Méltatlannak találnám, ha nem ülnénk mi is május elsejét. Barátságos, szűk körben. Nem maradhat el a májusfa sem, és nem lehet most sem hagyományos az ünneplés. Amit itt mi fölállítunk, az kőkeményen rendhagyó. Idietmájusfa.

Bár az Index Zárthelyi nem tartja jó válasznak, ha az ember a májusfát fallikus szimbólumnak véli, mi egyáltalán nem szomorodunk el. Nem kutatgatunk szánalmas cáfolatok után, és nem kezdünk önsanyargatásba sem, hanem gyorsan találunk másik fallikus szimbólumot, ami kapcsolódik május elsejéhez és nagyon aktuálisan magyar, hogy aztán jól meglovagoljuk.

Nem is kell messzire menni sem időben sem térben. Mindössze ki kell nyitni Csingiz Ajmatov szovjet-kirgiz elbeszélő, újságíró, műfordító egyik művét, amiben van május meg fallikus szimbólum lehetőleg magyar vonatkozással.

Egyébként meg mi lehetne manapság magyarabb szimbólum, mint a lósport, a lovaglás vagy egyenesen Overdose. Van újra csodalova a népnek. Ő a leggyorsabb és a legszebb a világ jelenlegi paripatermésében, nem vitás. Mindenki lázban ég. Föltámadott Kincsem, végre újra érezhetjük a hatalmas rónákon lovaglás atmoszféráját, végre nem puszta maszturbálás lesz a nemzeti vágta, végre van újra patás bizonyíték: erős lovas nemzet vagyunk. Mindenkinél erősebb és lovasabb. Újra van mit megülni, újra van miről nyilazni, hogy az Úr irgalmazzon mindenkinek.

És akkor felnyitjuk Ajmatovtól A versenyló halála című művet. (ugye a mű legalább annyira magyar, mint Overdose. Mondhatnánk a magyarra fordított regény olyan, mint a honosított versenyló. Az már a miénk!) A főszereplő egy bizonyos Tanabaj, aki foglalkozását tekintve csikós, de egyébként ért ő más állatokhoz is, bár ez most lényegtelen. Tanabaj rengeteg földi jóval van körülvéve. Ménesre vigyáz, a kolhoz ménesére. Van neki felesége, Dzsajdar, vannak gyerekei, barátja, aztán van kedvenc lova, bizonyos Gülszári és hovatovább van szeretője, Bübüzsán.

Ha jól leegyszerűsítjük, akkor a történet Gülszáriról (poroszka csődör) és Tanabajról szól, egészen Gülszári haláláig. De ennél több rejlik ám itt. Mágikus viszony van gazda és lova között.

„Ha néhány évvel később került volna a ló a keze alá, nemigen érezte volna ezt a boldogságot, ezt a férfias nekibuzdulást, amit Gülszári lovaglása jelentett. Bizony, Tanabaj örömest büszkélkedett vele olykor-olykor az emberek előtt.”

Hogy egészen konkrétak legyünk, arról van szó, hogy Tanabaj kihúzza magát, mikor nők környékén lovagol, megfeszíti izmait, mire azok mosolyogva fordulnak felé. Amint Tanabaj a lába között érzi Gülszárit, rögtön kivirul sőt, csakhamar numerakirállyá lép elő.

Gülszárit mindenki csodálja. Gyerekek, asszonyok, lovasok. Aztán jön május elseje, mikor hatalmas versenyt rendeznek a helyiek. Még a szomszéd szovhozből és Kazahsztánból is jönnek. Lovakat neveznek versenyre, és ebből Gülszári és Tanabaj sem marad ki. A verseny előtt így beszél az izgatott gazda a lovához:

„– Figyelj rám, Gülszári! Valahogy be ne csapj! – suttogta, ujjaival a ló sörényét fésülgetve. – Nem maradhatunk szégyenben, hallod?”

Ha a lovat fallikus szimbólumnak tekintjük, akkor egy vicces kép rajzolódik ki előttünk. Rettegés a csődtől. Minden férfi rémálma, hogy pont a megmérettetéskor nem tud elég nagyot ugrani.

Majd a start előtt:

„Gülszári érezte, mint nő benne a belső feszültség, egész valóját erő töltötte el. Mintha valami tüzes szellem telepedett volna a testébe, úgy érezte, nyomban előre kell törnie, hogy megszabadulhasson tőle.”

Ebből annyi tűnik biztosnak, hogy Gülszári jó ló. Erő, belső feszültség, tüzes szellem, meg előre törés. Fordíthatnánk merevedés a javábólra is.

A verseny hihetetlen izgalmakat tartogat. Gülszári lemarad, de pusztán azért, mert gazdája, Tanabaj okosan tartalékolni szeretné lova erejét. Van hatalmas vetélytárs is. Ha jól emlékszem egy Kazah izmos barna lova bírja egy darabig Gülszári mellett, ám az is lemarad. De itt koránt sincs vége az izgalmaknak. A pálya nagyon hosszú, és már-már attól tartanánk, hogy Gülszári is elfárad, nem bír végig menni, de nem sokkal a cél előtt…

„Gülszári! Gülszári! Gülszári!... Mélyen magába szívta e kiáltásokat, nevének hangzói megtöltötték, mint a levegő, és a poroszka ló újult erővel indult neki. Mire nem képesek az emberek!...”

Most itt lenne a helye, hogy leírjam, mennyire emlékeztethetne minket ez a szituáció, mondjuk egy nemi aktusra. A kiáltások, a kifulladás, az újult erő. Azt is vizsgálhatnánk külön, miért éppen úgy töltik meg nevének hangzói, mint a levegő. Nem tudhatjuk. Most ezt a merevedéshez hasonlítani nyilván újabb spekuláció, de mégis. A bíztatás csak jót tehet, mikor a lelkesedés egy hangyányit felpuhul.

Nyilván Gülszáriék megnyerik a versenyt, és tömeg éljenezi is a kettőst. Most már Tanabajt is. Boldogok, hősök mind a ketten, de a lényeg csak ezután jön!

Tanabaj szeretője is ott van a tömegben.

„Gülszári megszokásból elindult feléje, hogy megálljon mellette, és míg gazdájával elbeszélgetnek, az asszonyka a sörényét fésülgesse, nyakát simogassa csodás kezével, mely oly ruganyos és finom, mint a csillagos homlokú kis pej kanca ajka.”

Eszméletlen, nem! Az ember nem tehet mást, elpirul. Egyébként ez a pejkanca-dolog sokszor ismétlődik az egész regényben, és mindig Bübüzsán kezének metaforikus ábrázolásában segít.

Másnap megint verseny van, viszont ezúttal döglött kecskét kell a csapatoknak megkaparintaniuk. A kazahok veszítenek, köszönhetően Tanabaj és Gülszári csillogásának.

Tanabaj a verseny után iszik a helyiekkel a győzelemre. Itt felmerülnek még oly fontos kérdések is Gülszárival kapcsolatban, mint például a

„– Mikor szándékozol a kancákhoz engedni, Tanabaj?”

Tanabaj távozik, de Gülszári nem örül. Nem szereti, ha iszik, aki éppen lovagolja. Nyilván nem akkor a legharmonikusabb az összhang.
Azon gondolkozom, mi férfiak miben leszünk még bénábbak italozás után, de mindegy.

Végül mégsem a méneshez mennek pihenni, hanem Bübüzsánhoz. Itt Gülszárit kikötik egy almafa (!!!) mellé.

„A közeli almafa ágairól fehér szirmok hullottak alá nesztelenül, és elborították Gülszári fejét, sörényét.
Világos éjszaka volt. A ló csak állt, egyik lábáról a másikra állt, és türelmesen várta gazdáját. Nem sejtette, hogy még sokszor kell itt éjjeleken át álldogálnia.”

Az is jó a lóban, hogy ilyen kitartó. Nem nyúlik el alváshoz, hanem áll. Bár Gülszári speciel nem is aludt ekkor. Ébren tartotta a csalogány. Meg ugye ez a szerető háza. Itt minden éjjel állni kell.

Aztán reggel haza kell menni az asszonyhoz, nyilván. Íme a búcsú:

„– Bübüzsán, gyere ide – hívta Tanabaj. – Simogasd meg, kényeztesd egy kicsit – intett a ló felé. – Ne sérts már meg bennünket!
– Jaj, meg is feledkeztem róla – mosolyodott el az asszony. – Nézd, egészen belepte az almavirág. – és kedveskedő szavakat suttogva, simogatni kezdte a lovat csodálatos kezével, amely oly ruganyos és finom, mint a csillagos homlokú kis pej kanca ajka.”

Szóval május elseje után elvirágoznak az almafák. Elkezd beérni a kiűzetés gyümölcse, a virágszirom ráhull a nagyszerű paripára. Nem adom senki szájába, hogy miről is van szó. Mi is az, ami itt jelképekben képeződik le. Ráadásul mióta gazdája e táltossal a lába között járja a vidéket, új erőre kapott. Versenyek, szerető, vidámsággá alakult munkakedv. Mindez köszönhetően egy lónak, amit nem a kockacukor, a víz vagy a szalma motivál, hanem az emberek kiabálása és a simogatás.

Ugye, ugye, nahát, íme! Van nekünk fallikus szimbólumunk. Hagyományos, nemzeti. Olyan aktív, hogy ne mondjam, termékeny nép leszünk Overdose hátán, mint serdülő szűz a banketten, sej. 

Óriási breaking news van a diétás féltekén, és erről muszáj elmélkedni. Olvasom a Velveten, hogy Rubint Réka pereli a Borsot, mert az arra bírt utalni, hogy ő zsírégető tablettákat szedett, pedig nem, ő zsírégető gyakorlatokat végzett. A történet jellemzően bonyolult, akárcsak a celebvilág saját természeti törvényei, ezért az igazságot mi sem tudhatjuk, de egy könnyed elmeátmozgatást azért megér a show.

Rubint Réka nem értelmezhető entitásként az ő férje, Schobert Norbert nélkül, mert Rubint Rékát nem is annyira Rubint Rékaként ismerjük, sokkal inkább tároljuk őt mentális merevlemezünkben a fitneszcápa nejeként. Annyi bizonyos, hogy a magyar zsírégetés Olümposzán Norbi alakítja Zeuszt, ő uralja a világot up-date villámokkal meg minden, csak az a kérdés, hogy akkor a Réka megfelel-e Hérának, vagy legyen inkább Léda, akit hattyúvá változva csábított el a diéták zen guruja.

