem vihet Pálmát senki Páris elől, És bár jó akad rengeteg: Nincs jobb, mint a párisi csőr!
Gyerekkoromban fizikus akartam lenni. Tényleg. Azt hittem, azok mind kimennek az űrbe, és ott tapasztalnak valami furcsát, amitől ők is furcsává vállnak, és képtelenek a társadalmi beilleszkedésre. Vonzónak az első részt tartottam, meg tetszett a Mézga Aladár nővére a mesében. Hiába, akkor még nem éltük a hentaik korát.
((Hentai (hentáj): japánul 'abnormális' vagy 'perverz', általában nyugaton pornografikus vagy erotikus animét értik alatta. Japánban ezeket Poruno vagy Ero címen keresik. Pl.: Moon Light Lady))
Mára tudom, hogy nem lettem, és nem is leszek fizikus, és az is kiderült, hogy e kitűnő hivatás nélkül is el lehet hidegülni, elég hozzá nőni egy kicsit. Persze van némi párhuzam a „felnőtté” válás, és a fizikussá válás között. Mind a kettő azért történik, mert csak úgy lesz értelme az életnek. Ez a metamorfózis a feltétele egy olyan világ folyamatos létezésének, amiből kiábrándulva válik az ember fizikussá/felnőtté.
Mikor már tudtam, hogy anyuék hozzák az ajándékot, akkor is elfordultam, hogy meglepetés legyen, meg igényeltem a csengettyűt, mert az is olyan meghitt. Nem hibáztattam a Jézuskát, amiért nem jelenik meg önálló lényként, és csillogtatja be a mindent. Kiderült, hogy ez nem így működik. El lehet maszatolni a mechanizmust azzal, hogy szimbólum, és a jó cselekedeteink jelentik a Jézuskát, meg hasonlók, csak az nem méltó annyira a fizikussághoz.
Mert a fizikusság kvintesszenciája pont abban rejlik, hogy egy szép nő szép lábát észrevéve megállapítja, hogy arról a fény verődik vissza gyönyörűen, hogy a magas sarkú miatt megfeszült vádli az elsődleges oka az optikai kívánatosságnak. Mindent levezet a létezés legalapvetőbb, legigazabb szintjére.
Mikor az arcomban fú a szél, akkor az arcom alakja leírható egy számmal (légellenállási együttható/Cw-érték/alaktényező). A fizikus nevet ad minden létezőnek, méghozzá olyat, ami nem rendelkezik irodalmi értelemben vett többletjelentéssel. A Hertz az 1/second, és kész. Akár tetszik, akár nem, a világ belső rendje, a legcsupaszabb törvényszerűségek szintje mentes minden szentimentális érzelmi fűtöttségtől, emberies melegtől. A felszín alatt minden fekete.
Igazság szerint ezt mindenki tudja, aki felnőtt, nem csak a fizikusok. Ékes bizonyítéka ennek a karácsony. Mert bizony, karácsony nem is lenne, ha hinnénk a Jézuskában. Ha annyira komoly, hogy ő a kezében hozza majd a fát, meg a szép ajándékokat, akkor nem készülnénk mi fával mag szép ajándékokkal, és semmi kétség, nem lenne fa meg szép ajándékok.
Érdekes, hogy pont azért létezhet karácsony, mert nem hiszünk benne.
Az élet fő paradoxona, hogy a szentség csak akkor marad életben, ha nem hiszünk benne.
Valójában erről is szól a Diétás énblog (véletlenül sem holmi SchubertNorbiságról). Időről időre le kell mondani igen finom nyalánkságokról, Jézuskáról és másokról, mert a túl sok megárt. Ha igazán hinnénk, akkor nem tennénk semmit a saját sarunkban pacsáláson kívül.