Tehát valami olyasmi történt, hogy a Bors fogott egy plasztikai sebészt, és megkérdezte tőle, hogy miért olyan a Réka dekoltázsa amilyen. Erre ő azt mondta, hogy a zsírégetéstől. Most ezen perelnek. Rubint asszony szerint ő jövedelemtől esett el, hiszen a zsírégetés hallatán mindenki tablettákra gondol, és ezért ő híveket veszített, ráadásul megtiporták nőiségét vagy mijét. A Bors pedig – ha jól értem – azt az álláspontot védi, hogy ők nem tablettára, hanem testedzésre gondoltak zsírégetés alatt, de egyébként meg nem hiszik el, hogy Réka nem szed semmit, mert van olyan up-date termék, ami zsírégető, bár étrend-kiegészítőként árulják.

És akkor mostan nem tudom, kinek kell szurkolni. Mert van a Bors mint bulvárlap, ami a celebélet szippantós kocsijaként promótálja a sztárokat: olyan benne megjelenni, mintha a nagy fostartály oldalát plakátozná föl az ember fia akciós thm-mel, és adná hozzá az arcát, meg odamosolyogná a szlogent: „yes we can!”, de hát nincs más, celebnek lenni celebként kell, és a címlap nélküli celeb az félkarú óriás a súlylökő ob-n. A másik oldalon meg ott van a meghurcolt fitneszlédi, akiről állítása szerint azt hazudja a lap, hogy tablettát szed, pedig ő nem szed, mert az egészségtelen lenne, ellentétben az implantátumokkal, amik direkt egészségesek, lebombázzák a komplexusokat, mint kemopterápia a ráksejteket vagy pszichoterápia a depressziót sőt, az implantátumok direkt olyat tesznek az egóval, mint Béres-csepp az immunrendszerrel.

Elismerem, néha nehéz eldönteni, hogy szépek vagy egészségesek akarunk-e lenni, főleg mikor az egyik pénzt hoz, a másik meg címlapot, ami könnyíti a pénzhozást. Celeb legyen a talpán a szépségiparban, akinél nem borul fel ez az érzékeny feng shuis harmónia.

Persze lehetne még akár Aphrodité is, csak az a baj, hogy ő Zeusz lánya, és ezzel csúnyán borul a házasság a metaforán belül, Norbit meg nem fokozhatjuk le főistenből, nyilván.

Egyébként meg két dologra vagyok kíváncsi. Egyrészt, hogy hogyan is ér véget a per, kinek van igaza, lesz-e szemantikai verdikt, tisztázódik-e, hogy mit is jelent a zsírégetés, meg hogy megfotoshopolták-e Réka melleit az igazmondó bulvármédiában, másrészt, hogy az evolúció melyik női vonal továbbélését engedi a fitneszkirálynők törzsfejlődésében, mert ha két fajnak azonos ökológiai igényei vannak, akkor az egyik posztul, vagyis az a kérdés, hogy Béres Alexandra vagy Rubint Réka lesz-e a szépségipar Neander-völgyi ideálja.

ArgghH! Ez a legfaszább! Mit tudja a buzi Jenő a világ csettegését! Reggelire a vaníliás tömegnövelő dukál, nem holmi tojásfehérje meg rottyantós retek. Zöldséget fal, azt csodálkozik, hogy hónapok óta háttal edz a tükörnek. Még az aerobicos Ica sem szemez má’ vele, pedig az megugrik mindent, csak legyen benne pulzus. Így járnak a vegáskodó brokkoliivadékok. Egészséges tömegnövelés, jha, szerintük. Dönteni kell, kis csikók, mert a föld alatt már ugyanúgy bomlunk, viszont idefenn még mindig azzal lehet shortolni¹ a réseket², ha nagyobb bicepszfelületről verődik a napfény a botoxtelt arcukra, jha. Ez van, meg a fotoszintézis, baszki!

De most már elég az ábrándból. Mindig ez van. Belassulok a TÖMEGELŐ hét után, pedig most jön a szezon a dodzsóban³. Egymást érik majd a rengőhasú menedzserek a cukrászdaszesön⁴ után, hogy szabadítsuk meg őket a télen bőr alá halmozott termotrikótól⁵, de úgy, hogy izom legyen ám belőle, mer’ kilenc hét múlva megy Görögbe, és a vállalati tréningen ő akar a Zeusz lenni, jha. De kurvául nem tudom mit várnak protkó⁶ nélkül; a szélesszájú mosolytól csak egy izom dagad, de az meg úgy is a bájoffenzíva után kerül elő, márpedig a lepedőig eljutni… na az az igazi út, nem az El Camino⁷, öcsik.

Kicsit beújítok már módszertanilag, így a tömegelés után. Fölcsavarintok egyet a számlálón⁸, viszont recesszbe⁹ rántom a nevezőt¹⁰ tricepszen, ne sajogjon már reggelig. Meg azt mondják, rontja a boltot, ha látja a sok girnyókarú, hogy olyat rántok fél marokkal, mint tinédzser az Erotika Kiállítás után. Állítólag mínuszban zárt már néhány Darwintagadó, izomtalan, csíraevő egója a nap végére, de ha nem bírja az izomszférát, akkor én azt mondom, menjen bringázni az édenbe¹¹, ha meg egó kell, akkor rongyoljon egy olvasókörbe, vagy írjon blogot. Attól, hogy nyávog, nem lesz kilenc élete, jha.

A nap fénypontja, mikor elkezdhetek fekve nyomni. Tiszta Jelenések könyve¹² van ilyenkor, öcsém. Begyűjtöm a vasakat, akár a lomot a fémturkászok, azt sorba húzom mindet a rúdra. Ahogy nő a tömeg, úgy nyőgök egyre nagyobbat, ám a legmacsóbb akkor van, mikor direkt hangosan verem a rudat a villához, — nehogymá ne figyeljenek —, olyat kong, mintha Gólem¹³ lefejelné a Bazilika harangját. Tőlem lehet tanulni, csak monitorizálni kell a metódust.

Például az egyik esszencia, hogy lassan minden ruhától meg kell szabadulni. A napot még villantós latexben¹⁴ kezdem, de azt úgy eltávolítom, hogy napjába újat keljen venni, mer’ sose találom meg ebben a hodályban. Egyébként meg gyanús, hogy az update-libák¹⁵ között küzd valaki súlyos fétisproblémákkal izzadt pólók terén. Amit egyébként meg nem is csodálok, mer’ middéjkor¹⁶ már erőből párologtatok, mint egy prémium kategóriás jakuzzi. Olyan kombót eresztek ferromonból, meg Beckham-parfümből, hogy érzékenyebb görénypásztorok¹⁷ állandó szomgriadót rendelnének el az ötven méteres körzetemben. Ha több hatalma lenne ezeknek a legelésző kérődzőknek, tutira megadóztatnák a perszonális emissziómat¹⁸, hogy száradna ki belőlük a tesztoszteron!

De minden nyűgnek lesz gyümölcse. Esténként rendre kitolom magam a kávézóba. Jó hely, direkt be lehet stírölni a sokk jobbágynak¹⁹, had lássák, mit fogyasztok. Némelyik úgy meglilul az irigységben, mint milkatehén a fekpadon. Meg aztán lementik azt is, hogy engemet itten megismernek, és nemcsak hó elején, baszod. Eleve tudják, mit kérek, és Brezsnyev-smárral²⁰ üdvözöljük egymást a bicepsztesókkal, de úgy ám, hogy a cuppanás simán elnyomja a háttérben duruzsoló Justin Timberlaket. Egyszer még szájpenészt is kaptam, amit simán körbadtam a haveroknak.

Na, szóval annyira veretjük a formát a körben²¹, hogy már nehéz lenne nem hazavinni valami rajongó libát, jha. De nem is gáz, mer’ szerintem az az alant²², mikor valaki zsebkendőbe keni a szaporulatot, ahelyett, hogy rendesen feltápolna²³ egy sminkelt baromfiudvart.

Nekem semmi nem gond, érted-e kis nebuló? Bár az állandó sztereó²⁴ kicsit ledermesztette a Banderas-mirigyemet²⁵, de csak semmi pura²⁶ mert tavaly óta van platinakártyám az izomporosztóban, aztán havonta dobnak bónuszba a fehérjehomok mellé egy kis ilyet. Érted, legyél célközönség, osz’t megkapod a kiszolgálást.

Miután az instant viagrától²⁷ megbikásodva lezavartam a libatömést, még hátra van az éjféli önimádó liturgia is, biza. Legutóbb például az új telámmal leművészképeztem a még verejtékes, de durrant bicepszem, és frissiben fölszéveltem az iwiwre „profil1” néven, jha.

Idegen szavak és kifejezések

1 Shortolni: kölcsönkapott részvénnyel megjelenve a piacon árfolyamzuhanást előidézni, majd az olcsón visszavásárolt részvényből megfizetni a kölcsönt, és a kettő közötti különbség nyereségként realizálódik. Tehát ez olyan nyereség, amibe nem fektettünk saját tőkét.
2 Rés: nő. Utalás a hüvely bejáratára
3 Dodzsó: eredetileg dojo, ami harcművészetek gyakorlására szolgáló helység, edzőterem. Azt jelenti Út tanulmányozásának a helye.
4 Cukrászdaszesön: zabálásba torkolló családi, közösségi ünnepek
5 Termotrikó: zsír, háj
6 Protkó: protein
7 El Camino: középkori zarándokút
8 Számláló: széria, adott mozdulatsor megismétlésének száma egy gyakorlaton belül
9 Recessz: a recesszió rövidebb alakja, amely közgazdasági fogalom és legegyszerűbben visszaesést jelent.
10 Nevező: annak a súlynak a mértéke, mellyel nehezítünk adott mozdulatsort egy sorozaton belül (lásd számlálót is!)
11 Éden: tájvédelmi körzet, park, egyéb zöldterület
12 Jelenések könyve: Szentírás utolsó könyve, mely tárgyalja többek között az apokalipszist is.
13 Gólem: agyagból készült emberi alak (leegyszerűsítés!)
14 Villantós latex: élénkszínű, újatlan izompóló
15 Update-liba: Rubint Réka tanítványa
16 Middéj: midday (angol) jelentése déli, délidő
17 Görénypásztor: környezetvédő
18 Emisszió: károsanyag-kibocsátás
19 Jobbágy: kapott földért cserében dolgozhatott, meg beszolgáltathatott némi terményt, tehát nem túl jó sorsú földművelő (jelen esetben munkás) egyén.
20 Brezsnyev-smár: furcsa férfiak baráti köszöntése. Puszi, csók férfitól férfinak.
21 Kör: baráti kör röviden
22 Alant: alantas röviden
23 Feltápol: utalás tápanyaggal való ellátásra, jelen esetben proteingazdag „tápanyagot” jelöl.
24 Sztereó: utalás a nem a testben előállított szteroidra
25 Banderas-mirigy: az adrenalint is előállító szerv, a mellékvese. A Banderas előtag minden bizonnyal utalás egy férfi szexikonra, latin macsó színészre, Antonio Banderasra.
26 Pura: a purgatórium rövidebb alakja, a „para” szó hangalakjában módosult változata, mely így tágabb, biblikus jelentést is hordoz.
27 Instant viagra: lásd a linket!

Azt, hogy a sors márpedig létezik, hűen ábrázolja a Gettómilliomos. És akkor ennél több nem is kell. Ne elmélkedjünk már azon, hogy elménk mindenbe beleizzad valami felsőbb hatalmat, hogy vajon evolúciós igény e minden köznapi történésbe mitikus lényeket klónozni! Egyszerűen fogadjuk el, mert ha nem, akkor agyonbonyolítjuk az életünket a sok racionális gátlással, melynek folyománya egy olyan világ, ahol a tv-jósda elkötelezett dolgozói szakszervezetbe tömörülve kivonulnak az utcákra, hogy kristálygömbökkel dobálják a rendőröket, megnyitják a sötét erők dimenziójának mágikus fénykapuját, csomót kötnek a világ harmadik csakrájára, ezzel összezavarják a feng shui évezredes hagyományait, ami nyilván a tudomány előtti élet harmóniájából vezette le, hogy a bidék csak északra nézhetnek, és többé már nem lesz érvényes az a természeti törvény sem, hogy az oroszlánok bokán fossák magukat minden egyes alkalommal, mikor a Vénusz a tizenkettedik házban delel merőlegesen a szűzre, vagy mi.

És bevallom, én is hibáztam. Nem hittem az alternatív orvoslás professzorainak, pedig azok még a vízereket is megérzik angyalok segítségével, és van nekik fallikus szimbólumuk — bármilyen csökött is — ilyen útmutató gallyacska formájában.

Nemrég volt egy műtét a családban. A sebész rendesen hozta a vidám alkoholista szerepet, ami véleményem szerint teljesen rendben van, másmilyen orvosra nem is bíznék családtagot. Ennek az egészségügyi meetingsorozatnak az lett a következménye, hogy egy epe mínusz. Vizsgálatok, aneszteziológus, megannyi vérvétel, hogy végül laporotómia segítségével eltávolítsanak egy szervet. Aztán lábadozás, utókezelés, varratszedés, ráadásul nekem úgy tűnt, hogy a korház kurvára nem ad a keleti hagyományokra még a lékberendezés terén sem. Nem is csoda, hogy az angyalok távol tartják magukat a betegektől: például az ágytállal egyáltalán nem vesződnek, azt nemesen ráhagyják a nem éppen túlfizetett nővérekre.

Osz’t közbe meg rájöttem, hogy ez is ilyen hit-cucc. Nem is világos számomra a laporotómia, aztán meg a sebre is lehet, hogy varázsport szórtak. A csodatevő varatszedő ollóról meg nem is beszélve. Szerintem nincsenek is orvosi egyetemek, inkább varázslóképzők vannak helyettük, az osztályvezető főorvos meg maga Dumbledor professzor, és az ideális gyógyszerész pedig Piton, a bájitalok nagy ismerője.

May the force be with you!

Ezen túl nem szedem az antidepitabit, hanem használni fogom az erőt, és nem fogok félni az impotenciától, mert tudom: „egy gyűrű mind fölött”, nem fogok rendőrségre gondolni, hanem félelem esetén egyszerűen bevetem a patrónus bűbájt, és azt is tudom, hogy a vizsgán majd pont azt kérdezik tőlem, ami a sorsomba bele van írva, cirádás kelta betűkkel, lemoshatatlan tintával.

Epeműtétért pedig tuti nem megyek máshova:

Érdemes végignézni, de az epeműtét 1.40-nél kezdődik. A gyógyítás 4.00-tól. Hamísítatlan post op.

Egyébként meg havi zene

Végre kitavaszodott! Csípnek a darazsak, csipognak a madarak és félek, mindjárt rákezdenek a macskák. Tavasszal minden megváltozik, például a fing nehezebben oszlik a langymelegben, legalábbis úgy tűnik.

Gyorsan felébred a természet, mozdul a város, mindenki tavaszi ruhát ölt: a miheztartás végett nudista strandnak tűnik az utca az egy héttel ezelőtti állapothoz képest. Most hirtelen mindenkinek jó lesz.

Na jó, azért nem mindenkinek. Például vannak olyan madarak, akik a telet szoláriumba töltötték, hogy hamarjában megmutathassák, ők télen sültek kéregbarnára. Nekik nem kell nap sőt, őket zavarja a nap, hiszen az nem kéken világít. Be kell újítani egy tavaszi napszemcsit, végre indokolt a viselet. Nekik ez a télből-a-nyárba-bele-projekt direkt olyan fejtörés lehet, mint másnak az adóbevallás. Például el kell dönteni a barnítókrémről, hogy kell e még, vagy pont le fog járni a szavatossága őszig. Temérdek átgondolnivaló.

Tehát van tennivaló. Hídmosás, kocsimosás, fogmosás. Meg izzadtságszag. Jha. Az a legjobb, de még mindig csak a második biztos jele annak, hogy tavasz van, mert az első az a fika. Olyanná válik az orrunkba összegyűlő nyálkahártya-válladék, mintha kiszáradt volna a sült sajt. Ez jellemzően a virágporkoncentráció-növekedésnek (wooow! Micsoda alakulat!) köszönhető.

Egyébként két dolgot tanultam az iskolában, illetve az iskola miatt. Az egyik, hogy szokik nőre mondani, hogy tutajos, méghozzá akkor, ha dög, bár a kifejezés használható egyetlen szervre is, például „tutajos szem”. És én csak most tudtam meg, hogy ez azért vicces, mert a tutaj fát szállít. (Folyamatos melléknévi igenévként: fa--sz--állító). Jó, mi?! Hiába, engem nem nagy kihívás boldoggá tenni, azóta is ezt élvezem, és nem tudom, hogy élhettem ideáig.

Aztán van még egy csomó nagyszerűség abban, hogy melegszik az idő. Például lehet sokat inni buborékos vízből, aztán lehet óriásit böfögni, tudjátok, vízilósat (vízilovasat). Olyan ez a gyomrunknak, mint a szobának a tavaszi szellőztetés. Mesterséges huzat.

És nyilván nem bírom ki tavaszos idézet nélkül. Igen, arról szól. Lángöl és dárdahegyezés. Remélem, nem szorul magyarázatra, hogy ez azt jelenti: tutajos.

„Te szivárvány-szemöldökű,
Napvilág lánya, lángölű,
Dárdának gyémánt-köszörű,
        Gyönyörűm, te segíts engem!”

Részlet Nagy László Himnusz minden időben című verséből

(A gyémánt az nagyon kemény ám, annyira, hogy csak saját magával lehet formázni, csiszolni, vagyis, nincs az a dárda, amit a gyémánt ne tudna megélezni. A tavasz a természet Viagrája. Ingyen, recept nélkül.) 

 – ...nem, nem tündérke. A kívánság az kívánság. Térdelj csak le szépen...  (Vicc az agresszív kismalacról)

Figyelem! Csak a szöveg ízléstelen. A videók nem tartalmaznak pornográf jeleneteket!

Nehéz téma következik, de nem szabad tovább kerülgetni. Meg kell ragadni, ha csak szalvétával merünk is hozzányúlni.

A szopásról lesz szó.

Pontosabban a szopásról mint megalázó aktusról. Igen, mert megalázó, és ráadásul pont az a lényege, mondhatnánk: kvintesszenciája neki. Nem kell kételkedni, mindjárt le is vezetjük.

Az lesz a biztos, ha kezdésnek bedobunk egy történelmi példát. Pl. míg turkáltam a szopás on-line irodalmában egy igen érdekes törvénykezésre leltem. Római körökben bevett szokás volt, hogy az elkapott tolvaj kiválthatta magát egy kis kényeztetéssel. Jobban mondva—és ez nagyon fontos— nem kiválthatta magát, hanem kötelező volt kényeztetnie a gazdát, ha az úgy kívánta. Ezzel mintegy elismerte a viszonyt, az alá- és fölérendeltséget kettejük hierarchiájában. Nem volt probléma, hogy éppen a tolvaj is férfi. A rómaiknál a mindenki mindenkivel elv dívott. De most ebben nem merülünk el.

A szopó fél (továbbiakban nő) megalázását maximalizálja a tevékenység közben felvehető testtartások milyensége. Ez abból az anatómiai tényből fakad, hogy a fej a test tetején van, a nemi szerv meg nem (csak nagyon ritka esetekben esik e két szerv egybe, és az általában súlyos elváltozás következménye=faszfejség). Ezáltal e két szerv földrajzi közelsége azon az áron érhető el, hogy a női fej mintegy lejjebb fog elhelyezkedni a kényeztetett fél (továbbiakban férfi) fejéhez képest. Most eltekintünk azoktól az akrobatikus elemeket tartalmazó pozitúráktól, melyekre azon férfiak képesek, akik nem restek mondjuk lábuknál fogva a csillárról lógni. Elmélkedésünk a padon ülő szerelmes pár, nomeg az írás mottójában megjelenő agresszív kismalac és a tündérke esetét tekinti alapvetőnek.

Felmerülhet a kérdés, hogy ez miért fontos. Miért kell, teszem azt az ágyban lejjebb csúszni, a padon lehajolni, hogy a guggolásról és a térdelésről már ne is szóljak? És miért nem játszik a szexuális szleng által 69-ként emlegetett elhelyezkedés? Hát azért mert…

„felülről minden nő szép”

Valahogy így hangzott a gimnáziumi lazagyerekek népi bölcsessége az én időmbe. És ez pontosan arra utalt (na jó, arra is), amire hamarosan megpróbálok kilyukadni. Vagyis, a Diétás énblog meggyőződése az, hogy a szopás lényegét nem pusztán a szopás mint cselekedet vagy öröm kiváltására alkalmas tevékenység adja, hanem a szopás döntő hányadát tekintve öröm kiváltására alkalmas látványosság. Tehát a taktilis (tapintási, érintési) élmény nyilvánvalósága mellé fölveszi, sőt magasabb szintre emeli a fellációval járó vizuális hatást. Vagyis a szopás az móka és kacagás, ám ha az ember látja is a tevékeny társat, akkor még inkább.

Azt egyébként már eleve széjjelvizsgálták, hogy a szexualitás az nagy hányadban vizuális élmény, főleg a férfiak számára, és nyilván ezt használja ki a pornóipar is. Például a szopás az maga az erotikus filmek lírája. Olyan ez, mint a versekben megszólaló én, akinek személyébe az olvasó automatikusan belehelyezkedik pusztán azáltal, hogy a szöveget olvassa, minek folytán ki is mondja a lírai én szavait. Mondhatnánk, egy kicsit mindannyian Góg és Magóg fiai vagyunk, ugye. Na, ugyanez történik a pornófilmekkel is.

Persze van ezeknél sokkal erősebb érv, csak kicsit messzebbről kell nekifutni. Mondjuk érdemes visszabandukolni egészen a csókig.

„Close your eyes and i’ll kiss you”

A csók azért szolgálja jól mostani témánk kibontását, mert abban nyugodtan megállapodhatunk, hogy az nem megalázó senkinek, még akkor sem, ha tetemes magasságbeli különbséggel kell is megküzdeni. Ez pedig azt jelenti, hogy csóknál nem érvényesül e lennt levés megalázósága. És tudjátok miért? Mert a csók leginkább csukott szemmel zajlik. Ja. (Bár volt egy haverom ált iskolában, aki elmesélte milyen arcot vágott a csaja, és külön büszke volt a csók alatti leskelődéseire, viszont ő nem számít, mert szerelem nélkül csókolt, az meg micsoda fertő má’!)

És most már sodródunk a lényeg felé. Mert ha meg akarjuk válaszolni, vajon miért is csukja be az ember a szemét csók alkalmával —azon túl, hogy nem olyan jó közelre nézni—, akkor segítségül kell hívnunk egy nehézkes orvosi műszót:

Szenzoros depriváció

Eztet arra mondják, mikor az embernek gátolják valamelyik vagy összes érzékszervét. Pl. mikor valakit bezárnak egy szagtalan, fénytelen, hang- és egyébszigetelt helységbe, akkor az szinte tökéletes szenzoros depriváció, és mivel érzékelni azt nagyon akarunk, ezért hamarjában elkezdünk hallucinálni, gondolom pótolandó a létező világ szenzorosan hiányzó élményét.

Aztán az is fotos, hogy agyunk valamennyi információt fog be egyszerre több csatornán. Az pedig ismert jelenség, hogy amikor az egyik csatornát elzárjuk, akkor a maradékok vagy azok valamelyike élesebbé válik. Ezt tanítják egyébiránt katonáknak is. Ha elég sötét van, és úgyse látsz eleget, akkor csukd be a szemed, és valamivel jobban fogsz hallani. Vagyis nem kell véglegesen elveszíteni az egyik csatornát, az érzékenység áttevődése ideiglenesen is működik, csak kevésbé erőteljes.

Tehát a csókolózás közben a szem lehunyását is ez indokolja. Jobban tudunk figyelni a tapogatás és az ízek élményére csukott szemmel. Aki nem hiszi, az most vonuljon félre párjával, kezdjen csókolózni, majd csukja be a szemét, és dugja be a másik fülét is. Na ugye, hogy mennyivel jobb!

Ebben megbújik a válasz arra a kérdésre, hogy a férfiak miért nem csukják be a szemüket felláció alkalmával, mert biz' az alkalmanként nyitva marad. Hát kérem azért, mert valami az érzésnél fontosabb, illetve legalább olyan fontos. Az a valami pedig maga a látvány - ami kiegészít-, a lefelé nézés élménye. Lefelé nézni meg pont azért jó, mert megbújik benne a megalázás gesztusa. Bizony, a szopásban harmonikusan elevenedik meg a szolga-gazda viszony. Ettől lesz az olyan átkozottul izgató.

Utóirat

Bár ez a lemondások blogja, azt semmiképpen nem kívánja sugallni, hogy a fellációt be kéne szüntetni. Lehet megalázó, meg akármi más is, ha összességében jó. Néha érdemesebb lemondani a lemondásról.

Egy kis ajándék zene, szigorúan a témábavágóan, tavasztematikusan. Beatles: All my loving

Közszolgálat

És mivel össze-vissza ízléstelenkedtünk, meg erkölcsöket tiportunk, amiért most nyilván furdal a lélek, muszáj egy kicsit a közt szolgálni. Tessék gumit húzni!

A képen az első emberpár női felének szeméremteste látható. Illetve nem látható, mert levelekkel takarja Éva, ám a világról való tudásunkat felhasználva képesek vagyunk a levél mögé sejteni. Azt meg tudjuk, hogy a kiűzetés tulajdonképpen az evolúció kezdete, az evolúció pedig annyira hatalmas, hogy még a ruházkodásra is hat. Kérdés, tekinthetjük-e a tangát a fehérneműk homosapiensének, vagy csupán egy evolúciós zsákutca, ami bevág.

Az most lényegtelen, hogy milyen szempont érvényesül a nőknél a párválasztás aktusa közben, számunkra most az a fontos, hogy milyen eszközökkel vonják magukra a figyelmet.

Komoly kutatást végeztem, természetesen. Alámerültem a női magazinok izzó bugyrába, cicafórumokat olvastam és wellnestanácsokat értelmeztem. Megfeszített munka és kitartó odafigyelés árán felállt egy tézis, melynek természetesen egyetlen szaváért sem vállalom a felelősséget. Egyszerűen ez jött ki az egyenletből.

Feltételezésem első pillére, hogy a tanga kényelmetlen. Akkor is, ha nem. Ezt azért fontos leszögezni, mert cseppet sem reprezentatív közvélemény-kutatásomban megjelentek olyan válaszok, hogy a tangahordás az mennyei bármi máshoz képest. Ennek nyilván nincs valóságalapja, hiszen —mint majd elméletemből kitűnik— az is ezt mondaná, akinek kényelmetlen, de mégis hordja.

A második pillér valamivel stabilabb, és annyit tesz, hogy tangát hordani egészségtelen. Egyrészt mert könnyebben vándorolnak a végbéltől a hüvely felé az ott nem kívánatos kórokozók, másrészt —és ez sokkal ijesztőbb—, a tanga pántja irritálhatja az érzékeny területeket. Ja, és a Bartolin-mirigyek is begyulladhatnak, ami szintén szörnyű, de mi most maradunk az érzékeny területeknél (A Bartolin-mirigy is érzékeny területen van, amennyiben a kis ajkak szöveteit annak tartjuk.)

Nem vagyok nőgyógyász, de az biztos, hogy nem jó a szeméremtestnek, ha irritálva van. Érzéketlenebbé válhat, hiszen gyengülhet a terület vérellátása, és az idegek is károsodhatnak. Olyan ez, mint amikor egy cipő feltöri az ember sarkát, csak másképpen durva, mert a sarok elég sokat veszíthet az érzékenységéből, attól még funkcionál mint sarok. A szeméremtest meg inkább ne veszítsen keveset se, hamár.

További probléma a hideg. Nem azt mondom, hogy jó a befülledtség, de az biztos, hogy az áthűlt testrészek könnyebben fertőződnek meg. A torokgyulladást sem a hideg okozza, hanem kórokozó, aminek sokkal könnyebb dolga van a hideg levegő által áthűtött torokban, ahol az immunrendszerünk félénkké válik. Így teljesedik ki a mérhetetlenül ízléstelen pina-torok párhuzam.

((Természetesen a fehérnemű alakja mellet igen fontos az anyag. Halál a műszálra! Tudományosan. Csak ez unalmas, ezért itt nem szólunk róla.))

Akkor most eljutottunk oda, hogy tangát hordani szar. A hátrányok rakássá tornyosulnak, és mégis, él nemzet e hazán. Biztos ebben a rosszban is van valami jó, amitől persze még rossz marad.

Azt kell látnunk, hogy a nők nem azért hordják, mert nekik jó, hiszen nekik direkt rossz. Azért hordják, mert azt hiszik, hogy ez nekünk, férfiaknak jó. És akkor most ezt kibontom.

A fehérnemű szexissé teszi az alanyt, és a szexis alany mellé gyakran társul a dugás mint állítmány. A dögösség sokaknak ered a tangájukból, és nekik inkább fáj, csak maradjanak azok (dögösek). Nagy hiba. A tanga ugyanis a szexisség push-upja, egyszerű optikai tuning, spoiler a széthulló, lassú járgányon. Persze vannak olyan debilek, akik szép autóra is tesznek szárnyakat meg neont, de ők mindenkinél hülyébbek, és csak rontanak a saját helyzetükön.

Az egész dögösség dolog ilyen kisugárzásra megy, és aki tanga nélkül is érzi magán, hogy ő dög és eladható és jó és minden egyéb, az rendben van. Aki meg csak spoilerrel működik, jobban mondva fájdalmat és hátrányokat elszenvedve tangát visel, hogy felépítse magában az önbizalmat, az nem csak bizonytalan és sekélyes, hanem el is bassza. Mert a tuninggyurik nem szeretik az autójukat, igazából nem is látják, hogy az milyen autó, ők csak rágerjednek a sportkipufógóra, meg a csillogó neonra, aztán, hogy mit világít meg, az má’ mindegy. Fénylik, oszt jó’ van.

Tehát ha a nőket az autó-metaforán belül akarjuk értelmezni, és a tangahordást a csábítás egy eszközének látjuk, akkor a férfiakról kirajzolódik az autót vezető élőlény képe. És nem kell sokat gondolkozni, hogy lássuk, ha neon van egy autóban, akkor azt a sofőrje büszkén viszi széthajtani egy illegális gyorsulási versenyre, hogy ottan villanhasson. A neonterhelt verdák életértelme az lesz, hogy a sofőr megmutatja őt a többieknek. Illetve nem őt, hanem a neont.

Amilyen a csali, olyan lesz a kapás. Vagyis a tangával fogott párt továbbra is tangával kell etetni.

Záró rendelkezés

Már utaltam arra, hogy a tanga igenis kényelmetlen, pedig volt, aki azt mondta, hogy nem. Nyilván. Hiszen láthattuk, hogy elméletem szerint, aki tangát hord, az azért hordja, hogy önbizalmat építsen vele, márpedig azzal, hogy bevallaná a kényelmetlenségét, rögtön le is omlana a felépítmény, aminek érdekében a tangát mint kínt vállalta, így viszont nem lenne tangára szüksége, vagyis nem hordaná nap mint nap.

Tehát a konklúzió. Ha feltesszük a kérdést egy nőnek, hogy mit gondol a tangáról, akkor kétféle válasszal találkozhatunk. Kényelmetlen (ekkor nyilván nem ez a mindennapi viselet), illetve kényelmes (ekkor nyilván ez a mindennapi viselet). Előbbivel nincs is probléma, támogatjuk. Utóbbi viszont érdekes, méghozzá azért mert két kategóriát tartalmazhatna azoknak a halmaza, akik ezt a választ adják. Az egyik részhalmaz csak azt hazudja, hogy kényelmes, míg a másik részhalmazba azok az elméleti egyedek kerülnek, akiknek tényleg kényelmes a tanga.

E két részhalmaz az adott válaszok alapján ugyebár nem elkülöníthető, hiszen pontosan ugyanazt állítják. És mivel ez egy diétás blog, már rég lemondtunk a bizalomról és a hitről, vagyis alkalmazzuk a tudományt, ami pedig bemutatta nekünk, hogy a tanga rossz, mert irritálhat, meg egyébként is, nem való a mindennapokra.

A tanga kényelmességét egyedül a hit támasztja alá. Minden más amellett szól, hogy azon nők csoportja, akiknek a tangahordás nem áldozat, szigorúan elméleti. Egy olyan virtuális halmaz, ami nincs is.

Jártam középiskolába. Nagyszerű volt, tényleg. Máig nem bírtam feldolgozni, hogy leérettségiztem, de ezzel biztosan így vannak a többiek is, mert egymás hiánya életre hívott egy levelezőlistát, amin tudunk kapcsolattartani. Aztán úgy négy hónapja bedöglött, és el is szakadtunk egymástól. Mostanáig. Mert az osztály nagy közös levelezőcíme újraéledt (hurrá), és ez nagyszerű alkalom arra, hogy gyorsan leírjuk szépen, egyenként, kivel mi is történt.

Volt egy osztálytársam, Pici. Őt annyira megviselte ez az egész érettségi-dolog, hogy mára angyalokkal is szokott beszélgetni közvetítők segítségével, meg hisz a majákban vagy aztékokban és az asztrológiában. Meg még egy csomó nagyszerű „szakemberben” és tézisben.

Mindegy is. A lényeg, hogy Pici írt egy levelet az újjáéledt listára, melyben ecseteli, hogy s mint van ő manapság. Sokat megtudhatunk a levélből, pl, hogy az alany meg az állítmány nincsenek is jóban egymással (értsd: összeegyeztethetetlenek). De ez egy nagyszerű írásmű, ezért változatlanul közlöm. Éppen csak a személyes információkat törlöm.

A levelét nem hagyhattam szó nélkül, válaszoltam. Azt is közlöm, csak abba már egy kicsit belejavítottam (helyesírás, szórend). Ezzel is erősödik a kontraszt, de nem ez a lényeg. A lényeg… Úgyis látni fogjátok.

Élvezzétek!

Pici levele

Szeretttel Üdvözlök Minden Osztálytársat. Mivel én az előző listán nem voltam érdekelt (saját döntésből) így ez volna a premier nálam. A helyzet változatlan , még mindíg jókedvű optimista és viccelődős vagyok , a nagyobb volumenű események az életemben pusztán az egyéni fejlődésem és szerepem a világban témakör köré épül. Sokat gondolkozom azon , hogy mi végre lettem idepottyantva milyen lehetőségeim vannak, azokkal  hogyan tudok élni és szigorúan élni , visszaélés mentesen. Jelentem még mindíg nem iszom meg az elém tett alkoholt, még mindíg nem szívtam el az első füves cigarettámat és az egyéjszakás kalandok is elkerülnek. Hiszek egyre jobban a Teremtőben és saját magam példáján kívánom a szerintem helyes utat követni. Próbálok figyelni arra , hogy mások mit mondanak és kérnek tőlem ahelyett , hogy azt mondanám el én mit akarok rajtuk keresztülhúzni. Igazából fogalmam sincs az osztály többsége s a volt osztályfőnököm mit tudott leszűrni belőlem , mi maradt meg abból ami voltam/vagyok . És épp ahogy írom eme sorokat gondolkodom el vajon az 1-30-ad rész amit én tettem hozzá vagy vettem ki a közösségből mit jelentett a többi tagnak. Jó és Értékes döntés volt a szüleimtől , hogy a ------ iskolába vittek mert a szabadelvűség Vízőntő lévén lételemem. Azt is gondolom , hogy ---(RS)---- által képviselt eszmék még  akkoriban kevesebb teret kaptak. Persze nehéz egy új rendszert átitatni , megízlelni és megvalósítani amikor a közeg kevésbé elfogadó és befogadó ezt elismerem. Talán változást majd az hozhat amikor az első olyan generáció kezdi bontogatni a szárnyait az iskolákon belül akik már maguk is ezt a képzést kapták. Hajrá nekik is és Köszönet a mostaniaknak az álhatatos munkájukért. Szeretnék a világban olyan dolgokat létrehozni a filmezéssel avagy egyébbel majd elválik  ami tágítja az emberek képét vagy értelmez visszahoz olyan szokásokat amelyeknek a jelentőségét már elfelejtettük, ilyen a Hold a Nap a többi bolygó kapcsolata a mindennapokkal, miért karakánnabbak az Arab világ szereplői erős szögletes formáikkal, vagy miért tűnhetnek lágyabbnak az Ázsiai emberek a sok kerek szimbólum között. Melyik vallás szerintem miért korlátozó vagy , hogy  mikor kezdi el a többség felfedezni a saját felelős döntés fontosságát. Szóval sodródó és gyorsuló világunkban próbálok megállni körbenézni és egy picit gyönyörködni a színkavalkádon ami körbevesz. Kívánom mindenkinek , hogy a maradék 100-120 éve maradéktalanul valósítsa meg azt amelyet legbelül képzel és vágyik.... Sok Puszi a Lányoknak és Üdvözlet kézfogás  a Pasiknak

Az én válaszlevelem

Welcome Pici! Ez lenyűgözően őszinte volt, baszod!  Tökre megkívántam, mondhatni: megihletett.

Én is optimista vagyok, de inkább önző módon. Remélem, hogy lesznek még nyomorult emberek a világon időskoromra, akik szenvedése lehetővé teszi a jólétemet, meg azt is szeretném, hogy ne haljanak ki a kisállatok se, mert akkor nem lehet majd a kipróbálatlan kozmetikumokat és gyógyszereket kikísérletezni azelőtt, hogy nyomorult embereken is tesztelnék.

Én még mindig iszom alkoholt, néha csendes magamban is, és megvettem életem második doboz antidepresszensát a fejlődés nevében. Szerintem egyébként ez azért kell, mert engem is elkerülnek az egy éjszakás kalandok.

Továbbra is hiszek az őszinteség erejében. Persze az őszinteségnek nincs akkora ereje, mint annak, ami az őszinteséget kordában tartja, de azért hiszek benne. Mert amit gondolunk, az nem egyeztethető össze az emberi boldogulással, és ezért inkább vigyázunk a szánkra, nehogy másokat megbántsunk, mert akkor mások is megbántanak, és az rossz. A rosszat pedig igyekszünk elkerülni, és ennek legkézenfekvőbb módja, hogy dicséretet adunk másoknak, mert akkor azt is kapunk cserébe. Verbális simogatás a verbális pofonok helyett. Tökre kényelmes és megnyugtató, főleg, hogy a mélyben valahol azért ott bujkál az őszinteség.

Továbbá hiszek az atomenergiában, mert az megjelent vala Csernobil után, és adott sugárfertőzést sok embernek.

Hiszek az egyházak erejében, főleg azokéban, amelyek megcsonkítják saját hívüket, mert az helyes. Elég meggyőző hagyomány a megkövezés is, mert majdnem olyan ijesztő, mint a kozmikus büntetés, aminek nyilván ki lesz téve a megkövezett halála után. És biztosan volt értelme a feláldozott szüzeknek, meg az elégetett boszorkányoknak is.

A Jézuska pedig direkt tapintható ünnepek táján, máskülönben mit keresnének az emberek a boltokban. Nyilvánvaló: három királyokként hordják el a mirhát, tömjént meg az egyebeket.

Próbálok arra figyelni, hogy mások mikor hazudnak nekem, de néha még így is túlteng a bizalom, engem meg sikerül a pokolba manipulálni egy-két jó húzással. Ezt kompenzálandó én is összevissza hazudozok, hogy másokat széjjel tudjak manipulálni, továbbá évek óta nem jött ki a számból egy egyenes kérdés sem, mert tudom, hogy a mögékérdezés sokkal hatékonyabb, ha valamit meg akarok tudni.

Szeretném, ha a világon én tudnék a legjobban manipulálni, mert az frankó, és biztos út az érvényesüléshez.

Tanultam valamit ---(S)-----ről, de az eszmék nincsenek rám nagy hatással.

Egyik frissen növesztett képességem a fallikus szimbólumok megfigyelése, ami segít eligazodni a világban azzal, hogy feltárja az alapvető motivációt jelenségek mögött, pl.a dugniakarást, a fajfenntartó komplex elnyűhetetlenségét. Igen, minden arról szól.

És én is szeretném tágítani az emberek képét és értelmét. Biztosan azért, mert oroszlán vagyok.

Pusszantás!

A nőnapi perdita-ciklus befejezése.

III.

Már eddig is sokat megtudhattunk a perditaságról. Mesét és filmet néztünk, de ezek a vizsgálódások mégiscsak ahhoz hasonlítanak, amikor egy proktológus szakmai érdeklődésből kikockázza a pornófilmek anál-jeleneteit. Ez bizony a visszafojthatatlan szakmaiság szempontjából mindenképpen érdekes, de a teljesség oldaláról tekintve aggályos az ilyen irányú ismeretszerzés, mert ha kép és hang van is a filmen, az elmaradhatatlan főszereplő elmarad, mert a szag nem szivárog a képernyőből.

Mi is foglalkoztunk mesével, filmmel, illetve filmbéli dallal, de az irodalomba éppen csak belekóstoltunk. Közben arra ment ki a játék, hogy a perditaság krisztusi vonásait lássuk. A megváltó és önfeláldozó szerepet próbáltuk kidomborítani.

Most sem lesz másképp

A költő, akinek a művével mindjárt jókat fogunk játszani, Szilágyi Géza. Ő amolyan Ady Endre-light. Ezt azért is mondhatjuk, mert hasonló szerepet tölthettek volna be, de végül nem így lett. A kor irodalmi megújulása egy vezéralakért kiáltott, a lehetséges indulók között Szilágyi is ott volt, de ő nem volt vezér, ellenben Adyval, aki meg nem kicsit volt az.

Szilágyi jogot végzett, és igen frappánsan irodalmi felemelkedését is a jognak köszönhette, méghozzá azért, mert jól beperelték Tristia című verseskötete miatt. A vád erkölcstelenség volt, mert az említett kötetben a testi szerelem nagyszerűségéről „értekezik” a költő, és az akkoriban még huj-uj. Persze volt már előtte Vajda, Komjáthy meg Reviczky, de azért tekinthetjük őt is Ady elődjének, mert Ady be ismeri, hogy nem kis hatással volt rá Szilágyi bátor költészete.

Szilágyi Géza

A jó Isten
(Egy utcai lány meséli)

A kapu alatt volt az első nászom.
Akkor még szűz voltam talán,
Ugy mint az a sok úri lány.

Nem volt anyám, ki rám vigyázzon,
Mindig kocsmában hált apám
Csak a jó Istennek volt gondja rám.

A jó Isten hatalmas és erős,
De ha a szerelem egy lányt legyőz:
A gyönge lányt Isten nem védi meg.

Ha csókot hall – a jó Isten süket,
Ha ölelést lát – ezer szeme vak,
Hadd élvezzen a gyönge lányka csak.

Engem se védett, nem volt szive hozzá.
Hát megesett, mi el ugysem marad.
Mindegy: ágyban vagy a kapu alatt.

Látod, mucus, igy lettem én is rosszá:
Nem volt anyám, kocsmában hált apám,
Csak a jó Istennek volt gondja rám...

Ez egy elég jó mű, és itt most nem lesz hely minden porcikáját atomokra bontani, nem megyünk bele freudista asszociációkba. Mindössze arra próbálunk választ találni, hogy ebben a műben hogyan jelenik meg a prostituált megváltósága.

Az első strófában a prostiság nyitányával találkozunk, méghozzá a szüzesség elvesztésének formájában. De ez máris pontosítás után kiált, mert az első nász alkalmával a versben megszólaló utcai leány nem szűz volt, hanem szűz volt „talán/ Ugy mint az a sok úri lány”. Ezen elgondolkodva arra is juthatunk, hogy az úri lányok csak szűznek látszottak, a masszív családi háttér gardedámként őrizte a jó hírüket, és csak felügyelet mellett találkozhattak férfiakkal. Lehet ez utalás arra, hogy a vágyat csak konkrét férfiaknak illet feléleszteni nőkben, az hogy magától megjelenjen, nyilván sátáni bűnnek számított. Viszont hormonok és ösztönök nemtől, kultúrától és vallási hovatartozástól függetlenül léteztek (és léteznek), csak az úri lányoknak volt stábjuk, akik segítettek fenntartani a látszatot. Tehát csak valamennyire volt szűz a megszólaló, nem szüzebbek nála az úri lányok, ugyanolyan vágyaik voltak nekik is. Meg egyébként az úri lányok lehettek ártatlanok a felszínen, aztán otthon, az ágyban, takaró alatt, ki tudja, ki hova nyúlkált.

A kapu alatt volt az első nászom.
Akkor még szűz voltam talán,
Ugy mint az a sok úri lány.

A következő strófa rámutat: nemhogy nem volt úri az utcai leány, de még a feltörő vágyakat eltitkolni képes családi stáb is hiányzott. Anyja nem volt, apja kocsmában hált. Mondom hált! Nyilvánvaló az utalás arra, hogy apja több „anyahelyettessel” rendelkezett, ám közel sem arra a szerepre szerződtette őket, amit lánya elsősorban értékelni tudott volna, vagyis azzal, hogy ezt a tevékenységet a mű kocsmai környezetbe helyezi, egyértelműsíti, hogy nem olyan társat keresett az (egyébként részegessé árnyalt) apa, aki szülői feladatok ellátásában lett volna partner.

Viszont az oltalmazó család helyett, ott volt neki az oltalmazó jó Isten. Már itt elkezdünk gondolkozni azon, hogy vajon miért válik valakiből prostituált, akire a jó Istennek van gondja!

Nem volt anyám, ki rám vigyázzon,
Mindig kocsmában hált apám
Csak a jó Istennek volt gondja rám.

Majd jöjjön a következő strófa:

A jó Isten hatalmas és erős,
De ha a szerelem egy lányt legyőz:
A gyönge lányt Isten nem védi meg.

Van olyan elemzés, ami már itt elsüti a valláskritika patronjait, de még korai. Önmagában ezek a sorok valóban isteni impotenciát mutatnak, hiszen a szerelemmel szemben nem védi Isten a lányt. Úgy tűnik, ha van is Isten, aki hatalmas és erős, van nála erősebb, méghozzá a szerelem, jobban mondva —és a szüzesség elvesztését továbbgondolva—, a hormonok. Így győzedelmeskedhet a materializmus, de persze nem erről van szó kizárólag.

Mert a következő strófában az impotencia képe megerősödik az omnipotencival szemben (süket és vak az Isten, vagyis komoly fogyatékkal jelenik meg), de ezek fel is oldódnak a strófa utolsó sorában, amiben kiderül, Isten nem tehetetlen a szerelemmel szemben, hanem hagyja azt érvényesülni. Nem fogyatékos, süket vagy vak, hanem egyszerűen elfordul.

Aztán kezd érvényessé válni a valláskritika, annak a vallásnak a kritikája, amelyik álszemérmesen erkölcstelenséggé fokozza az élvezeteket, ugyanis ebben az Isten-képben Istennek az lenne a feladata, hogy megakadályozza az élvezetet, de csak az egyházi elvárás szerint, mert nem ez történik. Isten nem tesz eleget az egyházi erkölcsösség kívánalmainak. A műben a megszólaló Isten lányának szerepében áll előttünk, és Isten nem hajlandó „úri” lányként védelmezni a prostituáltat, nem gátolja az élvezetben, engedi az ölelést és a csókot.

Ha csókot hall – a jó Isten süket,
Ha ölelést lát – ezer szeme vak,
Hadd élvezzen a gyönge lányka csak.

És újra tisztul előttünk a kép. Azzal indul a következő versszak, hogy az Isten nem védte a lányt, mert „nem volt szive hozzá.” Hihetnénk, hogy szívtelenségről van szó, de sokkal valószínűbb, hogy ahhoz a kegyetlenséghez nem volt szíve Istennek, amit az élvezet megvonása jelentett volna. Ez egy alapvető szülői reflex. Olyan tiltást nem alkalmaz a mindenható, ami nem jár előnyökkel és értelmetlen. Az önmegtartóztatás értelmetlenségét továbberősítendő azt látjuk, hogy az aktus, az ártatlanság elvesztése elkerülhetetlen („el ugysem marad”). Ráadásul az teljesen mindegy, hogyan történik, ugyanaz az ösztön hajtja az úri lányt is a jó meleg otthoni ágyban, mint a kapu alatt a cédát. Pontosan ugyanaz a motor minden szemérmesség ellenére.

Engem se védett, nem volt szive hozzá.
Hát megesett, mi el ugysem marad.
Mindegy: ágyban vagy a kapu alatt.

A vers zárlatában újra a családi háttér kerül elénk, viszont újdonság a versből való kiszólás. Az utcalány „megnevezi” a személyt, akinek eddig mesélt: „mucus”. Ez a becéző megszólítás azt sugallja, hogy a hallgató ártatlan (tiszta) teremtmény, vagy gondolhatunk univerzálisabbra is: a hallgató maga az emberiség vagy a vallásos emberiség.

A megszólítás nemcsak becéző, hanem lenéző is. Mintha ironázálná a vallásos hallgatónak az isteni gondviselést. Azért gondolhatjuk ezt, mert logikusan két konklúzió vonható le ebből a vershelyzetből, amennyiben Isten létéből indulunk ki. Az első, hogy Isten ugyanúgy gondolkozik, mint a kultúra, vagyis egyet ért az önmegtartóztatással, viszont ebben az esetben impotens, nem tudja lányát megvédeni a szerelemtől. A második, hogy Isten nem akarja lányát megvédeni a szerelemtől, nem tartja kívánatosnak a bigottságot, ekkor viszont az egyházi alapokon nyugvó vallási gondolat, a tisztaság őrizgetése Isten akaratával és gondolatával áll szemben. (Tehát vagy olyan Isten szolgálatában áll a vallásosság, akinél van nagyobb erő, méghozzá a hormonok és az ösztönök ereje, vagy pont ellenkezik a vallás tana Istennel, és nem is Isten szolgálatában áll.)

Látod, mucus, igy lettem én is rosszá:
Nem volt anyám, kocsmában hált apám,
Csak a jó Istennek volt gondja rám...

Lánya fivére

Még egy utolsó gondolat.

Az utolsó előtti és az utolsó strófa első sorai rímelnek egymással, így nyilván szorosabban is összekapcsolódnak (Engem se védett, nem volt szive hozzá…/… Látod, mucus, igy lettem én is rosszá:). Tetszik, nem tetszik nem marad el a Jézus-párhuzam. Isten a fiát is feláldozta, ahogy ebben a versben a ’lányával’ is teszi. Jézust sem hozta le a keresztről, megváltóvá nevelte, a tömeg megvetette, vagy talán pontosabb, ha egy másik irodalmi műre utalva annyit jegyzek meg, hogy egy bűnözőt szabadítottak meg a keresztfáról Jézus helyett.

Csűrhetjük és csavarhatjuk, ha lenne Jézusnak női megfelelője, ha lenne női megváltó, az perdita lenne.

Boldog nőnapot!

És akkor zárul a nagyszabású perdita-ciklus. Persze sok minden kimaradt. Hogy csak egyet említsek nem volt szó Éváról és Az ember tragédiájáról, pedig azt hiszem a londoni színben találkozunk vele, mint prostituálttal. És még egy csomó másról sem volt szó. Talán majd folyatatjuk innen. Akár jövőre.

Hát ennyi volt. A Diétás Énblog e szerény csokorral tiszteleg nőnap alkalmából. És reményem szerint senki nem bántódott meg az állandó „prostizáson és kurvázáson”, a cél inkább ezeknek a szavaknak a bókká emelése volt, akármilyen viccesen is hangozzék.

U.I.: Gyorsan iderakok még egy Reviczky-idézetet az ő Perdita-ciklusából, egészen pontosan a XI. rész egyik versszakát, illusztrálandó, hogyan is lehet a megaláztatást viselni.

Ismered a földi rendet?
Le van győzve, a ki szenved.
S a ki sebét nyitva hagyja:
Elvérzik az istenadta.

 Akkor folytatódik vidám nőnapi perditázó sorozatunk.

II.

A mai alapanyagunk vagy kiindulási pontok nem mese lesz, mint tegnap, hanem film. Illetve egy musical, amit egy filmben rendeztek meg.

Lássátok, halljátok az East-West nyitányát a Valami Amerika 2.-ből!

Röviden a sztoriból

A filmben ez a szerep eredetileg Timinek (Oroszlán Szonja) volt kiosztva, de ő eltöri a lábát a bemutató előtt, ezért ugrik be Eszter (Ónodi Eszter). A szerep, mint előbb megtudjuk, kulcsszerep. Ezzel indul a darab, és a fiúk az előadást is majdnem lemondták Timi sérülése miatt.

A kulcsszerep egy prosti, akit Timi hihetetlen lelkesedéssel formált meg. Van egy jelenet, mikor a Szabó Győzővel beszélget az egyik elmaradt próbán, és úgy tűnik nem lesz előadás. Ez egy nagyszerű párbeszéd. Egyrészt Timi pontosan érkezik (ő ilyet nem csinált még az első részben), másrészt még olyan áldozatokat is hozott a szerepért, mint mondjuk a szöveg megtanulása, sőt, ha a fiúk adtak volna neki gázsit, a mellét is megcsináltatta volna.

Egészen megsajnáljuk, aztán azt mondja, hogy annyira tudott azonosulni a szereppel, mire Szabó Győző megvetően azt a válasznak szánt kérdést teszi fel: „Kivel? A szifiliszes prostival?” Viszont a riposzt élét elveszi Timi azzal, hogy közli: „De van szíve!”

Szóval igen. Újra egy prosti a középpontban. És van szíve.

Az East-Westben ez a perdita a főszereplő nő barátnője. A sztoriból sokat nem tudunk meg, mindössze annyi világos, hogy a kommunista lány és a forradalmár fiú egymásba szeret, majd mindketten meghalnak. Na, ennek a lánynak a barátnője a prosti, és később ezt a lányt is kurvás cuccokban fogjuk látni.

És akkor a dal

A dal nyilván sokféle értelmezést tesz lehetővé. Az egyik kézenfekvő, hogy a benne megjelenő képeket rendszerkritikaként kezeljük. Ez természetesen jogos.

„Körbezárnak rég a falak.
Kezeden a lánc, nem vagy szabad.”

A kommunizmus valóban nem a szabadságról szólt, tehát a refrén első két során akár gondolkodnunk sem kell. Nem ért utazgatni, mindenféle falak gátolták a határtalanságot.

Közbevetőleg megjegyezném, hogy a nőnap sem a szabadságból nőtt ki. A nőnap azért került március 8.-ra, mert 1913-ban Oroszországban ekkor volt egy nagyszabású tüntetés a „kenyérért és a békéért”. Ezt a tüntetést nők szervezték, és bár a hatalomnak kényelmetlen volt, a nők kitartottak. Elég jó eredménnyel, hiszen a későbbi események nyomán a cár lemondott, a létrejött ideiglenes kormány meg első intézkedései között adott szavazati jogot a nőknek.

Például ezért is nagyszerű, hogy a kommunizmusban játszódik a darab. Meg azért, mert így jól lehet értelmet adni a következő szövegrészleteknek. Van itt monoton menetelés, ami nyilván a nagyszerű felvonulásokra tett utalás. A menetelésről még megtudjuk, hogy valahogy kellett menetelni, vagyis meg volt szabva a módja neki, ez újra erősíti a szabadságtól való távolság érzetét, majd újabb adalék, hogy öreg és fiatal is menetelt, vagyis mindenki, és egészen a halálig. Ebből az tűnik ki, hogy az életben nem volt látható megoldás a kitörésre, az élet egyetlen tartalma a monoton menetelés. A menetelésben erősen megjelenik a szabályozottság, azt a katonák szokták, előre betanult alakzatban lépdelnek, és mivel ebben a két sorban ez az egyetlen cselekvő ige, ez az egyetlen utal önkényes nem passzív változásra, ezzel teljesen le is zárja az egyén mozgásterét.

Monoton menetel a tömeg, ahogy kell,
Öreg és fiatal, míg meg nem hal.

A következő rész az otthoni csendről szól. A kinti rend beszüremkedik a magánéletekbe. Ki ne hallott volna még besúgókról?

Odakint nagy a rend, idebent néma csend.

Itt ugrunk egy kicsit, de majd visszatérünk.

Később bilincs van, fájdalom és reménytelenség. Lehet kiabálni, az sem segít, hiszen:

Nem figyel a Föld, csak forog.
Nem érez a szív, csak dobog.

Totális közöny és érzéketlenség. Tök jó!

A másik út

A filmben a lányok próbálják elcsábítani a nekik rendelt férfiakat. Többször is előkerül ennek egyik fontos módja: kurvásan kell öltözni. Például a fenti részlet után Tamás és Eszter újra egymásra talál, és Eszter meg is jegyzi, hogy nem hajlandó ezért a célért még egyszer kurvás szerkót húzni. Mert tett ő ilyet előtte is, csak az kevésbé volt sikeres. Meg Szabó Győző is a prostivá maszkírozott Timivel melegszik össze újra, bár annak voltak jelei, de ez is azért van, mert Timi nem csak a musicalben prosti, egy kicsit azon kívül is. Ugye ő tökre átérzi a szerepet. Hogy a legkisebb testvérről már ne mondjak semmit, ő például a Kurvák és rendőrök című szám után válik igazán lelkessé, ami a partnerével való együttlétet illeti. Vagyis az ő társa is kurvának öltözött. Micsoda véletlen!

Mielőtt végleg parttalanná válik a mondandó, gyorsan újra leszögezem, amit már tegnap is megpróbáltam: a perditák női megváltók.

Ennek fényében is lehet értelmezni az első dalt. PL.: így:

Ugye itt is bezártság, szabadsághiány stb., de a refrén második fele már ismét érdekes lehet:

Nem figyel a Föld, csak forog.
Nem érez a szív, csak dobog.

Megvetésnek örvend a legősibb mesterség, de inkább megtűri a Föld, nem figyel rá. Aztán a csak dobogó szív egy állati jó kép. Szívvel szeretni szokás, annak meg párok esetében gyakran lesz szex a vége. Itt van szív, biológiailag funkcionál, tehát szex van, érzelem nincs. (Így zárójelesen megjegyzem, hogy a viagra eredetileg szívgyógyszer, és milyen nagy mókamester a természet, hogy ezzel párhuzamban az erekcióra is jótékony hatással van. Ha már a szív és a szex szóba jött, ezt tisztázni akartam.)

És remélem az is feltűnik, hogy csupa férfi, illetve férfinak öltözött nő állja útját Ónodi Eszternek az első videóban. A táncban a hatalom (ami ugye „idegen”, és „hidegen földre nyom”) férfiak formájában elevenedik meg.

Aztán érdekessé válik a második strófa. A megszólítottat egy idegen hatalom a földre nyomja, és ott is tartja. Van itt fájdalom, bilincs, és lehet kiabálni, úgyis mindegy. A megszólítottnak semmije sincs. Gondolom, nem kell nagy képzelőerő, hogy ilyen képeket vizuáljunk prostik életéből.

Megfeszítve

Szándékosan hagytam ki egy kulcsfontosságú sort az eddigi elemzésből:

Nem ereszt a kereszt, mit hittél?!

Egyáltalán nem is illik elsőre a szövegbe. A kommunistázós, elnyomós értelmezésbe csak igen bajosan illeszthető bele, ezért is engedhetjük meg magunknak a továbbgondolást. Már tegnap is arról papoltam, hogy milyen fontos kapcsolat van megváltás, önfeláldozás és a perditaság között. És most ebben a szövegben is visszaköszön. Egy kurva énekében, ami egy olyan filmben hangzik el, ahol a végül boldoguló nők mindegyike beöltözött kurvának.

De ha nem elég a szöveg, akkor itt van az East-West zárójelenete. Figyeljétek Tomps Kátya milyen pozíciót vesz fel, mikor lelövik! (Vagy nézzétek meg újra az első videót. Abban is felveszi Ónodi a kereszt által meghatározott testtartást 1.00-nál.)

Bizony. Mondhatjuk, hogy megfeszül, mielőtt összesik.

Mert —és ez a lényeg, ezért nem kell haragudni a nőket értelmesen lekurvázó férfiakra sem—a perditák mindig megváltók, igazi, női megváltók, Jézussal párhuzamba állíthatók. Nem akarok ízléstelen lenni, és a keresztfán való szenvedést szimbolikus szintre emelve azt mondani, hogy Jézus a keresztfán feszült meg, a perditák pedig a kéjenc férfiakon, de megtehetném. Mindkettő önkéntes, de mert más nem maradt. Önfeláldozás önként. Ez is egy párhuzam.

U.I.: Nem! Nem Jézus kultuszát akarom lealacsonyítani, csupán azt kívánom bemutatni, hogy milyen nemes vonásokkal töltődhetnek föl a perdita-alakok.

Folyt. köv.

Holnap Szilágyi Géza

A Diétás Énblog a közeledő nőnap tiszteletére igyekszik árnyalt képet adni a kurvaságról mint jelenségről, ezért a következő három nap (ma, holnap és Nőnapon) publikálja Perdita-ciklusának három darabját. A ciklus (de viccesen hangzik ez itt!) darabjai szorosan összefüggnek, és egy nagy Boldog Nőnapot!-tá fognak reményeim szerint összeállni.

I.

A perdita szó tulajdonképpen egy eufemizmus. Azt jelenti: kéjhölgy, prostituált. Ezek meg azt: kurva.

Kis Nyelvi Megmondó

Update! Nem spanyol a kifejezés, hanem latin, és egyéb eltérésekre is fény derül a kommentek között!

Update!!! Talán mégsem tévedtem. Lásd a kommentekben!

Vannak, akik egy nyelvnél többet beszélnek. Az ő számukra különleges gyönyöröknek forrása a valószínűsíthetően spanyol talajon termett kifejezés.
Az –ita utótag amolyan kicsinyítő képző (magyarul ilyen a –ka, -ke pl.: kedveske, kisasszonyka; -cska, -cske pl.: butácska), ami megfigyelhető a szenyorita szóban is, ami a szenyorához képest kis hölgyet jelent. Aztán meg elvileg létezik egy olyan ige, hogy perder, ami eltévedni, elveszni, zavarba jönni jelentéssel bír (sorry!). Vagyis a perdita annyit tesz, hogy kis elveszett, elveszettke.

Úgyis mindjárt nőnap, tehát ideje ezzel foglalkozni, mármint a perditasággal, meg Spárta is azt kérte (kommentben), hogy iramodjunk a kérdés nyomába. Ugyanis Spártának nem rég esett le, hogy a 101 kiskutyában a két idősebb dalmata közül az egyiknek ez a neve. Igen, Pongó párja Perdita. Az észrevételt annál is inkább köszönöm, mert az 1961-es szinkron még annyira szemérmes volt, hogy ezt az eufemizmust sem volt hajlandó a szájára venni, így inkább becézték az anyaállatot. Szépen, következetesen Perdinek szólítják. Ahol pedig maszatolás és titkolódzás van, ott mindig találni valami izgalmasat. Úgyhogy egy kicsit beleboncolunk a 101 kiskutyába, de előtte szükséges némi mentális alapozás, mondhatnánk: empátiatréning.

Annyira izgalmas a téma, hogy nem is tudom, hol kezdjem!

MNK

Az on-line szófordulatok közül kiugróan nagy számban használt az MNK, vagyis a Minden Nő Kurva.

Van aki így tekint nőkre, aztán a nők megbántódnak. Pedig nem kéne. Például nekem van egy ismerősöm, aki direkt védi a férfi nem azon speciális egyedeit, akik valamiféle következetességgel kurvázzák le a nőket. Ez azért van, mert ő megtanulta, hogy a kurvaság az csak a felszínen lealacsonyító, valójában a legnemesebb küldetések egyike, sőt ez a küldetések legnemesebbike egy nő számára. Például ezt vette észre Dosztojevszkij is, és A bűn és bűnhődésben ennek az észrevételnek a szellemében formálódott meg Sonja, Raszkolnyikov egyetlen hű társa. Ehhez hasonló észrevételek következtében szépen elárasztotta az irodalmat a perdita-kultusz. Jha! A kurvák kerültek a középpontba.

Perdita-kultusz

Sokak által ismert jelenség ez Ady költészetében is. Például Az én menyasszonyomban az ideális társ alakjába bőven belefér a kurvaság, mert ugye nem az a fontos. Ilyeneket ír benne: „Mit bánom én, ha utcasarkok rongya”, vagy „Legyen kirugdalt, kitagadott, céda”. Jó mi?!

Vagy beszélhetnénk akár Reviczkyről is, aki komplett Perdita-ciklust írt, sőt, ő együtt is élt egy kurvával. Igazán hű volt magához, meg aztán jó választásnak bizonyult, mert amellett, hogy állítólag nagyon okos nő volt, aki csupán lecsúszott, valahol azt hallottam, hogy csak ő sírt a koporsó mellett. A legdurvább pofátlanság részemről, hogy nem tudom a nevét. Tessék, még az emlékezet oltárán is feláldozódnak a perditák.

A női megváltó

A keresztre feszítés egyike a legrosszabb halálnemeknek, még ha a megelőző kínzásokat nem is számítjuk.

Ha valaki nem halt bele a korbácsolás közben elszenvedett vérveszteségbe, nem halt szomjan, és elég erős fizikumú volt, akkor a következő történt:

A megfeszített karokon és vállakon nyugvó test gátolt a kilégzésben, hiszen ekkor a kilégzés folyamatában csak a rekeszizom segíthet, mert a bordaközi izmok a test tartásával vannak elfoglalva. Az elégtelen légzés miatt megnőtt a széndioxid-koncentráció a vérben, ami tompultságot és görcsöket okoz, csak úgy enyhíthette ezt a megfeszített, hogy a lábára támaszkodva könnyített karja terhein, de az meg szögelve volt, így még nagyobb fájdalommal járt. Úgyhogy a megfeszített vagy megfulladt, vagy összeomlott a keringése, ha ideáig eljutott, és nem jötték még a bogarak meg a madarak a sebekre.

A párhuzamot elmélyítendő látnunk kell, hogy a keresztre feszítés csak egy felvonás. Előtte korbácsolás és nyilvános szitkozódás volt a program. Az emberek előtt meghurcolva úgy korbácsoltak a rómaiak, hogy hangosan gúnyolódni kellett az elítélten maximalizálva a nép megvetését.

Jézus női megfelelője minden bizonnyal prostituált lenne, ha a nőként átélhető legnagyobb szenvedést vesszük alapul. A nők önfeláldozásának a legje, ha magukat adják oda. Nekik/tőlük ez a legnagyobb áldozat. A társadalom valamiért azt várja el, hogy őrizgessék magukat, így a pénzért való kiárusítás azzal jár, hogy kilökődnek a közösségből. Ugyanúgy megalázottá, gúny tárgyává vállnak. Kevésbé ciki kurvázni, kurvákhoz járni, mint kurvának lenni. Most a korbácsolást hagyjuk is.

Perdi

De mi nem Adyval meg Reviczkyvel fogunk foglalkozni, hanem a 101 kiskutyával meg a Valami Amerika 2.-vel és Szilágyi Gézával. Elég lesz ez is így háromszorra.

Gondoltam jó, ha innen indulunk. Pongó éppen arról beszélt eddig, hogy ez a legénykedés nem frankó. Nő kell a gazdájának, és majd ő választ, persze tudja, hogy kutyaszemmel nehéz kiszúrni az emberi szépséget, de azért megpróbálja. Ebbe a mustrába csöppenünk bele, és ez nagyon jó, mert rögtön szembetűnik, hogy a kutyák milyen fontosak az emberi jellemek megformálásának szempontjából is. És tényleg hasonlítanak egymásra, együtt öregek, meg együtt fiatalok.

Aztán észreveszi Perdit (Perditát! http://www.seminole.hu/index.php?productID=1521), tesz egy-két megjegyzést a szép lábairól, majd reménykedik, hogy ilyen kecses a gazdája is. És igen, ő is kecses, persze először csak a lábát látjuk, aztán vágás 0.52-nél, és hopp: egy bazinagy virág a kalapon. Azt már ugye mondanom sem kell, hogy az mit szimbolizál, hogy az konkréten nemi szerv, csak éppen virágé.

További fontos részletekre leszünk figyelmesek Pongó gazdájának megfigyelésekor. Egyrészt Roger író/költő, és arra már fentebb utaltam, hogy ők igen érzékenyen teszik magukévá a prostiságot (ugye Reviczky is költő, és együtt élt eggyel), másrészt neki is van ám szimbóluma, mintegy ellentételezendő vagy kiegészítendő az előbb tárgyalt virágot, és az a pipa. Az az irgalmatlanul nagyvégű, füstölgő pipa bizony fallikus szimbólum. Igazi agglegény-fallikusszimbólum. A nő virágzik, mintegy készen áll a porzásra, a férfi meg füstül, mintegy fel van ajzva (meg a hamu is por ám!!!).

Aztán gyorsan összejönnek, porzanak, házasodnak (vagy ha jobban tetszik, akkor képzeld fordítva!), és már érkeznek is a kölykök.

6.00-nál Perdi még végtelenül szelíd és boldog. Más kutyáknak is születtek már kölykei, neki sem lesz gondja. Aztán látjuk a legremekebb szakácsnőt, aki nemcsak ételt készít, hanem igazán jólelkű. Ez abból is látszik, hogy hasonlít a kutyákra. Pongó meg is jegyzi, hogy néha kutyának nézi (6.24), vagyis a kutyáknak nagyszerű tulajdonságaik vannak. ((egyébként az óriási pipa és a kutya hatalmas lógó nyelve is párhuzam ám!!!))

Szörnyella pedig minden, ami nem kutya. Ezért vágyik annyira a bundára, ezért akar ő annyira kutyának öltözni. Vagyis egy egyszerű jellemkontrasztot látunk. Azt érezzük, hogy Szörnyella gonosz, és azt is, hogy ami hiányzik belőle/róla az megvan a kutyákban, ami meg a gonoszból hiányzik az a jóság, szeretet hűség stb., tehát a kutyákban a jóság, szeretet, hűség stb. van meg. És a gonoszság a négyzeten, hogy nem csak elrabolni akarja a kutyákat, hanem megnyúzni is, hogy aztán abban tetszeleghessen. A döglött jóságban, szeretetben, hűségben stb.

0.45.-nél a szelíd Perdi a rejtekhelyén retteg Szörnyella miatt. Perdi mindig passzív és tehetetlen, vele minden csak megtörténik, az események elszenvedője, áldozata a világnak. Ő viseli az igazi terhet. 1.21-nél szül. Ahogy Pongó mondja (kb.): szegény Perdi, mit tehetett? A kölykök pontosan érkeztek. Vagyis újra azt látjuk, hogy Perdi nem tehet semmit. A férfi kutya hős, Perdi meg elveszett áldozat. Igazi Perdita.

Az, hogy egy kutyát látunk Perditának elkeresztelve, szintén erősíti a pozitív hozzáállásunkat. Beláttuk, hogy a kutyák jók, és csak azért, mert az egyik Perdita még nem érzünk ellenszenvet. Ő csak elveszett, eltévelyedett, kiszolgáltatott jószág. Akárcsak az eszményi perditák.

Folyt. Köv.

Holnap Valami Amerika 2.!

Már megint az az orrfacsaróan bódító bűz. Reménytelenül üli meg a környéket, mintha saját, levegőtől független tömege lenne. Szarik a szabad levegőre, egyszerűen csak nem távozik. Ja, újra tüzel a kutya. Nyomaszt az evolúció erőfölénye. Ehhez nem kell kutyának lenni, ha nem veszek levegőt, akkor is érzem, hogy mindjárt termékeny a főszuka.

Egyébként ilyenkor aludni sem nagyon lehet. A környék összes kanja idezüllik, és csapja a szelet, ami akkor válik viccessé, mikor a mi kutyánkban felülkerekedik a házőrző, és szerelmi tánc helyett vicsorogva zavarja el a rajongókat. Jó móka a kertes ház.

Például iszonyatos mennyiségben termelünk gyümölcsöt, meg gyümölcsselejtet. Megszállottan hajlongunk nyaranta a szilvafák árnyékában, hogy a lehullott aszalékot összegyűjtsük egy vödörbe (több hordóba), amire annyira nem csekély mértékben jönnek a muslincák, hogy szó szerint íze van minden szájon beszívott levegőnek. Ez a célja a gyűjtőszenvedélynek, végül cefre lesz a hulladékgyümölcsből. Abból meg pálinka. Apukám szerint ez így jó. A főzős ember szerint is. Egyébként kertünk mérete arányos a mindenkori adószabályokkal, ugyanis mindig csak annyi cefre gyűlik össze, amiből csak annyi pálinka lesz, ami még az alacsonyabb jövedéki adó sávjába tartozik. Azért ez nagyszerű.

Aztán most valami furcsa történés van. Egészen abszurd. Vidáman billegek, meg ténfergek; holnaptól nem dolgozom, holnaptól szakdolgozom, és egyébként is sejehuja. Öntudatra ébredt a pálinka. Én meg pálinkatudatra fekszem.

Pedig jól el volt zárva a pincébe. Műanyag flaska, névvel, címmel, hogy a főzős ember tudja mibe kell csöpögtetni a mi nemes cefrénkből lepárolt tulajdonképpen antibiotikumot. Még az ajtó is rá volt zárva, aztán tessék. Öntudatra ébredt, és most fönn fogok maradni, hogy megnézem a faszit a Budapest TV-n, aki csakramasszőr meg gyökér. Itt fogok ülni fülig érő szájjal, öntudatlanul, pálinkatudattal.